Hasznot meríthetünk abból, ha kitartunk a szenvedés közepette

„Boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak” (JAKAB 5:11)

1–2. Mi mutatja, hogy Jehova nem akarta, hogy az emberek szenvedjenek?

EGYETLEN józan gondolkodású ember sem akar szenvedni, és a Teremtőnk, Jehova Isten sem akarja, hogy az emberek szenvedjenek. Ezt felismerhetjük akkor, amikor ihletett Szavát vizsgáljuk, és végiggondoljuk, hogy mi történt a férfi és a nő megteremtése után. Isten először a férfit alkotta meg. „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké” (1Mózes 2:7). Ádámnak tökéletes volt a teste és az elméje, és nem volt betegségre meg halálra ítélve.

² Milyen körülmények között élt Ádám? „Jehova Isten . . . egy kertet hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált. És Jehova Isten sarjasztott a földből mindenféle fát, amely a szemnek kívánatos, és eledelnek jó” (1Mózes 2:8, 9). Igen, Ádámnak csodaszép otthona volt. Édenben nem volt semmiféle szenvedés.

3. Milyen lehetőségei voltak az első emberpárnak?

³ Az 1Mózes 2:18 a tudtunkra adja: „Jehova Isten így folytatta: »Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, mintegy kiegészítőt.«” Jehova tökéletes feleséget teremtett Ádámnak, és ezzel megnyitotta a lehetőséget a boldog családi élet előtt (1Mózes 2:21–23). A Bibliából továbbá megtudhatjuk, hogy „Isten . . . megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: »Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá«” (1Mózes 1:28). Az első emberpár megkapta azt az egyedülálló kiváltságot, hogy kiterjessze az édeni paradicsom határait, hogy idővel az egész földön paradicsomi állapotok uralkodjanak. Ezenkívül boldog gyermekeket nemzhettek volna, akik mentesek a szenvedéstől. Micsoda ragyogó kezdet! (1Mózes 1:31).

A szenvedés kezdete

4. A történelmet nézve, nyilvánvalóan hová jutott az emberiség?

⁴ Ám ha megnézzük, milyen állapotban van az emberi család a történelem kezdete óta, nyilvánvaló, hogy valami szörnyen félresiklott. Rossz dolgok történnek, és az emberi  család kimondhatatlanul szenved. Az évszázadok folyamán Ádám és Éva összes leszármazottja megbetegedett, megöregedett és végül meghalt. A föld most távolról sem paradicsom, ahol boldog emberek élnek. A Róma 8:22 pontosan ecseteli a helyzetet: „az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig.”

5. Milyen szerepet játszottak az ősszüleink abban, hogy megjelent a szenvedés az emberi családban?

⁵ Jehova nem hibáztatható a már oly régóta létező, mérhetetlen szenvedés miatt (2Sámuel 22:31). A helyzetért részben az emberek okolhatók. „Romlottan cselekednek, és utálatosak tetteikben” (Zsoltárok 14:1). Ősszüleink minden jót megkaptak a kezdet kezdetén. Ahhoz, hogy ez továbbra is így legyen, csupán engedelmeskedniük kellett volna Istennek, ám Ádám és Éva a Jehovától való függetlenséget választotta. Mivel ősszüleink elpártoltak Jehovától, nem kaptak többé támogatást tőle ahhoz, hogy tökéletesek maradhassanak. A hanyatlás útjára léptek, míg végül elnyelte őket a halál. Mi pedig örököltük tőlük a tökéletlenséget (1Mózes 3:17–19; Róma 5:12).

6. Milyen szerepet játszott Sátán abban, hogy megjelent a szenvedés?

⁶ Abban, hogy kezdetét vette a szenvedés, az a szellemteremtmény is szerepet játszott, aki Sátánná, az Ördöggé vált. Ő is szabad akaratot kapott. Ám visszaélt ezzel az ajándékkal, hogy így megkaparintsa az imádatot. Az imádat azonban csak Jehovának jár, a teremtményeinek nem. Sátán volt az, aki felbujtotta Ádámot és Évát, hogy függetlenítsék magukat Jehovától, mintha ezáltal olyanokká válnának, mint Isten, és tudnák, hogy mi a jó és mi a rossz (1Mózes 3:5).

Csak Jehovának van joga uralkodni

7. Mit bizonyítanak a Jehova elleni lázadás következményei?

⁷ A lázadás rossz következményei bizonyítják, hogy csak Jehovának, az egyetemes Szuverénnek van joga uralkodni, és hogy csak az ő uralma igazságos. Az elmúlt évezredek tanúbizonysága szerint Sátán, aki ’e világ uralkodója’ lett, egy gonosz, igazságtalan és erőszakos uralmat hozott létre, melyet mindennek lehet nevezni, csak kielégítőnek nem (János 12:31). Emellett az is bebizonyosodott, hogy a Sátán irányítása alatt álló emberi uralmak – melyek már hosszú ideje fennállnak, és keserves múltra tekintenek vissza – nem képesek igazságosan uralkodni (Jeremiás 10:23). Ezért Jehova uralmán kívül minden elképzelhető uralom kudarcra van ítélve. A történelem ezt minden kétséget kizáróan bizonyítja.

