Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egy hű és értelmes „rabszolga”

Egy hű és értelmes „rabszolga”

Egy hű és értelmes „rabszolga”

„Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé?” (MÁTÉ 24:45).

1—2. Miért létfontosságú most, hogy rendszeresen megkapjuk a szellemi eledelünket?

JÉZUS tanítványai i. sz. 33. niszán 11-én, kedden délután egy olyan kérdést tettek fel, amelynek nagy jelentősége van számunkra most. Kérdésük így szólt: „mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” Válaszul Jézus egy fontos próféciát mondott el. Egy viharos időszakról beszélt, amelyet háborúk, éhínség, földrengések és betegségek jellemeznek majd. Ráadásul mindez csak „a gyötrő fájások kezdete” lesz. A helyzet tovább fog romlani. Mennyire ijesztő kilátások! (Máté 24:3, 7, 8, 15–22; Lukács 21:10, 11).

2 1914 óta Jézus próféciájának legnagyobb része már beteljesedett. „A gyötrő fájások” rendkívüli szenvedést okoznak az emberiségnek. Az igaz keresztényeknek azonban nincs miért félniük. Jézus megígérte, hogy fenntartja őket tápláló szellemi eledellel. Hogyan szervezi meg az égből, hogy mi itt a földön megkapjuk a szellemi eledelünket?

3. Hogyan szervezi meg Jézus, hogy megkapjuk ’eledelünket a kellő időben’?

3 Maga Jézus adott választ erre a kérdésre, amikor e nagy jelentőségű prófécia elmondása közben ezt kérdezte: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben?” Majd kijelentette: „Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi” (Máté 24:45–47). Ezek szerint lennie kell egy ’rabszolgának’, akinek az a feladata, hogy szellemi eledelről gondoskodjon, és aki is, értelmes is. Vajon egyetlen személyről van itt szó, egymás után következő személyekről, vagy esetleg valami másról? Annál is inkább szeretnénk megtudni a választ erre a kérdésre, mivel a hű rabszolga gondoskodik az oly nélkülözhetetlen szellemi eledelről.

Egyetlen személy vagy osztály?

4. Honnan tudjuk, hogy „a hű és értelmes rabszolga” nem lehet egyvalaki?

4 „A hű és értelmes rabszolga” nem lehet egyvalaki. Miért nem? Azért, mert a rabszolga már az első században is osztott szellemi táplálékot, és Jézus szerint még akkor is ezt fogja tenni, amikor az Úr megérkezik, erre pedig 1914-ben került sor. Ez azt jelentené, hogy valaki mintegy 1900 évig hűségesen szolgál. Ilyen hosszú élete még Metusélahnak sem volt! (1Mózes 5:27).

5. Magyarázd meg, hogy miért nem utalhat a „hű és értelmes rabszolga” kifejezés minden egyes keresztényre!

5 Akkor talán általános értelemben minden egyes keresztényre utal a „hű és értelmes rabszolga” kifejezés? Szó, ami szó, minden kereszténynek hűnek és értelmesnek kell lennie; Jézus azonban nyilván többre gondolt ennél, amikor ’a hű és értelmes rabszolgáról’ beszélt. Miből következtetünk erre? Jézus azt mondta, hogy az Úr, „amikor megérkezik . . . , mindene fölé kinevezi” a rabszolgát. Hogyan lehetne minden egyes keresztényt kinevezni minden fölé, vagyis az Úr összes tulajdona fölé? Ez képtelenség!

6. Hogyan kellett Izrael nemzetének betöltenie Isten ’szolgájának’ vagy ’rabszolgájának’ a szerepét?

6 Az egyetlen logikus következtetés tehát az, hogy Jézus a keresztények egy csoportját nevezte ’hű és értelmes rabszolgának’. Alkothat-e több személy egy rabszolgát? Igen, alkothat. Krisztus előtt hétszáz évvel Jehova úgy utalt Izrael egész nemzetére, mint az ő ’tanúira’ és ’szolgájára, akit kiválasztott’ (Ézsaiás 43:10). Izrael nemzetének minden egyes tagja részét képezte ennek a szolga osztálynak attól kezdve, hogy i. e. 1513-ban megkapták a Mózesi Törvényt, egészen i. sz. 33 pünkösdjéig. A legtöbb izraelita nem vett részt közvetlenül a nemzet ügyeinek intézésében, illetve a szellemi táplálás programjának szervezésében. Jehova a királyokra, bírákra, prófétákra, papokra és lévitákra bízta ezeket a feladatokat. Izraelnek mint nemzetnek mindazonáltal Jehova mindenek felett álló uralmát kellett képviselnie, és hirdetnie kellett az ő dicséretét a nemzetek között. Mindegyik izraelitának tanúskodnia kellett Jehováról (5Mózes 26:19; Ézsaiás 43:21; Malakiás 2:7; Róma 3:1, 2).

