Főbb gondolatok Mózes harmadik könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Mózes harmadik könyvéből
MÉG egy év sem telt el azóta, hogy az izraeliták kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból. Új nemzetté szervezve úton vannak Kánaán földje felé. Jehovának az a szándéka, hogy egy szent nemzet azon a helyen éljen. A kánaániták életmódja és vallási szokásai azonban nagyon lealacsonyodottak. Ezért az igaz Isten rendelkezéseket ad Izrael gyülekezetének, hogy elkülönítse a neki végzendő szolgálatra. Ezek vannak feljegyezve a Mózes harmadik könyvében, melyet Mózes próféta írt a Sínai-pusztában, alighanem i. e. 1512-ben. A könyv mindössze egy holdhónapnyi időt ölel fel (2Mózes 40:17; 4Mózes 1:1–3). Jehova ismételten arra ösztönzi imádóit, hogy legyenek szentek (3Mózes 11:44; 19:2; 20:7, 26).
Jehova ma élő Tanúi nincsenek a Törvény alatt, melyet Isten Mózesen keresztül adott. Jézus Krisztus halála eltörölte a Törvényt (Róma 6:14; Efézus 2:11–16). A Mózes harmadik könyvében található rendelkezések azonban javunkra válhatnak, és sok mindent tanítanak az Istenünknek, Jehovának bemutatandó imádatról.
SZENT FELAJÁNLÁSOK — ÖNKÉNTES ALAPON ÉS KÖTELEZŐ ÉRVÉNNYEL
A Törvényben előírt felajánlások és áldozatok némelyike önkéntes volt, míg mások kötelező érvényűek. Az égő felajánlást például mindenestül adták Istennek, és önkéntes alapon, éppen úgy, ahogyan Jézus Krisztus is teljes mértékben és készségesen odaadta az életét váltságáldozatul. Az önkéntes közösségi áldozatból többen részesültek. Az egyik részt Istennek mutatták be az oltáron, egy másik részt a pap fogyasztott el, megint egy másikat az a személy, aki az áldozatot felajánlotta. Ehhez hasonlóan a felkent keresztényekre vonatkozóan Krisztus halálának emlékünnepe közösségi étkezés (1Korintusz 10:16–22).
A bűnért való felajánlások és a vétkességért való felajánlások kötelező érvényűek voltak. Az előbbi a tévedésből, vagyis a nem szándékos bűnt tette jóvá, az utóbbi akkor volt elfogadható Isten előtt, amikor valaki megsértette egy másik személy jogát, vagy a megbánást tanúsító vétkes bizonyos jogait adták vissza, illetve ha mindkettő fennállt. Ezenkívül voltak gabonafelajánlások, melyekkel Jehova bőséges gondoskodását ismerték el. Mindezek azért érdekelnek bennünket, mert a Törvényszövetség által előírt áldozatok Jézus Krisztusra és az áldozatára mutattak előre, vagy az ebből fakadó áldásokra (Héberek 8:3–6; 9:9–14; 10:5–10).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
2:11, 12 — Miért nem volt elfogadható Jehova előtt a méz „tűzfelajánlásként”? Az itt említett méz nem utalhatott a méhek által készített mézre. Bár „tűzfelajánlásként” nem volt megengedett, ’a föld minden terméséből származó zsengék’ között viszont meg volt említve (2Krónikák 31:5). Ezért ez a méz nyilvánvalóan gyümölcsök nedve, vagyis nektárja volt. Mivel ez erjedhetett, ennélfogva nem volt elfogadható az oltáron való felajánlásul.
2:13 — Miért kellett „minden felajánlást” megsózni? Nem azért, hogy fokozzák az áldozatok ízét. A só világszerte tartósítóként használatos. Valószínűleg azért sózták meg a felajánlásokat, mert a só a romlástól és pusztulástól való mentességet jelképezi.
Tanulságok nekünk:
3:17 Mivel a kövérjét a legjobb, legértékesebb résznek tekintették, az annak elfogyasztására vonatkozó tiltás kétségtelenül azt emelte ki az izraeliták előtt, hogy a legjobb rész Jehováé (1Mózes 45:18). Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a tőlünk telhető legjobbat adjuk Jehovának (Példabeszédek 3:9, 10; Kolosszé 3:23, 24).
7:26, 27 Az izraelitáknak nem volt szabad vért enniük. Isten szemében a vér az életet jelenti. „A test lelke [élete] a vérben van” — jelenti ki a 3Mózes 17:11. A vértől való tartózkodás még ma is kötelező az igaz imádóknak (Cselekedetek 15:28, 29).
