Ahol az igaz imádat a pogány hittel ütközött

AZ ÓKORI Epheszosz (Efézus) romjainál, Törökország nyugati partvidékén több mint száz éve beható régészeti kutatás folyik. Néhány épületet újjáépítettek, továbbá a tudósok nagyszámú leletet tanulmányoztak és értelmeztek már. Ennek köszönhetően Epheszosz a legnépszerűbb látványosságok egyike lett Törökországban.

Milyen felfedezések láttak napvilágot Epheszosszal kapcsolatban? Milyen képet alkothatunk ma erről a lenyűgöző ókori városról? Ha ellátogatunk Epheszosz romjaihoz és a bécsi Ephesos Museumba, az segít jobban megértenünk, hogyan ütközött Epheszoszban az igaz imádat és a pogány vallás. Először is figyeljünk meg egy kis áttekintést a hely történetéről.

Sokan fenték rá a fogukat

Az i. e. XI. században Eurázsián a békétlenség és a népvándorlás szele söpört végig. Ekkor kezdtek letelepedni az iónok (egy görög néptörzs) Kis-Ázsia nyugati partvidékén. Ők olyanokkal kerültek kapcsolatba, akikről köztudott, hogy egy anyaistennőt imádtak; ez az istennő később epheszoszi Artemiszként vált ismertté.

Az i. e. VII. század közepén a Fekete-tenger északi partján élt nomád kimmerek felkerekedtek, hogy kifosszák Kis-Ázsiát. Később, i. e. 550 táján a hatalmas Kroiszosz (Krőzus), Lüdia királya, a mesés gazdagságáról híres uralkodó került trónra. A Perzsa Birodalom terjeszkedésével Kürosz (Círusz) király leigázta az ión városokat, köztük Epheszoszt is.

Makedónia királya, III. Alexandrosz (Nagy Sándor) i. e. 334-ben hadjáratot indított Perzsia ellen, így ő lett Epheszosz új uralkodója. Miután i. e. 323-ban fiatalon meghalt, a hadvezérei között hatalmi harc kezdődött, mely Epheszoszt is érintette. III. Attalosz, Pergamon gyermektelen királya i. e. 133-ban a rómaiakra hagyta örökül Epheszoszt, s a város a római Ázsia tartomány részévé lett.

Az igaz imádat a pogány hittel ütközik

Amikor Pál apostol az i. sz. első században második misszionáriusi útjának a vége felé Epheszoszban járt, a városnak hozzávetőleg 300 000 lakosa  volt (Cselekedetek 18:19–21). A harmadik misszionáriusi útján Pál visszatért Epheszoszba, és megújult bátorsággal beszélt Isten Királyságáról a zsinagógában. Három hónap elteltével azonban felerősödött a zsidóktól jövő ellenállás, és Pál úgy döntött, hogy Tirannusz iskolájának előadótermében fogja megtartani naponkénti előadásait (Cselekedetek 19:1, 8, 9). Még két évig prédikált ezen a vidéken, és közben rendkívül hatalmas cselekedeteket vitt véghez, például csoda folytán gyógyított, és démonokat űzött ki (Cselekedetek 19:10–17). Nem meglepő, hogy sokan hívőkké lettek. Igen, Jehova szava olyannyira tért hódított, hogy többen, akik korábban mágiát űztek, önként elégették nagy anyagi értéket képviselő könyveiket (Cselekedetek 19:19, 20).

Pál sikeres prédikálásának hatására sokan felhagytak Artemisz istennő imádatával, de azok, akik támogatták ezt a pogány imádatot, megharagudtak Pálra. Az ezüst Artemisz-szentélyek készítése jövedelmező üzlet volt. Egy Demetriusz nevű férfi zendülést szított az ezüstművesek körében, azt állítva, hogy veszélyben van a foglalkozásuk (Cselekedetek 19:23–32).

Az összeütközés tetőfokán a tömeg két órán át hisztérikusan kiabálta, hogy „nagy az efézusiak Artemisze” (Cselekedetek 19:34). Miután lecsillapodott a felfordulás, Pál még bátorította keresztény hittársait, majd továbbindult (Cselekedetek 20:1). Ámde attól függetlenül, hogy ő Makedóniába távozott, a pusztulásra ítélt Artemisz-kultusz hanyatlása nem szűnt meg.