Jehova elveti ’szolgáját’

7. Miért vált alkalmatlanná Izrael ókori népe arra, hogy Isten ’szolgája’ legyen?

7 Mivel Izrael évszázadokkal ezelőtt Isten ’szolgája’ volt, vajon ez a nemzet volt az a rabszolga, akiről Jézus beszélt? Nem, ugyanis az ókori Izrael sajnos nem bizonyult sem hűnek, sem értelmesnek. Pál idézve azt, amit Jehova a népnek mondott, így összegzi a helyzetet: „Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között” (Róma 2:24). Izrael azzal tetézte lázadozásainak hosszú sorát, hogy elvetette Jézust. Jehova ezért elvetette ezt a népet (Máté 21:42, 43).

8. Mikor és milyen körülmények között jelöltek ki egy ’szolgát’, hogy Izrael helyébe lépjen?

8 A ’szolgának’, Izraelnek a hűtlensége nem jelentette azt, hogy a hűséges imádók soha többé nem kapnak szellemi táplálékot. Jézus feltámadása után ötven nappal, azaz i. sz. 33 pünkösdjén a szent szellem kitöltetett Jézus 120 tanítványára egy jeruzsálemi felső szobában, s ezzel egy új nemzet született. Erről sokan tudomást is szerezhettek, amikor a nemzet tagjai bátran beszélni kezdtek Jeruzsálem lakóinak „Isten nagyszerű dolgairól” (Cselekedetek 2:11). Így az új, szellemi nemzet lett az a ’szolga’, aki hirdette Jehova dicsőségét a nemzeteknek, és gondoskodott eledelről a kellő időben (1Péter 2:9). Később találóan az ’Isten Izraele’ kifejezéssel utaltak rá (Galácia 6:16).

9. a) Kikből áll „a hű és értelmes rabszolga”? b) Kik a ’háziszolgák’?

9 ’Isten Izraelének’ valamennyi tagja önátadott, megkeresztelt keresztény, aki felkenetett szent szellemmel, és égi reménységű. Ezért „a hű és értelmes rabszolga” kifejezés ennek a felkent, szellemi nemzetnek az összes tagjára mint csoportra utal, amely a földön létezett vagy létezik i. sz. 33 óta napjainkig, bármely adott időpontban. Ugyanúgy van ez, mint az izraeliták esetében, akik mindannyian részét képezték a keresztény kor előtti szolga osztálynak, bármikor éltek is i. e. 1513 és i. sz. 33 pünkösdje között. De akkor vajon kik a ’háziszolgák’, akik szellemi eledelt kapnak a rabszolgától? Az i. sz. első században mindegyik keresztény az égi reménységet ápolta. Ennélfogva a háziszolgák is felkent keresztények voltak, csak nem mint csoport, hanem mint egyének. Mindegyiküknek szüksége volt a rabszolgától kapott szellemi táplálékra, még azoknak is, akik felelős tisztséget töltöttek be a gyülekezetben (1Korintusz 12:12, 19–27; Héberek 5:11–13; 2Péter 3:15, 16).

„Kinek-kinek a maga munkáját”

10—11. Miből derül ki, hogy a rabszolga osztálynak nem mindegyik tagja van ugyanazzal a munkával megbízva?

10 ’Az Isten Izraele’ a hű és értelmes rabszolga osztály, amelyet megbíztak egy bizonyos munkával, de közben minden egyes tagjának is vannak saját feladatai. Ez világosan látható Jézusnak a Márk 13:34-ben feljegyzett szavaiból, melyek így szólnak: „Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy ember, aki külföldre utazott, otthagyta házát, és rabszolgáinak adta a hatalmat, kinek-kinek a maga munkáját, az ajtóőrnek pedig megparancsolta, hogy kitartóan virrasszon.” Vagyis a rabszolga osztály mindegyik tagja azt a megbízatást kapta, hogy gyarapítsa Krisztus földi javait. Ki-ki a saját képességeinek és lehetőségeinek megfelelően látja el ezt a feladatot (Máté 25:14, 15).