MEGALAKUL A SZENT PAPSÁG
Kik kapták a felelősséget, hogy az áldozatokkal és a felajánlásokkal kapcsolatos feladatokat ellássák? A papok. Isten utasításainak megfelelően Mózes megtartotta Áronnak, a főpapnak, valamint négy fiának, az alpapoknak a beiktatási szertartását. Ez valószínűleg hét napig tartott, és a papság a rá következő napon kezdett szolgálni.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
9:9 — Mi a jelentősége annak, hogy a vért az oltár aljára öntötték, és különféle tárgyakra kenték? Ez mutatta, hogy Jehova elfogadta a vért engesztelés céljára. Az egész engesztelési elrendezés a véren alapult. „Csaknem mindent vérrel tisztítanak meg a Törvény szerint — írta Pál apostol —, és vér kiontása nélkül nincsen megbocsátás” (Héberek 9:22).
10:1, 2 — Mit foglalhatott magában Áron fiainak, Nádábnak és Abihunak a bűne? Nem sokkal azután, hogy Nádáb és Abihu túllépte az illem határait a papi feladatok ellátása közben, Jehova megtiltotta a papoknak, hogy a hajlékban való szolgálat idején bort vagy mámorító italt fogyasszanak (3Mózes 10:9). Ez azt sejteti, hogy Áron két fia talán alkoholos állapotban volt a szóban forgó esetben. Haláluk valódi oka azonban az volt, hogy „törvénytelen tüzet ajánlottak fel Jehova előtt, amit nem írt elő számukra”.
Tanulságok nekünk:
10:1, 2 Jehova ma élő, felelős szolgáinak eleget kell tenniük az isteni követelményeknek. Emellett nem szabad elbizakodottnak lenniük felelősségeik teljesítése közben.
10:9 Nem szabad alkoholos befolyásoltság alatt Istentől kapott feladatokat ellátnunk.
A SZENT IMÁDAT TISZTASÁGOT KÖVETEL MEG
A tiszta és tisztátalan állatokra vonatkozó étkezési rendelkezések kétféle módon váltak az izraeliták javára. Ezek a rendelkezések megóvták őket a káros organizmusok okozta fertőzésektől, valamint még élesebben meghúzta köztük és a környező nemzetek között a határvonalat. Más rendelkezések a holttestek miatti tisztátalansággal, a nők szülés utáni tisztulásával, a leprával kapcsolatos eljárásokkal, valamint a nők és férfiak nemi eredetű folyásai miatti tisztátalansággal foglalkoztak. A papok feladata volt, hogy törődjenek a személyek tisztátalanságát érintő ügyekkel.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
12:2, 5 — Miért tett egy asszonyt ’tisztátalanná’ a szülés? A szaporítószervek a tökéletes emberi élet továbbadására lettek megalkotva. Az örökölt bűn miatt azonban tökéletlen és bűnös élet lett átörökítve az utódokra. A gyermekszüléssel, valamint más esetekkel, például a menstruációval és a magömléssel kapcsolatos ideiglenes ’tisztátalanság’ eszébe juttatta az izraelitáknak ezt az örökölt bűnt (3Mózes 15:16–24; Zsoltárok 51:5; Róma 5:12). A megkövetelt tisztulási rendelkezések segítettek megérteniük, miért van szükség egy váltságáldozatra, amely eltörli az emberiség bűnösségét, és helyreállítja az emberi tökéletességet. Így a Törvény ’Krisztushoz vezető nevelőjük lett’ (Galácia 3:24).
15:16–18 — Mit jelent az ezekben a versekben említett ’magömlés’? Nyilvánvalóan az éjjeli magömlésre, valamint a házastárssal folytatott nemi kapcsolatra utal.
Tanulságok nekünk:
11:45 Jehova Isten szent, és megköveteli, hogy akik szent szolgálatot mutatnak be neki, azok is szentek legyenek. Törekedniük kell a szentségre, valamint fizikailag és szellemileg tisztának kell maradniuk (2Korintusz 7:1; 1Péter 1:15, 16).
12:8 Jehova megengedte a szegényeknek, hogy a költségesebb juh helyett madarakat vigyenek áldozati felajánlásul. Jehova tehát figyelmes a szegényekkel.
MEG KELL ŐRIZNI A SZENTSÉGET
A bűnért való legfontosabb áldozatokat az évenkénti engesztelés napján ajánlották fel. Egy bikát a papokért és Lévi törzséért, egy kecskét Izrael nem papi törzseiért áldoztak fel. Egy másik kecskét élve elküldtek a pusztába, miután a nép bűneit ráolvasták. A két kecske együtt számított egy felajánlásnak a bűnért. Mindez arra mutatott előre, hogy Jézus Krisztus fel lesz áldozva, és el is viszi a bűnöket.
