Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan keletkezett egyedülálló Naprendszerünk?

Hogyan keletkezett egyedülálló Naprendszerünk?

Hogyan keletkezett egyedülálló Naprendszerünk?

SOK minden hozzájárul ahhoz, hogy ilyen egyedülálló helyen vagyunk a világegyetemben. A Naprendszerünk a Tejútrendszer két spirálkarja között van, egy olyan helyen, ahol viszonylag kevés a csillag. Szinte az összes csillag, amit este látunk, olyan messze van tőlünk, hogy még a legnagyobb teljesítményű távcsövekkel is csupán fénypontoknak látjuk őket. Tényleg jó az, hogy így helyezkedik el a Naprendszerünk?

Ha a Naprendszerünk közel volna a Tejútrendszer középpontjához, annak a csillagok sűrű elhelyezkedése miatt káros hatásai lennének ránk. A Föld pályája például valószínűleg torzulna, aminek rendkívüli hatása lenne az emberi életre. A Naprendszer épp a megfelelő helyen van a galaxisban ahhoz, hogy ne álljon fenn ez vagy más veszély. Ilyen veszély mondjuk az, hogy a Föld túlmelegedne, amikor gázfelhőkön halad át, vagy ki lenne szolgáltatva a felrobbanó csillagokból és egyéb forrásokból eredő végzetes sugárzásnak.

A Nap éppen megfelelő típusú csillag a mi szempontunkból. Egyenletesen sugárzik, hosszú életű csillag, nem túl nagy, és nem is túlságosan forró. Galaxisunkban a csillagok nagy többsége sokkal kisebb, mint a Napunk, és nem a megfelelő fajta fényt és a kellő mennyiségű hőt adják a Földhöz hasonló bolygóknak ahhoz, hogy élet lehessen rajtuk. Ezenfelül a legtöbb csillag egy vagy több csillaghoz kapcsolódik a gravitáció miatt, és egymás körül forognak. A Napunk ezzel szemben független. Nem valószínű, hogy a Naprendszerünk stabil maradna, ha két vagy több nap gravitációs vonzása is hatással lenne rá.

A külső óriásbolygók elhelyezkedése is egyedülállóvá teszi a Naprendszerünket: szinte szabályos kör alakú pályát írnak le, és a belső, Föld típusú bolygókra egyáltalán nem gyakorolnak káros gravitációs vonzást. * Ehelyett úgy védelmezik azokat, hogy magukba szívják és elterelik a veszélyes tárgyakat. „Csak kevés aszteroida és üstökös csapódik nekünk az óriás gázbolygók — mint például a Jupiter — jelenléte miatt” — írja egy tudományos könyv (Peter D. Ward és Donald Brownlee: Rare Earth—Why Complex Life Is Uncommon in the Universe). Más naprendszereket is felfedeztek, amelyekben vannak óriásbolygók. E bolygók legtöbbjének azonban olyan a pályája, amely veszélyeztetne egy kisebb, a Földhöz hasonló bolygót.

A Hold szerepe

Holdunk ősidők óta bámulatba ejti az embereket, valamint költőket és zenészeket ihlet meg. Például egy ókori héber költő úgy jellemzi a Holdat, mint ami „szilárd lesz . . . időtlen időkig, mint egy hű tanú az égen” (Zsoltárok 89:37).

A Hold egyik legfőbb hatása a földi életre az, hogy a gravitációs ereje előidézi az árapályt. Úgy vélik, hogy ez a jelenség alapvetően fontos az óceáni áramlatokhoz, melyek nagy mértékben meghatározzák az időjárásunkat.

Holdunk ezenkívül egy másik kulcsfontosságú feladatot is ellát: a gravitációs vonzása stabilizálja a Föld tengelye és pályasíkja által bezárt szöget. A Nature című tudományos hetilap szerint a Hold nélkül a Föld tengelyének hajlásszöge hosszú időszakonként közel 0 és 85 fok között váltakozna. Képzeljük csak, mi történne, ha a Föld tengelye egy cseppet sem hajlana el! Nem gyönyörködhetnénk az évszakok váltakozásaiban, és alig esne eső. A Föld tengelyének elhajlása azt is megakadályozza, hogy olyan szélsőséges hőmérséklet alakuljon ki, amelyet már nem bírnánk ki. „Jelenlegi éghajlatunk állandósága egy rendkívüli égitestnek, mégpedig a Holdnak köszönhető” — vonja le a következtetést Jacques Laskar csillagász. A Holdunk azért képes stabilizálni a Földünk tengelyét, mert a Földhöz viszonyítva elég nagy — nagyobb, mint az óriásbolygók holdjai az óriásbolygókhoz képest.

