Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mindig szükséged van egy bibliai parancsra?

Mindig szükséged van egy bibliai parancsra?

Mindig szükséged van egy bibliai parancsra?

AMIKOR gyerek voltál, a szüleid valószínűleg számos szabályt állítottak fel neked. Ahogyan idősebb lettél, rájöttél, hogy mennyire a szívükön viselték a sorsodat. Felnőttként biztos még mindig vannak olyan alapelvek az életedben, melyeket ők plántáltak beléd, noha már nem az ő felügyeletük alatt élsz.

Égi Atyánk, Jehova az ő Szaván, a Biblián keresztül számos konkrét parancsot ad nekünk. Például tiltja a bálványimádást, a paráznaságot, a házasságtörést és a lopást (2Mózes 20:1–17; Cselekedetek 15:28, 29). Ahogyan szellemileg ‘felnövekedünk mindenben’, rájövünk, hogy Jehova a szívén viseli a sorsunkat, és hogy a parancsolatai nem túlságosan szigorúak (Efézus 4:15; Ézsaiás 48:17, 18; 54:13).

Ám számos olyan helyzet adódik, melyre nincs egyértelmű parancs. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy ha nincs határozott bibliai parancs, akkor azt tehetik, ami nekik tetszik. Úgy érvelnek, hogy ha Isten szükségesnek tartotta volna, akkor egyértelmű törvény formájában kifejezte volna az akaratát.

Azok, akik így gondolkodnak, gyakran ostoba döntéseket hoznak, melyeket később nagyon megbánnak. Elfelejtkeznek arról, hogy a Biblia nem csupán törvényeket tartalmaz, hanem Isten gondolkodásmódját is feltárja. A Biblia tanulmányozása során megismerjük Jehova véleményét számos dologról, és ez segít nekünk, hogy a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretet fejlesszünk ki, és olyan döntéseket hozzunk, melyek az ő gondolkodásmódját tükrözik. Ha így teszünk, akkor megvidámítjuk a szívét, és élvezzük a bölcs döntésekből fakadó áldásokat (Efézus 5:1).

Kiváló bibliai példák

Ha megfigyeljük az Isten ókori szolgáiról szóló bibliai beszámolókat, olyan élethelyzetekről olvashatunk, melyekben figyelembe vették Jehova gondolkodását, még akkor is, ha nem kötötte őket konkrét parancs. Gondolj József példájára. Abban az időben, amikor Potifár felesége nap mint nap erkölcstelenségre próbálta csábítani, nem létezett Istentől ihletett, írott törvény a házasságtörés ellen. Ám József konkrét törvény nélkül is érzékelte, hogy a házasságtörés nemcsak a saját lelkiismerete ellen bűn, hanem „Isten ellen” is (1Mózes 39:9). Az Édenben történtek által József nyilvánvalóan felismerte, hogy a házasságtörés ellentétben áll Jehova gondolkodásával és szándékával (1Mózes 2:24).

Nézzünk egy másik példát. A Cselekedetek 16:3-ból láthatjuk, hogy Pál körülmetélte Timóteuszt, mielőtt magával vitte a misszionáriusi útjaira. Ugyanakkor a 4. versben azt olvashatjuk, hogy Pál és Timóteusz átutaztak a városokon, és átadták „a rendeleteket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak”. Ezek között a rendeletek között volt az a döntés is, mely szerint a keresztényeket többé nem kötelezi a törvény, hogy körülmetélkedjenek! (Cselekedetek 15:5, 6, 28, 29). Miért gondolta úgy Pál, hogy Timóteusznak mégis körül kell metélkednie? „A zsidók miatt, akik azokon a helyeken voltak, mivel egytől egyig tudták, hogy [Timóteusz] apja görög volt.” Pál nem akarta, hogy bárki is szükségtelenül megbotránkozzon. Fontosabbnak tartotta, hogy a keresztények minden alkalommal ’minden emberi lelkiismeretnek ajánlják magukat az Isten színe előtt’ (2Korintusz 4:2; 1Korintusz 9:19–23).

Ez a gondolkodás hatotta át Pál és Timóteusz életét. Olvass el olyan írásszövegeket, mint a Róma 14:15, 20, 21 vagy az 1Korintusz 8:9–13; 10:23–33. Figyeld meg, mennyire foglalkoztatta Pált mások szellemi jóléte, különösen azoké, akik megbotránkozhattak valamin, ami szigorú értelemben véve nem volt helytelen. Timóteuszról pedig a következőket írta: „senki másom nincs, aki olyan lelkületű volna, mint ő, és aki igazán törődne a titeket érintő dolgokkal. Mert a többiek mind a maguk érdekeit keresik, és nem a Krisztus Jézuséit. Ti pedig ismeritek a bizonyítékot, amelyet önmagára nézve felmutatott, hogy mint gyermek az apjával, úgy szolgált velem rabszolgaként a jó hír előmozdításában” (Filippi 2:20–22). Milyen kiváló példát mutatott nekünk ez a két keresztény férfi! Amikor nem volt konkrét isteni parancs, nem a személyes kényelmük vagy előnyük mellett döntöttek, hanem Jehova és a Fia szeretetét utánozták, figyelembe véve, hogy a személyes döntéseik milyen hatással lehetnek mások szellemiségére.

