„Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek”

’Nem hagyhatunk fel azzal, hogy Jézusról beszéljünk’

AZ ÉV i. sz. 33., a hely a zsidó nemzeti törvényszék impozáns tanácsterme Jeruzsálemben. A szanhedrin itt gyűlt össze, hogy kihallgassa Jézus Krisztus 12 követőjét. Miért? Mert Jézusról prédikáltak. Péter és János apostol már másodszor áll a bíróság előtt. A többi apostolnak ez az első tárgyalása.

A főpap emlékezteti a 12 apostolt a bíróság korábbi rendeletére. Akkor, amikor előzőleg arra utasították őket, hogy ne tanítsanak Jézusról, Péter és János apostol ezt válaszolta: „Hogy igazságos-e az Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint az Istenre, ítéljétek meg magatok. Ám ami minket illet, nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.” Miután bátorságért imádkoztak, Jézus tanítványai tovább folytatták a jó hír hirdetését (Cselekedetek 4:18–31).

Tudva, hogy a korábbi fenyegetései hatástalanok voltak, ezen a második tárgyaláson a főpap kijelenti: „Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább ebben a névben, és íme, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy ránk hárítjátok ennek az embernek a vérét” (Cselekedetek 5:28).

Megingathatatlan elhatározás

Péter és a többi apostol bátran így válaszolnak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29). Igen, ahelyett, hogy emberekre hallgatnánk, Jehovának kell engedelmeskednünk, amikor az emberi követelések ellentétesek Isten parancsaival. *

Az apostolok Istenhez való ragaszkodást tükröző szavainak hatással kellene lenniük a szanhedrin tagjaira. Ha az Isten iránti engedelmességről kérdeznék a zsidó társadalom ezen vezetőit, egyhangúlag azt kellene mondaniuk: „Istennek engedelmeskedj!” Vajon nem abban hisznek ők is, hogy Isten a világegyetem Szuverén Ura?

Péter nyilván az összes apostolt képviseli, amikor kijelenti, hogy a szolgálatuk tekintetében inkább Istennek engedelmeskednek, semhogy embereknek. Ezzel érvényteleníti az apostolok állítólagos engedetlenségének vádját. A saját nemzetük történelméből a szanhedrin tagjai jól tudják, hogy vannak olyan helyzetek, amikor határozottan az a helyes eljárás, ha valaki Istennek engedelmeskedik, és nem embereknek. Egyiptomban két bába inkább Istent félte, mint a fáraót, és életben hagyta a héber nők fiúgyermekeit (2Mózes 1:15–17). Ezékiás király Jehovának engedelmeskedett, nem Szanhérib királynak, amikor nyomás nehezedett rá, hogy adja meg magát (2Királyok 19:14–37). A Héber Iratok, amelyeket a szanhedrin tagjai is ismernek, kihangsúlyozzák, hogy Jehova azt várja el a népétől, hogy neki engedelmeskedjen (1Sámuel 15:22, 23).

Az engedelmesség jutalma

A legfelsőbb bíróság legalább egy tagjára szemmel láthatóan hatással vannak a szavak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.” Gamáliel, a szanhedrin egyik nagyra becsült bírája, meggyőzi a bíróságot, hogy hallgasson bölcs tanácsára, amelyet a nyilvánosság kizárásával  mond el. Múltból vett példákkal rámutat, hogy nem bölcs dolog beavatkozni az apostolok munkájába. Majd így fejezi be beszédét: „ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén . . . ; különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak” (Cselekedetek 5:34–39).

Gamáliel józan szavai meggyőzik a legfelsőbb bíróságot, hogy engedje szabadon az apostolokat. Noha megkorbácsolják őket, az apostolokat ez távolról sem félemlíti meg. Ehelyett az történik, amiről a Biblia így számol be: „a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról” (Cselekedetek 5:42).

Micsoda áldásban részesültek az apostolok, amiért ragaszkodtak Isten hatalmának felsőbbrendűségéhez! Az igaz keresztények ma ugyanígy gondolkodnak. Jehova Tanúi továbbra is Jehovára tekintenek mint legfőbb Uralkodójukra. Ha azt parancsolják nekik, hogy Isten irányelveivel ellentétesen cselekedjenek, úgy válaszolnak, ahogy annak idején az apostolok: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.”

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 9. oldalon]

ELGONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

Honnan szerezhetett tudomást Lukács bibliaíró Gamáliel kijelentéséről, ha az a szanhedrin zárt ülésén hangzott el? Lehet, hogy Gamáliel szavait isteni ihletés nyilatkoztatta ki neki. Előfordulhat, hogy Pál (Gamáliel korábbi tanítványa) tájékoztatta Lukácsot Gamáliel beszédének tartalmáról. De az sem kizárt, hogy a legfelsőbb bíróság valamelyik jóindulatú tagjától szerezte az értesüléseit.