11 Péter apostol ezt mondta az akkor élt felkent keresztényeknek: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint Isten különféle módokon kifejezett ki nem érdemelt kedvességének jó sáfárai” (1Péter 4:10). Azoknak a felkenteknek tehát az volt a felelősségük, hogy szolgáljanak egymásnak az Istentől kapott ajándékokkal. Péter szavai azt is érzékeltetik, hogy nem minden kereszténynek voltak egyformák a képességei, feladatai vagy kiváltságai. Mégis elmondható, hogy a rabszolga osztály minden egyes tagja hozzájárulhatott valamilyen módon a szellemi nemzet növekedéséhez. Vajon hogyan?

12. Hogyan járult hozzá a rabszolga növekedéséhez a rabszolga osztály minden egyes tagja, férfiak és nők egyaránt?

12 Először is, mindnyájuknak kötelességük volt tanúskodni Jehováról, a Királyság jó hírét prédikálva (Ézsaiás 43:10–12; Máté 24:14). Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt parancsot adott valamennyi hűséges tanítványának — férfiaknak és nőknek egyaránt —, hogy legyenek tanítók. Ezt mondta: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20).

13. Milyen kiváltságnak örvendett minden felkent?

13 Amikor új tanítványokat találtak, alaposan meg kellett nekik tanítaniuk, hogy megtartsák mindazt, amit Krisztus parancsolt a tanítványainak. Aki fogékony volt, az idővel képesítetté vált mások tanítására. A rabszolga osztály leendő tagjai tápláló szellemi eledelhez juthattak számos nemzetben. Minden felkent keresztény, mind férfiak, mind nők részt vettek a tanítványképzésre vonatkozó megbízatás teljesítésében (Cselekedetek 2:17, 18). Attól kezdve, hogy a rabszolga elkezdte a munkáját, egészen ennek a világrendszernek a végéig folytatódnia kell ennek a tevékenységnek.

14. Csak kik taníthattak a gyülekezetben, és mit éreztek ezzel kapcsolatban a hűséges, felkent nők?

14 Az újonnan megkeresztelt felkentek részévé váltak a rabszolgának, és attól függetlenül, hogy először ki tanította őket, további oktatást kaptak a gyülekezet azon tagjaitól, akik megfeleltek a vénekre vonatkozó bibliai követelményeknek (1Timóteusz 3:1–7; Titusz 1:6–9). Ezeknek a kinevezett férfiaknak így módjukban állt egy nagyon különleges módon hozzájárulni a nemzet növekedéséhez. A hűséges, felkent keresztény nők nem vették zokon, hogy a gyülekezetben csak a keresztény férfiak taníthattak (1Korintusz 14:34, 35). Sőt, inkább örültek, hogy a javukra fordíthatják a gyülekezet férfi tagjainak kemény fáradozását, és hálásak voltak a számukra is elérhető kiváltságokért, például azért, hogy elvihették az örömüzenetet másoknak. Ma a buzgó, felkent testvérnők ugyanilyen alázatosak, akár felkentek a kinevezett vének, akár nem.

15. Főként honnan származott a szellemi táplálék az első században, és leginkább kik vettek részt a szétosztásában?

15 Az első században közvetlenül az apostolok és a vezetésben ugyancsak részt vevő tanítványok leveleiből származott az alapvető szellemi táplálék. Leveleiket — elsősorban azokat, melyek helyet kaptak a Keresztény Görög Iratokat alkotó huszonhét ihletett könyv között — a gyülekezetek átadták egymásnak, és a helyi vének kétségtelenül ezekre alapozták a tanításukat. Így a rabszolga képviselői hűségesen eljuttatták a tápláló szellemi eledelt az őszinte keresztényeknek. Az első századi rabszolga osztály hűségesen teljesítette a megbízatását.

A „rabszolga” tizenkilenc évszázaddal később

16—17. Miért mondhatjuk, hogy a rabszolga osztály az 1914-et megelőző években hűségesen teljesítette feladatát?

16 Mit mondhatunk a mi időnkről? Amikor 1914-ben elkezdődött Jézus jelenléte, vajon talált olyan, felkent keresztényekből álló csoportot, amely hűségesen szétosztotta az eledelt a kellő időben? Igen, talált. Ez a csoport egyértelműen azonosítható volt a jó gyümölcsökről, amelyeket termett (Máté 7:20). A történelem azóta igazolta, hogy helyesen azonosították őket.