Vizsgáljuk meg a legfőbb példaképünk, Jézus Krisztus szavait. Hegyi beszédében világosan elmagyarázta, hogy aki megérti Isten törvényeinek a szellemét, az engedelmeskedni fog, még akkor is, ha nincs konkrét parancs vagy tiltás (Máté 5:21, 22, 27, 28). Jézus, Pál, Timóteusz és József nem érveltek úgy, hogy konkrét isteni törvény hiányában egy személy azt teheti, ami neki tetszik. Isten gondolkodásmódjával összhangban, ezek a férfiak aszerint éltek, amit Jézus a két legnagyobb parancsolatként azonosított: szeressük Istent, és szeressük a felebarátainkat (Máté 22:36–40).

Mi a helyzet a napjainkban élő keresztényekkel?

Egyértelmű, hogy nem úgy kell megközelítenünk a Bibliát, mint egy jogi okiratot, azt várva el, hogy minden kötelezettség pontosan körül legyen írva. Nagyon megörvendeztetjük Jehova szívét, amikor olyat teszünk, ami az ő gondolkodását tükrözi vissza, még akkor is, ha nincs konkrét törvény, amely előírná, hogyan járjunk el. Más szavakkal: képesek vagyunk ’érzékelni, mi Jehova akarata’, és nem arra várunk, hogy megmondják nekünk, Isten szerint mit kell tennünk (Efézus 5:17; Róma 12:2). Miért teszi ez boldoggá Jehovát? Mert bebizonyítjuk, hogy elsősorban nem a saját előnyeinkkel, jogainkkal vagyunk elfoglalva, hanem inkább azzal, hogy az ő kedvében járjunk. És azt is mutatja, hogy annyira értékeljük a szeretetét, hogy szeretnénk azt utánozni, és engedni, hogy az ösztönözzön bennünket (Példabeszédek 23:15; 27:11). Továbbá, az Írásokon alapuló tettek hozzájárulnak a szellemi és gyakran a fizikai egészséghez is.

Lássuk, hogyan alkalmazható ez az alapelv a személyes döntéseinkben.

A kikapcsolódás megválasztása

Képzeljük el, hogy egy fiatal szeretne megvásárolni egy bizonyos CD-t vagy kazettát. Amit eddig hallott róla, az nagyon megnyerő. Ám aggódik, mert a borító arra utal, hogy a dalszövegekre jellemző a nyílt szexualitás és a trágárság. Ráadásul tisztában van vele, hogy az előadó eddigi dalainak a nagy része indulatos és agresszív szellemű. Mivel ez a fiatal szereti Jehovát, érdekli, vajon Ő hogyan gondolkodik és érez erről. Hogyan érzékelheti, hogy mi Jehova akarata ebben a kérdésben?

A galáciaiaknak írt levelében Pál apostol felsorolja a test cselekedeteit. Ezután említést tesz Isten szellemének a gyümölcséről. Bizonyára tudod, hogy milyen tulajdonságokat foglal ez magában: szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom. De milyen tevékenységek képezik a test cselekedeteit? Pál ezt írja: „A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, és ezek azok: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések, meghasonlások, szekták, irigykedések, italozós tivornyázások, dorbézolások és effélék. Ami ezeket illeti, előre figyelmeztetlek titeket, mint ahogy figyelmeztettelek is előre, hogy akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát” (Galácia 5:19–23).

Figyeld meg a felsorolás végét: „effélék”. Pál nem adta meg a teljes listáját mindazon dolgoknak, melyek a test cselekedetei közé tartoznak. Ez nem azt jelenti, hogy egy személy így érvelhet: „A Szentírás megengedi, hogy részt vegyek bármely olyan tevékenységben, amely nem szerepel Pál felsorolásában a test cselekedetei között.” Ehelyett inkább az olvasóknak használniuk kell az érzékelőképességüket, hogy azonosítani tudják azokat a dolgokat, melyek nincsenek a felsorolásban, de „effélék”. Akik megbánás nélkül olyan gyakorlatokba bonyolódnak, melyek szó szerint nincsenek megemlítve, de „effélék”, azok nem öröklik Isten Királyságának az áldásait.

Éppen ezért fontos, hogy érzékeljük, vagyis felismerjük, mi nem kedves Jehovának. Vajon ez nehéz? Tegyük fel, hogy az orvosod azt tanácsolta, hogy egyél több gyümölcsöt és zöldséget, de tartózkodj a palacsintától, a fagylalttól meg az efféle dolgoktól. Vajon nehéz lenne meghatározni, hogy a torta melyik csoportba tartozik? Most gondoljunk újra Isten szellemének a gyülmölcsére és a test cselekedeteire. Vajon melyik csoportba tartozik a fentebb említett CD vagy kazetta? Bizonyára nincs köze a szeretethez, jósághoz, önuralomhoz vagy más olyan tulajdonságokhoz, melyek Isten szellemének a gyümölcséhez kapcsolódnak. Nincs szükségünk konkrét törvényre, hogy érzékeljük, az ilyen zene nincs összhangban Isten gondolkodásmódjával. Ugyanezek az alapelvek vonatkoznak az olvasnivalókra, filmekre, televízió-műsorokra, számítógépes játékokra, weboldalakra és minden másra is.