A Földünk mellékbolygójának, a Holdnak egy másik szerepe, hogy világítson éjszaka, ahogyan arról Mózes, a Biblia első könyvének írója is említést tesz (1Mózes 1:16).

Véletlen vagy tervezés?

Mivel magyarázható, hogy a Földünkön minden feltétel egyszerre adva van ahhoz, hogy létezhessen az élet, sőt, öröm legyen itt élni? Úgy tűnik, erre csak két magyarázat van. Az egyik az, hogy a vak véletlen folytán így alakult. A másik pedig az, hogy mindez intelligens tervezés eredménye.

Évezredekkel ezelőtt a Szentírásban lejegyezték, hogy a világegyetemünket egy Teremtő, a mindenható Isten tervezte és hozta létre. Ha így van, akkor ez azt jelenti, hogy Naprendszerünkben a feltételek nem véletlenül, hanem tudatos tervezés által jöttek létre. A Teremtő egy „naplót” adott nekünk, melyben lépésről lépésre leíratta, hogyan jött létre az élet a Földön. Talán meglep, hogy ez a mintegy 3500 éves „napló” alapjában véve ugyanúgy írja le a világegyetem történetét, mint ahogyan azt a tudósok is gondolják. Ez a „napló” a Mózes első könyvében olvasható. Figyeld meg, mi áll benne!

Teremtési beszámoló a Biblia első könyvében

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Mózes 1:1). A Biblia első mondata a Földünket is magában foglaló Naprendszerünk és a világegyetemet felépítő galaxisok milliárdjaiban létező csillagok megteremtésére utal. A Biblia szerint a Föld felszíne egykor „kietlen és puszta volt”. Nem voltak földrészek, és termőföld sem. Az ezt követő szavak pedig feltárják, hogy bőségesen volt víz — a tudósok szerint ez a legfontosabb feltétele annak, hogy egy bolygón élet lehessen. Isten szelleme „lebegett a vizek felett” (1Mózes 1:2).

Ahhoz, hogy a felszíni víz cseppfolyós maradjon, a bolygónak megfelelő távolságra kell lennie a napjától. „A Mars túl hideg, a Vénusz túl forró, de a Földön épp megfelelő a hőmérséklet” — fejti ki Andrew Ingersoll planetográfus. Ehhez hasonlóan a növényzet növekedéséhez elegendő fényre van szükség. Nem mellékesen a bibliai beszámoló arról tudósít, hogy egy korai teremtési időszakban Isten előidézte, hogy a Nap fénye átszűrődjön a sötét, vízpárából álló felhőkön, amelyek ahhoz hasonlóan beborították az óceánokat, mint ahogyan a ’pólya’ betakar egy kisbabát (Jób 38:4, 9; 1Mózes 1:3–5).

A következő versekben azt olvashatjuk, hogy a Teremtő megalkotta a „boltozatot” (1Mózes 1:6–8). Ez a gázokkal teli boltozat nem más, mint a Föld légköre.

A Biblia ezután elmondja, hogy Isten a kietlen földfelszínt szárazfölddé alakította (1Mózes 1:9, 10). Ez nyilván azt jelenti, hogy engedte, hogy a földkéreg összegyűrődjön és mozgásba lendüljön. Ennek eredményeként mély árkok keletkezhettek, és kontinensek emelkedtek ki az óceánból (Zsoltárok 104:6–8).

A Földünk történetének egy meghatározatlan időpontjában Isten mikroszkopikus méretű algákat teremtett az óceánokba. A Nap energiáját felhasználva ezek az osztódó egysejtűek a szén-dioxidot kezdték táplálékká alakítani, és közben oxigént bocsátottak ki a légkörbe. Ez a bámulatos folyamat a harmadik teremtési időszakban felgyorsult, amikor a növények meg lettek teremtve. A növények végül beborították az egész Földet. Ezzel megnövekedett a légkörben az oxigén mennyisége, így lehetővé vált, hogy az emberek és az állatok a légzés által fenntartsák az életüket (1Mózes 1:11, 12).