A húsevésre és más dolgokra vonatkozó rendelkezések azt hangsúlyozzák, hogy szentnek kell lennünk, amikor Jehovát imádjuk. Helyénvaló, hogy a papoknak meg kellett őrizniük a szentségüket. Az évenkénti három ünnep nagy örvendezés ideje volt, valamint alkalom arra, hogy köszönetet mondjanak a Teremtőnek. Jehova továbbá rendelkezéseket hozott a népe számára, melyek szent neve gyalázását, a sabbatok és a jubileum megtartását, a szegények iránti viselkedést és a rabszolgákkal kapcsolatos bánásmódot érintették. Az Istennek való engedelmességből fakadó áldások szembe lettek állítva az engedetlenség miatti átkokkal. Emellett olvashatunk rendelkezéseket a fogadalmakra és becslésekre, az állatok elsőszülöttjére, valamint minden tized megadására vonatkozóan, mely ’szent Jehovának’.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
16:29 — Hogyan kellett az izraelitáknak ’megsanyargatniuk a lelküket’? Ez az eljárás, melyet az engesztelés napján követtek, a bűnökért való megbocsátás keresésével függött össze. Az ekkor történt böjtölés nyilvánvalóan a bűnösség elismerésével volt kapcsolatban. Minden valószínűség szerint tehát ’a lelkek megsanyargatása’ a böjtölésre utalt.
19:27 — Mit jelent az a parancs, hogy „oldalfürtjeiteket ne vágjátok rövidre”, vagy hogy „ne csúfítsd el szakállad végét”? Ez a törvény kétségtelenül azért született, hogy a zsidók ne úgy vágják a szakállukat vagy a hajukat, hogy azzal bizonyos pogány szokásokat kövessenek (Jeremiás 9:25, 26; 25:23; 49:32). Isten parancsa azonban nem azt jelentette, hogy a zsidók egyáltalán nem vághatták a szakállukat vagy a pajeszukat (2Sámuel 19:24).
25:35–37 — Mindig helytelen volt, ha egy izraelita kamatot számolt fel? Ha üzleti célra adott kölcsön pénzt, akkor felszámolhatott kamatot. A Törvény viszont tiltotta a kamat felszámolását olyan kölcsön esetében, amelyet a szegénység enyhítésére adtak. Helytelen volt, ha valaki a szűkölködő felebarátjának a kedvezőtlen anyagi helyzetéből akart hasznot húzni (2Mózes 22:25).
26:19 — Hogyan válhatnak ’olyanná az egek, mint a vas, és olyanná a föld, mint a réz’? Amiatt, hogy nem esett az eső, a Kánaán földje feletti egek keménynek és tömörnek látszottak, akár a vas. Ugyanígy, az eső hiánya miatt a föld rézszínű, fémes csillogású lett.
26:26 — Mit jelent az, hogy ’tíz asszony süt kenyeret egyetlen sütőkemencében’? Rendes körülmények között mindegyik asszonynak külön sütőre volt szüksége, hogy megsüsse mindazt, amit akart. Ezek a szavak azonban arra utaltak, hogy annyira szűkös lesz az élelem, hogy egy sütő is elég lesz a tíz asszony összes, sütésre szánt élelmének. Ez volt az egyik megjövendölt következménye annak, ha nem őrzik meg a szentségüket.
Tanulságok nekünk:
20:9 A gyűlölködő, rosszindulatú szellem éppolyan helytelen volt Jehova szemében, mint a gyilkosság. Ezért ugyanolyan büntetést szabott ki a szülők gyalázásáért, mint a tényleges meggyilkolásukért. Vajon nem kellene ennek arra ösztönöznie bennünket, hogy szeressük hívőtársainkat? (1János 3:14, 15).
22:32; 24:10–16, 23 Jehova nevét nem szabad gyalázni. Ellenkezőleg, dicsérnünk kell, és imádkoznunk kell a megszenteléséért (Zsoltárok 7:17; Máté 6:9).
HOGYAN ÉRINTI MÓZES HARMADIK KÖNYVE AZ IMÁDATUNKAT?
Jehova Tanúi ma nincsenek a Törvény alatt (Galácia 3:23–25). Ám mivel a Mózes harmadik könyvében leírtak betekintést nyújtanak nekünk abba, hogyan vélekedik Jehova különböző dolgokról, a mi imádatunkat is érinti.
Miközben a teokratikus szolgálati iskolára készülve olvasod a heti bibliaolvasási tervben megadott részt, kétségkívül nagy hatással lesz rád az, hogy Istenünk szentséget követel meg a szolgáitól. Ez a bibliai könyv arra is ösztönözhet, hogy add meg a Legfelségesebbnek a tőled telhető legjobbat, miközben mindig megőrzöd a szentséget az ő dicséretére.
[Kép a 21. oldalon]
A Törvényben előírt áldozatok Jézus Krisztusra és az áldozatára mutattak előre
[Kép a 22. oldalon]
A kovásztalan kenyerek ünnepe nagy örvendezés ideje volt
[Kép a 23. oldalon]
Az évenkénti ünnepek, például a lombsátorünnep alkalom volt arra, hogy köszönetet mondjanak Jehovának