Megfelelő személyes megjelenés

A Biblia olyan alapelveket is tartalmaz, amelyek az öltözködés és az ápoltság kérdését érintik. Ezeknek az alapelveknek a segítségével minden keresztény oda tud figyelni arra, hogy a megjelenése megfelelő és megnyerő legyen. Aki szereti Jehovát, ebben is egy lehetőséget lát arra, hogy ne azt tegye, ami neki tetszik, hanem azt, ami megörvendezteti égi Atyját. Mint ahogy már szó volt róla, az a tény, hogy Jehova egy bizonyos helyzetre nem adott konkrét szabályt, nem azt jelenti, hogy nem törődik vele, mit tesz a népe. A stílusirányzatok függnek a lakóhelytől, sőt még egy adott területen belül is időközönként változnak. De Isten gondoskodik alapelvekről, melyeknek minden időben és minden helyen irányítaniuk kell a népét.

Például az 1Timóteusz 2:9, 10 kijelenti: „Az asszonyoktól hasonlóképpen azt kívánom, hogy jól rendezett ruhában, szerénységgel és józan gondolkodással ékesítsék magukat, nem különféle hajfonatokkal, meg arannyal vagy gyöngyökkel vagy nagyon drága ruhaneművel, hanem úgy, ahogy a magukat istentisztelőnek valló asszonyokhoz illik, nevezetesen jó cselekedetekkel.” Ezért a keresztény nőknek — és férfiaknak — jól át kell gondolniuk, hogy a környezetük milyen megjelenést vár el „a magukat istentisztelőnek valló” emberektől. Különösen helyénvaló, ha egy keresztény elgondolkodik azon, hogy a megjelenése alapján mit fognak mások gondolni az általa hirdetett bibliai üzenetről (2Korintusz 6:3). Egy példamutató keresztény nem fog túlzottan a saját érdekeivel vagy az állítólagos jogaival foglalkozni, hanem inkább azzal, hogy ne terelje el mások figyelmét, vagy ne bizonyuljon botláskőnek (Máté 18:6; Filippi 1:10).

Ha egy keresztény úgy találja, hogy a személyes megjelenésében egy bizonyos stílus sért vagy megbotránkoztat másokat, utánozhatja Pál apostolt azáltal, hogy mások szellemi jólétét a saját érdekei elé helyezi. Pál így buzdított: „Legyetek az utánzóimmá, mint ahogy én is utánzója vagyok Krisztusnak” (1Korintusz 11:1). Jézusról pedig ezt írta: „a Krisztus sem a maga kedvében járt.” Pál minden keresztény számára érthetően vonja le a tanulságot: „Mi azonban, akik erősek vagyunk, tartozunk hordozni azok gyengeségeit, akik nem erősek, és nem járhatunk a magunk kedvében. Mindegyikünk a felebarátjának tegyen kedvére abban, ami jó annak épülésére” (Róma 15:1–3).

Fejlesszük az érzékelőképességünket

Hogy megtudjuk, mivel nyerhetjük el Jehova tetszését, még akkor is, ha nem adott konkrét útmutatást egy bizonyos területen, fejlesztenünk kell az érzékelőképességünket. Hogyan? Ha mindennap olvassuk és rendszeresen tanulmányozzuk a Szavát, valamint elmélkedünk az olvasottakon, akkor tapasztalni fogjuk, hogy az érzékelőképességünk fejlődik. De ez a fejlődés nem megy egyik napról a másikra. Egy gyermek fizikai fejlődéséhez hasonlóan a szellemi fejlődés is fokozatos, és nem vehető észre azonnal. Szükség van tehát türelemre. Nem szabad csalódottnak éreznünk magunkat, ha nem észlelünk rögtön javulást. Ám pusztán az idő múlásával nem fog fejlődni az érzékelőképességünk. Ezt az időt — ahogyan már említettük — Isten Szavának vizsgálatával kell töltenünk, és e Szó szerint kell élnünk, amennyire csak tőlünk telik (Héberek 5:14).

Úgy is fogalmazhatunk, hogy amíg Isten törvényei az engedelmességünket teszik próbára, addig az alapelvei azt, hogy milyen a szellemiségünk, és mennyire erősen vágyunk arra, hogy elnyerjük a tetszését. Miközben szellemileg fejlődünk, egyre fontosabbnak tartjuk majd, hogy Jehovát és a Fiát utánozzuk. Örömmel fogjuk meghozni a döntéseinket, a Szentírással összhangban, Isten gondolkodásmódja szerint. Ha minden cselekedetünk által boldoggá tesszük égi Atyánkat, akkor tapasztalni fogjuk, hogy a saját örömünk is egyre nagyobb lesz.

[Képek a 23. oldalon]

Az öltözködési stílusok lakóhelytől függően változnak, de a Biblia alapelvei segítenek a döntésben