Miért kerüljük a végleteket?

JEHOVA a kiegyensúlyozottság megtestesítője. „Cselekedete tökéletes . . .” Soha nem kíméletlen, amikor igazságot szolgáltat, mivel a döntéseiben mindig megmutatkozik az irgalom (5Mózes 32:4). Szeretetében soha nincs elvtelenség, mert tökéletes törvényeket követ (Zsoltárok 89:14; 103:13, 14). Ősszüleink minden tekintetben kiegyensúlyozottak voltak, amikor meg lettek teremtve. Nem voltak hajlamosak végletekbe esni. A bűn megjelenésével azonban megjelent egy „hiányosság” is — a tökéletlenség —, és ennek következtében elvesztették a kiegyensúlyozottságukat (5Mózes 32:5).

Hogy szemléltessük: ültél már olyan kocsiban vagy biciklin, amelynek a gumiján volt egy nagy kitüremkedés? Az eldeformálódott gumi biztosan zötyögőssé tette az utat, és veszélyessé is. Egy ilyen gumit meg kell javítani, nehogy még jobban eldeformálódjon, vagy kilyukadjon. Tökéletlenségünk folytán a mi egyéniségünkben is könnyen keletkezhetnek torzulások. Ha engedjük nőni ezeket a „kitüremkedéseket”, akkor félő, hogy nem lesz valami zökkenőmentes az életünk, sőt, még veszélybe is kerülhetünk.

Néha a jó tulajdonságaink, az erősségeink miatt túllőhetünk a célon. A Mózesi Törvény például kikötötte, hogy az izraeliták készítsenek a ruháik szárnyára rojtokat. Ám Jézus napjaiban a farizeusok a végletekig ’megnagyobbították ruháik rojtozatát’, hogy kitűnjenek mások közül. Szentebbnek akartak látszani, mint a többi ember (Máté 23:5; 4Mózes 15:38–40).

Napjainkban néhányan minden módját megtalálják annak, hogy magukra vonják a figyelmet, akár még úgy is, hogy sokkolnak másokat a kinézetükkel. Lehet, hogy ez valójában csak egy kétségbeesett kiáltás a részükről: „Vegyetek már észre! Nekem is van egyéniségem!” De a szélsőséges megjelenés, magatartás és tettek nem fogják megadni egy kereszténynek, amire igazán szüksége van.

Kiegyensúlyozottan a munkáról

Legyünk bárkik, és éljünk bárhol, a hasznos munka tartalmasabbá teszi az életünket. Úgy lettünk megteremtve, hogy a munka megelégedést nyújtson számunkra (1Mózes 2:15). Következésképpen a Biblia helyteleníti a lustaságot. Pál apostol nem kertelt: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tesszalonika 3:10). A nemtörődöm hozzáállás miatt nemcsak hogy elszegényedhet és elégedetlenné válhat az ember, de Isten kegyét is elveszítheti.

Sokan a másik végletbe esnek, és munkamániások lesznek — a munkájuk szolgálatkész rabjai. Elmennek kora reggel otthonról, és csak késő este jönnek haza, s mindezt talán abban a hiszemben, hogy ezzel tehetik a legtöbbet a családjukért. Pedig lehet, hogy a család inkább csak szenved amiatt, hogy ők a munkájuknak élnek. „Boldogan odaadnék mindent ebből a kacsalábon forgó palotából, ha cserébe itt lehetne velem és a gyerekekkel a férjem” — mondja egy családanya, akinek a férje gyakran bennmarad túlórázni. Azok, akik a pluszmunkát választják, komolyan gondolkodjanak el Salamon király saját tapasztalatán: „Én pedig kezem valamennyi műve felé fordultam, és a fáradságos munka felé, melyet fáradsággal elvégeztem, és  íme, minden hiábavalóság volt, és szélkergetés” (Prédikátor 2:11).

Igen, kerüljük a munka tekintetében mindkét végletet. Legyünk szorgalmasak, de közben tartsuk észben, hogy ha rabjává válunk a munkánknak, akkor el fogjuk veszíteni az örömünket, sőt, még sokkal többet is (Prédikátor 4:5, 6).

Ne gondolkodj szélsőségesen a szórakozásról!