A termőföld létrehozásához a Teremtő a mikroorganizmusok sokaságát alkotta a talajba (Jeremiás 51:15). Ezek az apró teremtmények lebontják az elpusztult élőlényeket, és a növények számára szükséges elemeket visszajuttatják a talajba. Egyes talajbaktériumok nitrogént vesznek fel a levegőből, és ezt a létfontosságú elemet elérhetővé teszik a növények számára. Elképesztő, hogy egy marék termőtalajban hatmilliárd mikroorganizmus is élhet.

Az 1Mózes 1:14–19 arról számol be, hogy a Nap, a Hold és a csillagok a negyedik teremtési időszakban lettek megalkotva. Első látásra úgy tűnhet, hogy ez ellentmond a már említett szentírási magyarázatnak. Ne felejtsük azonban el, hogy Mózes, a Biblia első könyvének az írója egy földi megfigyelő szemszögéből jegyezte le a teremtési beszámolót, mintha ő maga is ott lett volna. A Napot, a Holdat és a csillagokat nyilván ekkor lehetett meglátni a Földről a légkörön át.

A teremtési beszámoló azt mondja, hogy a tengeri állatok az ötödik teremtési időszakban jelentek meg, a szárazföldi állatok és az ember pedig a hatodikban (1Mózes 1:20–31).

Jó élni rajta!

Te is úgy érzed, hogy igazán élvezetes a földi élet, mely a Mózes első könyvében olvasható leírás szerint lett megalkotva? Volt már úgy, hogy felébredtél egy napfényes reggel, beszippantottad a friss levegőt, és úgy érezted, hogy jó élni? Talán sétáltál egyet a kertben, és jó érzéssel töltött el a virágok szépsége és illata. Vagy egy gyümölcsösben bóklásztál, és szedtél egy kis zamatos gyümölcsöt. Mindez nem lett volna lehetséges, ha 1. nincs bőséges víz a Földön, 2. a Nap nem ad elég meleget és fényt, 3. nincs a légkörünk, melyben megfelelő arányban keverednek a különböző gázok, és 4. nincs termőföld.

Elmondhatjuk hát, hogy mindezek a jellegzetességek — melyek egyébként hiányoznak a Marsról, a Vénuszról és más környező bolygókról — nem lehetnek a vak véletlen művei. Ezek finoman össze vannak hangolva, hogy élvezetes legyen a Földön élni. A következő cikkből megtudhatjuk, hogy a Biblia azt is feltárja, hogy a Teremtő az örökkévalóságnak tervezte meg gyönyörű bolygónkat.

[Lábjegyzet]

^ 5. bek. Naprendszerünk négy belső bolygója a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Ezeket Föld típusú bolygóknak is nevezik a kőzetekből álló felszínük miatt. A külső óriásbolygókat — a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunuszt — főleg gázok alkotják.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

„Ha engem mint geológust arra kérnének fel, hogy röviden magyarázzam el a Föld eredetének és a rajta levő élet kifejlődésének újabb kori elképzeléseit egy egyszerű pásztornépnek, olyan törzseknek, amelyekhez a Mózes első könyve szól, aligha tudnám azt jobban megtenni, mint hogy nagyon szorosan követném a Mózes első könyve első fejezetének nyelvezetét” (Wallace Pratt geológus)

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

CSILLAGÁSZ SZEMMEL IS JÓ HELYEN VAGYUNK

Ha a Napunk valahol máshol lenne a galaxisunkban, akkor nem látnánk ilyen tisztán a csillagokat. Egy forrásmű ezt írja: „Naprendszerünk . . . távol van a poros, fényszennyezett területektől, és ezért pompás kilátásunk nyílik a közeli csillagokra és a világegyetem távoli részeire” (The Privileged Planet).

A Hold mérete és a Földtől mért távolsága éppen megfelelő ahhoz, hogy napfogyatkozáskor a Hold eltakarja a Napot. Ez a ritka, bámulatos esemény lehetővé teszi a csillagászoknak, hogy tanulmányozzák a Napot. Az ilyen tanulmányok sok titkot feltárnak arról, hogy miként fénylenek a csillagok.

[Kép az 5. oldalon]

A Hold tömege elég nagy ahhoz, hogy stabilizálja a Föld tengelyének hajlásszögét

[Képek a 7. oldalon]

Miért lehet élet a Földön? Azért, mert bőségesen van víz, elegendő fény éri, megfelelő hőmérséklet uralkodik, valamint van légkör és termőföld

[Forrásjelzések]

Földgömb: Based on NASA Photo; búza: Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.