17 Jézus megérkezésekor mintegy 5000 háziszolga hirdette buzgón a Biblia igazságát. Kevés volt a munkás, de a rabszolga jó pár leleményes módszert talált, hogy terjessze a jó hírt (Máté 9:38). Például megszervezték, hogy csaknem 2000 újságban közöljék bibliai témájú előadások szövegét. Így Isten Szavának igazsága egyszerre több tízezer olvasóhoz jutott el. Ezenkívül elkészítettek egy nyolcórás bemutatót, mely színes diákat és mozgóképeket tartalmazott. Ennek az újszerű módszernek köszönhetően a Biblia üzenetét — a teremtés kezdetétől Krisztus ezeréves uralmának a végéig — három kontinensen összesen több mint kilencmillió ember ismerhette meg. Használtak nyomtatott irodalmat is. Például 1914-ben körülbelül ötvenezres példányszámban adták ki ezt a folyóiratot.

18. Mikor nevezte ki Jézus a rabszolgát mindene fölé, és miért?

18 Igen, az Úr a megérkezésekor azt látta, hogy hű rabszolgája lelkiismeretesen táplálja a háziszolgákat, és emellett a jó hírt is prédikálja. Most azonban nagyobb felelősségek vártak a rabszolgára. Jézus kijelentette: „Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi” (Máté 24:47). Jézus 1919-ben így is tett, miután a rabszolga átélt egy próbateljes időszakot. De miért kapott nagyobb felelősségeket „a hű és értelmes rabszolga”? Azért, mert megszaporodtak az Úr javai. Jézus 1914-ben királyi rangot kapott.

19. Mondd el, hogyan lettek kielégítve a „nagy sokaság” szellemi szükségletei!

19 Mik azok a javak, amelyek fölé az újonnan megkoronázott Úr kinevezte hű rabszolgáját? Mindazok a szellemi értékek, amelyek az övéi itt a földön. Például két évtizeddel Krisztus 1914-es trónra kerülése után azonosították a ’más juhok’ ’nagy sokaságát’ (János 10:16; Jelenések 7:9). Ők nem ’Isten Izraelének’ felkent tagjai voltak, hanem olyan őszinte, földi reménységű férfiak és nők, akik szeretik Jehovát, és a felkentekhez hasonlóan szolgálni szeretnék őt. Mintha csak ezt mondták volna ’a hű és értelmes rabszolgának’: „Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zakariás 8:23). Ezek az újonnan megkeresztelt keresztények ugyanazt a gazdag szellemi táplálékot fogyasztották, mint a felkent háziszolgák, és a két osztály azóta is együtt táplálkozik erről a szellemi asztalról. Micsoda áldás ez a „nagy sokaság” tagjainak!

20. Milyen szerepe van a ’nagy sokaságnak’ az Úr javai gyarapításában?

20 A „nagy sokaság” tagjai boldogan csatlakoztak a felkent rabszolga osztályhoz a jó hír prédikálásában. Munkájuk nyomán megszaporodtak az Úr földi javai, így több felelőssége lett ’a hű és értelmes rabszolgának’. Az igazságot kereső emberek növekvő száma miatt nagyobb nyomdákra volt szükség, amelyek lépést tudtak tartani a bibliai témájú kiadványok iránti igénnyel. Jehova Tanúi számos országban fiókhivatalokat létesítettek, és misszionáriusokat küldtek el „a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). 1914 óta, amikor körülbelül ötezer felkent élt, Isten dicsérőinek a száma mostanra több mint hatmillióra növekedett, és a legtöbbjük a ’nagy sokasághoz’ tartozik. A Király javai csakugyan megsokszorozódtak az 1914-es koronázás óta!

21. Melyik két példázatot vizsgáljuk meg a következő tanulmányozási cikkben?

21 Mindez azt mutatja, hogy a rabszolga hű is, és értelmes is. Jézus közvetlenül „a hű és értelmes rabszolga” említése után két példázattal emelte ki ezeket a tulajdonságokat: az értelmes és bolond szüzekről, valamint a talentumokról szóló példázattal (Máté 25:1–30). Nos, ez érdekes téma, ugye? Milyen jelentőségük van ezeknek a példázatoknak számunkra? A következő cikk ezt a kérdést boncolgatja.

Mit gondolsz?

• Kikből áll „a hű és értelmes rabszolga”?

• Kik a ’háziszolgák’?

• Mikor nevezték ki a hű rabszolgát az Úr összes java fölé, és miért akkor?

• Kik és hogyan segítettek az utóbbi évtizedekben az Úr javainak gyarapításában?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 10. oldalon]

Az első századi rabszolga osztály hű volt a megbízatásához