Artemisz temploma meginog

Artemisz kultusza mélyen gyökerezett Epheszoszban. Kroiszosz király ideje előtt azon a vidéken Kübelé anyaistennő imádata állt a vallási élet középpontjában. Kroiszosz azt remélte, hogy ha mitikus rokonságot állapít meg Kübelé és a hellén istenek között, azzal olyan vallásos alakot teremt, akit a görögök és a nem görögök egyaránt elfogadnak. Az i. e. VI. század közepén Kroiszosz támogatásával megkezdődött a munka Kübelé utódjának, Artemisznek a templomán.

A templom a görög építészet kiemelkedő alkotása volt. Korábban soha nem használtak ilyen hatalmas márványtömböket, és nem emeltek ilyenfajta és ekkora épületet. Az eredeti templomot i. e. 356-ban tűz pusztította el. Az újjáépített templom, mely pompájában vetekedett a régivel, sok embernek adott munkalehetőséget, és számos zarándokot vonzott. Ez a templom egy 73 méter széles és 127 méter hosszú síkságon épült a maga mintegy 50 méteres szélességével és 105 méteres hosszúságával. A világ hét csodája között tartották számon. De nem mindenkinek tetszett. Epheszoszi Hérakleitosz, a filozófus a templom oltárához vezető sötét utat az aljasság sötétségéhez hasonlította, a templomi erkölcsökről pedig azt mondta, hogy rosszabbak, mint a vadállatokéi. A legtöbb ember azonban úgy tekintett Artemisz epheszoszi szentélyére, mint amelynek soha nem szűnik meg a dicsősége. A történelem rácáfolt a hitükre. Egy forrásmű kijelenti: „A II. századra Artemisznek és más, régóta tisztelt isteneknek az imádata  hirtelen hanyatlásnak indult” (Ephesos — Der Neue Führer).

Az i. sz. harmadik században erős földrengés sújtotta Epheszoszt. Ráadásul a Fekete-tenger vidékéről érkezett hajós nép, a gótok elhurcolták az Artemisz-templom varázslatos kincseit, majd felgyújtották az épületet. Az imént említett könyvben ez olvasható: „Hogyan is láthatták már ezután a város védőjét Artemiszben, aki vereséget szenvedett, és a saját lakóhelyét sem volt képes megvédeni?” (Zsoltárok 135:15–18).

Végül az i. sz. negyedik század vége felé Theodosius császár államvallássá tette a kereszténységet. Az egykor nagynevű Artemisz-templom köveit elhordták különböző építkezésekhez. Artemisz imádata elveszítette a jelentőségét. Egy megfigyelő, akinek a neve nem ismert, ezt mondta egy versike kapcsán, amely az ókori világ egyik csodájaként dicsérte a templomot: „Most teljesen sivár és szánalmas hely.”

Artemisztől „Isten anyjáig”

Pál figyelmeztette az epheszoszi gyülekezet véneit, hogy az eltávozása után „elnyomó farkasok” jelennek meg, és olyan férfiak támadnak közülük, akik „kiforgatott dolgokat fognak beszélni” (Cselekedetek 20:17, 29, 30). Szavai maradéktalanul beteljesedtek. Úgy alakultak az események, hogy Epheszoszban a hitehagyott kereszténység által érvényre jutott a hamis imádat.

Epheszosz volt i. sz. 431-ben a harmadik ökumenikus zsinat színhelye, ahol Krisztus természetének kérdését vitatták meg. A már idézett mű kifejti: „Teljes volt . . . az alexandriaiak győzelme, akik szerint Krisztusnak csupán egyféle, mégpedig isteni természete van.” Ennek messzire ható következményei lettek. „Az Epheszoszban hozott döntés értelmében Mária krisztusszülőből istenszülővé lépett elő, s ez nemcsak a Mária-kultusz alapját teremtette meg, hanem az első nagy egyházszakadást is előidézte . . . A vita mind a mai napig folyik.”

Kübelé és Artemisz imádatát tehát Máriának, az „istenszülőnek” vagy „Isten anyjának” imádata váltotta fel. Ahogy ez a könyv írja, „Mária epheszoszi kultusza . . . máig is élő hagyomány, amelyet nem lehet úgy megmagyarázni, hogy ne kötnénk Artemisz kultuszához”.

A történelem süllyesztőjében

Artemisz imádatának hanyatlását követően Epheszosznak is leáldozott. A földrengések, a malária és a kikötő fokozatos eliszaposodása miatt egyre nehezebbé vált az élet a városban.

