„Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek”

„Értékes véren” lettünk megszabadítva

JEHOVA szeretetének legnagyobb megnyilvánulása az volt, hogy elküldte egyszülött Fiát, hogy felajánlja tökéletes emberi életét váltságul. Bűnös emberek lévén óriási szükségünk van erre a szabadításra, hiszen egyetlen tökéletlen ember sem „válthatja meg még testvérét sem, nem adhat érte váltságot Istennek . . . , hogy tovább éljen, mindörökké” (Zsoltárok 49:6–9). Mennyire hálásak vagyunk azért, hogy Isten „az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen”! (János 3:16).

Hogyan szabadít meg minket a váltság? Vizsgáljuk meg, milyen négyféle módon válunk szabaddá annak eredményeként, hogy Jehova Isten ilyen lenyűgözően mutatta ki a szeretetét.

Szabadulás a váltság által

Először is, Jézus áldozata megszabadít bennünket az öröklött bűntől. Mindannyian bűnben születtünk. Igen, már akkor bűnösök voltunk, amikor még nem is voltunk képesek megszegni Jehova törvényét. Hogy lehet ez? A Róma 5:12 elmondja, hogy „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál”. A bűnös Ádám gyermekeiként tökéletlenséget örököltünk. A váltság kifizetése azonban lehetővé teszi, hogy kiszabaduljunk az öröklött bűn fogságából (Róma 5:16). Jézus ’minden emberért megízlelte a halált’, Ádám utódai helyett viselve a bűn következményeit (Héberek 2:9; 2Korintusz 5:21; 1Péter 2:24).

Másodszor, a váltság megszabadít minket a bűn végzetes következményeitől. „A bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). A bűnért járó büntetés tehát a halál. Isten Fia az áldozati halála által lehetővé tette az örök életet az engedelmes embereknek. Igen, „aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet” (János 3:36).

Figyeld meg, hogy csak akkor szabadulhatunk meg a bűn következményeitől, ha hiszünk Isten Fiában. Ez magában foglalja, hogy változtatunk az életünkön, és összhangba hozzuk azt Isten akaratával. Fel kell hagynunk minden helytelen szokással, és azt kell tennünk, ami tetszik Istennek. Péter apostol úgy fogalmazott, hogy ’tanúsítsunk megbánást, és térjünk meg, hogy eltöröltessenek a bűneink’ (Cselekedetek 3:19).

Harmadszor, Jézus áldozata megszabadít minket a rossz lelkiismerettől. Mindaz, aki átadja magát Jehovának, és a Fia megkeresztelt tanítványa lesz, megvigasztalódik (Máté 11:28–30). Tökéletlenségünk ellenére mélységes örömöt találhatunk abban, hogy tiszta lelkiismerettel szolgáljuk Istent (1Timóteusz 3:9; 1Péter 3:21). Ha megvalljuk és elhagyjuk a bűneinket, irgalomra lelünk, és megszabadulunk a rossz lelkiismerettől (Példabeszédek 28:13).

Segítséget és reményt nyújt

Végül pedig a váltságba vetett hitünk által megszabadulunk az attól való félelmünktől, hogy miként ítél meg bennünket Isten. „Ha valaki . . . bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus” — írta János apostol (1János 2:1). Jézus segítői szerepéről Pál apostol ezt mondta: „arra is képes, hogy teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen érdekükben” (Héberek 7:25). Ameddig egy kis bűnünk is van, szükségünk lesz Jézus Krisztusnak,  a főpapnak a szolgálataira, hogy tisztán állhassunk Isten előtt. Mit tett értünk Jézus mint főpap?

Negyven nappal a feltámadása után, i. sz. 33-ban Jézus felment az égbe, és ott bemutatta drága vérének értékét Istennek. Ennek köszönhetően hamarosan megszabadítja az engedelmes embereket a bűntől és a haláltól (1Péter 1:18, 19). * Te is úgy érzed, hogy Jézus Krisztus megérdemli, hogy szeressük és engedelmeskedjünk neki?

Jehova Isten is megérdemli, hogy szeressük és engedelmeskedjünk neki, hiszen szeretettel lehetővé tette ’váltság általi szabadításunkat’ (1Korintusz 1:30). Nemcsak a mostani életünket köszönhetjük neki, hanem az örök élet reménységét is. Ezért minden okunk megvan rá, hogy ’mint uralkodónak, inkább Istennek engedelmeskedjünk, semmint embereknek’ (Cselekedetek 5:29).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 9. oldalon]

TUDTAD?

• Jézus az Olajfák hegyéről emelkedett fel az égbe (Cselekedetek 1:9, 12).

• Jézus mennybemenetelének csak a hűséges apostolai voltak a tanúi (Cselekedetek 1:2, 11–13).