Jehova teremtésművének remekei

’Soha nem szűnik meg a nyár és a tél’

ÉGETŐEN süt a nap a sivatagra. A föld más tájain meleget áraszt a didergő tél után. Igen, a napsütésnek meghatározó szerepe van az évszakok és az éghajlatok kialakulásában.

Földünkön az évszakokat nagy változatosság jellemzi. Benned milyen érzéseket keltenek? Örömet szerez a tavasz éltető üdesége, a fák és virágok ébredezése? Hát a simogató nyári esték? Szereted a csípős, őszi napokat és a pazar színekben pompázó leveleket? Megnyugtat a hófehérbe öltözött erdők látványa?

Minek köszönhetjük az évszakokat? Röviden: a föld ferde állásának. Bolygónk forgástengelye ugyanis nem merőleges a keringési síkjára, hanem mintegy 23,5 fokban elhajlik. Ha hiányozna ez a hajlásszög, nem volnának évszakok, és az éghajlat sem változna. Mindez a növényzetre és a termés beérésének időszakaira is kihatna.

A váltakozó évszakok magukon viselik a Teremtő kézjegyét. Nem véletlen, hogy a zsoltáríró így imádkozott Jehova Istenhez: „Te állapítottad meg a föld minden határát, nyarat és telet te formáltál” (Zsoltárok 74:17). *

A földi megfigyelő számára az égitestek az évszakok tévedhetetlen jelzői. Naprendszerünk megteremtésekor Isten kijelentette: „Legyenek világítótestek az égbolton . . . , és szolgáljanak jelekként, valamint évszakok, napok és évek mutatóiként” (1Mózes 1:14). Amíg eltelik egy esztendő, addig a föld két olyan pontot érint a pályáján, ahol a nap pontosan az egyenlítő fölött delel. Ilyenkor vannak az úgynevezett napéjegyenlőségek. Sok országban ezek jelzik a tavasz, illetve az ősz kezdetét. Napéjegyenlőség idején a nappal és az éjszaka nagyjából egyenlő hosszú az egész földön.

Az évszakok létezése és beköszönte azonban nem csupán az égitestek mozgásával függ össze. Az évszakok, az éghajlat és az időjárás összetett rendszert alkotnak, amely fenntartja az életet. Pál, a keresztény apostol és a társa, Barnabás egy alkalommal kis-ázsiai emberekhez szóltak, akik közül sokan jól értettek a földműveléshez és a növénytermesztéshez. Az apostolok elmondták nekik, hogy Isten az, aki ’esőket ad az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szívüket eledellel és derűvel’ (Cselekedetek 14:14–17).

A fotoszintézis csodálatos folyamat, amely fenntartja a szárazföldi növényzetet és a tengerekben élő növényi planktont. Így tud a tápláléklánc és a biológiailag sokféle életközösség rendszere hihetetlenül sokrétűen viszonyulni az időjáráshoz és az éghajlathoz. Hogy mindez Jehova keze műve, arra találóan utalt Pál: „A föld . . . , amely beissza a gyakorta ráhulló esőt, és amely aztán növényzetet hoz elő, hasznosat azoknak, akikért művelik is, áldást nyer viszonzásképpen az Istentől” (Héberek 6:7).

Sokkal többet fog jelenteni neked az ’áldás’ szó, ha megállsz egy kicsit, és eltűnődsz azon, hogy mi minden történik az olyan vidékeken, ahol a tavasz enyhébb időt, hosszabb nappalokat,  több napsütést és kincset érő esőt hoz. Nyílnak a virágok. Rovarok bújnak elő téli rejtekükből, hogy elvégezzék a beporzást. Madarak dalolnak az erdőben, színes tollruhában szálldosva szerteszét. Az itt látható kék szajkó is dalra fakad. Föléled a táj. Egyre szaporábban lüktet az élet, és az élővilág felveszi ritmusát: születés, megújhodás, növekedés . . . (Énekek éneke 2:12, 13). Mindez előjátéka a nyárutói vagy őszi aratásnak (2Mózes 23:16).

Jehova művei csodálatosak. Bizonyíték erre az, ahogy a földet elhelyezte. Ezáltal adott nekünk nappalt és éjszakát, és ezáltal gondoskodott az évszakokról, miként a vetésről és az aratásról is. Biztosak lehetünk benne, hogy a tél után eljön a nyár, hiszen maga Isten ígérte meg: „Míg csak tartanak a föld napjai, soha nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (1Mózes 8:22).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Létfontosságú mellékbolygó

A hold mindig is megihlette és lenyűgözte az embereket. De tudtad, hogy az évszakokra is hatással van? A hold a jelenlétével elősegíti, hogy a föld ferde állása, más szóval forgástengelyének hajlásszöge állandó legyen. Ez pedig „döntően fontos ahhoz, hogy a Földön olyan körülmények legyenek, amelyek fenn tudják tartani az életet”, állapítja meg egyik tudományos írásában Andrew Hill. Ha nem volna a közelben semmilyen nagy és természetes mellékbolygó, amely állandósítani tudná bolygónk forgástengelyét, a hőmérséklet megemelkedne, és az élet valószínűleg lehetetlenné válna a földön. Csillagászoknak egy csoportja ezért így következtetett: „Azt is mondhatnánk, hogy a Hold szabályozni tudja a Föld éghajlatát” (Zsoltárok 104:19).

[Forrásjelzés]

Hold: U.S. Fish & Wildlife Service, Washington, D.C./Bart O’Gara

[Kép a 9. oldalon]

Egypúpú tevék (Észak-Afrika és Arab-félsziget)