A Biblia ezt jövendölte napjainkról: „az emberek . . . inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők” lesznek (2Timóteusz 3:2, 4). Az élvezetek hajszolása ma Sátán egyik leghatásosabb csalija, amivel eltávolítja az embereket Istentől. Az emberek nem sajnálják maguktól a kikapcsolódást és a szórakozást. Például nagyon felkapottak az adrenalinnövelő sportok, azaz az extrém sportok. Egyre több ilyen sport van, és egyre több ember próbálja ki őket. Minek köszönhető a népszerűségük? Sokan, mivel nem elégedettek a mindennapi életükkel, több és több izgalomra vágynak. De ahhoz, hogy az izgalom megmaradjon, fokozni kell a kockázatot. A kiiskolázott lelkiismeretű keresztények nem próbálkoznak veszélyes sportokkal, mert megbecsülik az élet ajándékát, és azt is tisztelik, akitől kapták (Zsoltárok 36:9).

Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, hová helyezte őket? Az Édenbe, ami az eredeti nyelven azt jelenti, hogy ’gyönyörűség’ vagy ’öröm’ (1Mózes 2:8). Tehát Jehova szándékába nyilván az is beletartozott, hogy az emberek élményekben gazdag, örömteli életet éljenek.

Jézus tökéletes példát állított elénk a szórakozásról alkotott, kiegyensúlyozott szemléletmódjával. Teljes odaadással cselekedte Jehova akaratát, és soha nem hagyta figyelmen kívül Isten törvényeit és alapelveit. Időt szakított azokra, akiknek segítségre volt szükségük, még amikor fáradt volt, akkor is (Máté 14:13, 14). De elfogadott vacsorameghívásokat is, és a pihenésnek meg a felfrissülésnek is helyet adott az életében. Közben természetesen tisztában volt vele, hogy néhány ellensége bírálja emiatt. Ezt mondták róla: „Íme! Nagyétkű ember, és a borivás rabja” (Lukács 7:34; 10:38; 11:37). Jézus azonban nem volt azon az állásponton, hogy ha valaki odaadóan akarja szolgálni Istent, akkor minden élvezetet vonjon meg magától.

Nyilvánvaló, hogy bölcs dolog, ha a kikapcsolódás tekintetében is kerüljük a végletes gondolkodást. Soha nem leszünk igazán boldogok, ha az élvezetek és a szórakozás az első az életünkben. Végül még elhanyagolhatjuk miatta a fontosabb dolgokat, köztük az Istennel ápolt kapcsolatunkat is. De nem jó minden élvezetet megtagadnunk magunktól, sem kritizálni másokat, akik kiegyensúlyozott mértékben kiveszik a részüket az élet örömeiből (Prédikátor 2:24; 3:1–4).

Légy kiegyensúlyozott és boldog!

Jakab tanítvány ezt írta: „mindannyian sokszor megbotlunk” (Jakab 3:2). Talán te is így érzel, amint igyekszel kerülni a szélsőséges gondolkodást. Hogyan őrizhetjük meg a kiegyensúlyozottságunkat? Nos, számba kell vennünk az erősségeinket és a gyengéinket. Nem könnyű az effajta tárgyilagosság. Talán észre sem vesszük, hogy valamiben az egyik vagy a másik véglet felé húzunk. Éppen ezért bölcsen tesszük, ha közel maradunk más érett keresztényekhez, és ha odafigyelünk a kiegyensúlyozott tanácsokra (Galácia 6:1). Kikérhetjük egy megbízható barát vagy egy tapasztalt vén véleményét is a gyülekezetben. Magának a Bibliának, illetve ezeknek a Biblián alapuló tanácsoknak a ’tükrében’ látni fogjuk, milyenek vagyunk a valóságban Jehova szemében (Jakab 1:22–25).

Szerencsére nem kell megadóan arra gondolnunk, hogy úgysem lehet a végletességet kiiktatni az életünkből. Határozott cselekedetekkel és Jehova áldásával kiegyensúlyozottak lehetünk, és következésképpen boldogok. Ennek eredményeként a keresztény testvéreinkkel ápolt kapcsolataink is jobbá válhatnak, és még szebb példát mutathatunk azoknak, akiknek prédikálunk. És ami a legfontosabb, jobban tudjuk majd utánozni kiegyensúlyozott és szerető Istenünket, Jehovát (Efézus 5:1).

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

©Greg Epperson/age fotostock