Az i. sz. VII. századra az iszlám már megkezdte lendületes térhódítását. Az iszlám nem korlátozódott arra, hogy arab törzseket egyesítsen a zászlaja alatt. Az i. sz. VII. és a VIII. század folyamán arab flották rabolták ki Epheszoszt. A város sorsa egyszer s mindenkorra megpecsételődött, amikor a kikötő teljesen eliszaposodott, maga a város pedig romhalmazzá lett. Az egykor pompás városból nem maradt más, mint egy kis település Ayasoluk (ma Selçuk) néven.

Séta Epheszosz romjainál

Epheszosz romjaihoz ellátogatva fogalmat alkothatunk a város egykori dicsőségéről. Ha a felső bejáratnál kezdjük sétánkat, nyomban a Kurészek utcájának fenséges látványa tárul elénk, amelynek a végén a Celsus-könyvtár áll. Az utca jobb oldalán az ódeion ragadhatja meg a látogató figyelmét. Ez egy kisebb színház, mely az i. sz. II. században épült, és mivel hozzávetőleg 1500 férőhelyes, feltehetően  nemcsak tanácskozásoknak, hanem kulturális eseményeknek is otthont adott. A Kurészek utcájának mindkét oldalán épületek sorakoznak, köztük az állami agora, ahol államügyeket tárgyaltak, a Hadrianus-templom, néhány köztéri szökőkút és a domboldalon épült házak, ahol előkelő epheszosziak laktak.

Az i. sz. II. században épült, elegáns Celsus-könyvtár lebilincselően szép. A tágas olvasóterem falmélyedései számos tekercset őriztek. A pompás homlokzaton lévő négy szobor négy olyan tulajdonságot ábrázol, amelyet elvártak egy magas rangú római köztisztviselőtől, mint amilyen Celsus is volt. Ezek a következők: Szophia (a bölcsesség), Areté (az erény), Ennoia (az odaadás) és Episztémé (a tudás vagy értelem). Az eredeti szobrok a bécsi Ephesos Museumban tekinthetők meg. A könyvtár előudvarából hatalmas ajtó vezet a Tetragónosz agorára, azaz a piacra. Ezen a jókora téren, melyet fedett sétányok vettek körül, az emberek a mindennapi üzleti ügyeiket intézték.

Ezután a Márvány úthoz érkezünk, amely a nagy színházhoz vezet. Az építmény utoljára a császári Róma korában lett kibővítve, és körülbelül 25 000 néző befogadására volt alkalmas. Homlokzata gazdagon volt díszítve oszlopokkal, domborművekkel és szobrokkal. Az ember képzeletében életre kel az a nagy felbolydulás, amelyet Demetriusz, az ezüstműves keltett az ott egybegyűlt tömegben.

A nagy színháztól a városi kikötőbe vezető utca bámulatos. Úgy 500 méter hosszú, 11 méter széles, és mindkét oldalán oszlopok sorakoznak. Ezen az úton épült a színházhoz tartozó és a kikötőhöz tartozó gümnaszion (tornacsarnok) is, melyeket kizárólag testedzésre használtak. A kikötő érdekes kapuja az utca végén, a világra nyíló kapu volt. Itt véget is ér rövid sétánk a világ néhány leglebilincselőbb romja között. A bécsi Ephesos Museumban a történelmi város fából készült makettje mellett számos szobor is megtekinthető.

A múzeumban sétálgatva és az epheszoszi Artemisz szobrát nézve önkéntelenül is eszünkbe jut az Epheszoszban élt korai keresztények kitartása. Olyan városban kellett élniük, melyet átitatott a spiritizmus, és megvakított a vallási előítélet. Artemisz imádói hevesen ellenálltak a Királyság-üzenetnek (Cselekedetek 19:19; Efézus 6:12; Jelenések 2:1–3). Az igaz imádat a barátságtalan környezetben is gyökeret vert. Az igaz Isten imádata akkor is diadalmaskodni fog, amikor napjaink hamis imádata véget ér, ahogyan az ókorban Artemisz imádata is semmivé lett (Jelenések 18:4–8).

[Térkép a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

MAKEDÓNIA

Fekete-tenger

KIS-ÁZSIA

Epheszosz

Földközi-tenger

EGYIPTOM

[Kép a 27. oldalon]

Az Artemisz-templom romjai

[Képek a 28–29. oldalon]

1. A Celsus-könyvtár

2. Közeli felvétel Aretéről

3. A nagy színházhoz vezető Márvány út