8. Mi Jehova szándéka az összes emberi uralommal, és hogyan fogja azt megvalósítani?

⁸ Most, hogy Jehova megengedte az embereknek, hogy több ezer éven át kísérletezgessenek a tőle független uralmakkal, jogosan fog minden uralmat eltörölni a földről, és felváltja azokat a saját kormányzatával. Az egyik prófécia ezt jövendöli erről: „azoknak a királyoknak [emberi uralmaknak] a napjaiban az egek Istene felállít egy királyságot [égi kormányzatát, mely Krisztus kezében van], amely soha nem fog elpusztulni . . . Szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll időtlen időkig” (Dániel 2:44). A démoni és emberi uralmak meg fognak szűnni, és csak Isten égi Királysága fog létezni, és ez fog uralkodni a föld felett. Krisztus lesz a Király, és vele még 144 000 hűséges személy fog uralkodni, akik a földről vétetnek (Jelenések 14:1).

Hasznot merítenek a szenvedésből

9–10. Milyen hasznot merített Jézus mindabból, amit elszenvedett?

⁹ Érdekes megvizsgálni, hogy mi teszi alkalmassá az égi Királyságban uralkodókat a feladatuk végzésére. Először nézzük Krisztus Jézust. Ő bebizonyította, hogy igenis alkalmas a királyi szerepére. Kimondhatatlanul sok időt töltött Jehova mellett az Atyja akaratát cselekedve mint a ’mestermunkása’ (Példabeszédek 8:22–31). Amikor Jehova úgy rendelkezett, hogy Jézus lejöjjön a földre, ő ennek készségesen  eleget tett. A földön arra összpontosított, hogy beszéljen másoknak Jehova szuverenitásáról és Királyságáról. Kiváló példát mutatott mindannyiunknak azzal, hogy teljesen alávetette magát ennek a szuverenitásnak (Máté 4:17; 6:9).

¹⁰ Jézus üldözést szenvedett el, majd végül megölték. A szolgálata alatt megfigyelte maga körül, hogy milyen siralmas állapotban van az emberiség. Volt valami haszna abból, hogy ezt látta, és hogy ő maga is szenvedett? Igen, volt. A Héberek 5:8 kijelenti: „Jóllehet Fiú volt [Isten Fia], engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett”. Jézust a földön szerzett tapasztalatai még megértőbbé és könyörületesebbé tették. Közvetlenül érzékelte, milyen állapotban van az emberi család. Képes volt együtt érezni a szenvedőkkel, és jobban megérteni azt a szerepét, hogy meg kell szabadítania ezeket az embereket. Figyeld meg, hogyan mutatott rá erre Pál apostol a hébereknek írt levelében: „mindenben hasonlóvá kellett lennie a »testvéreihez«, hogy irgalmas és hű főpappá legyen az Istennek végzett szolgálatban, azért hogy engesztelő áldozatot ajánljon fel a nép bűneiért. Mert tekintettel arra, hogy ő maga szenvedett, mikor próbára tették, segítségére tud sietni azoknak, akik próbára vannak téve.” „Nem olyan főpapunk van, aki nem tud együtt érezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki minden tekintetben próbára lett téve, mint mi magunk, de bűn nélkül. Járuljunk tehát beszédbeli nyíltsággal a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és ki nem érdemelt kedvességet találjunk megfelelő időben jövő segítségül” (Héberek 2:17, 18; 4:14–16; Máté 9:36; 11:28–30).

11. A jövőbeli királyok és papok milyen hasznot merítenek abból, amit a földön átélnek?

¹¹ Szinte ugyanezt lehet elmondani a 144 000-ről, akiket a földről ’vettek meg’, hogy Krisztus Jézus társuralkodói legyenek az égi Királyságban (Jelenések 14:4). Mindannyian emberként születtek meg a földön, egy szenvedéssel teli világban nőttek fel, és ők maguk is szenvedtek. Közülük sokat üldöztek, néhányukat pedig még meg is ölték, mert megőrizték a Jehova iránti feddhetetlenségüket, és mert készségesen követték Jézust. De ’nem szégyellték az Urukról való tanúságot, és kivették a részüket a rossz elszenvedéséből a jó hírért’ (2Timóteusz 1:8). Amit a földön átélnek, különösen alkalmassá teszi őket arra, hogy az égből megítéljék az emberi családot. Megtanulják, hogy még együtt érzőbbek és kedvesebbek legyenek, valamint hogy még nagyobb buzgalommal segítsenek az embereknek (Jelenések 5:10; 14:2–5; 20:6).

A földi reménységűek boldogsága

12–13. Milyen hasznot meríthetnek a földi reménységűek a szenvedésből?

¹² Származhat-e valami jó a jelenlegi szenvedésekből azoknak, akik a paradicsomi földön  való örök életben reménykednek, ahol nem lesz betegség, szomorúság és halál? Önmagában a szenvedéssel járó fájdalomra és gyötrelemre nem nagyon áhítozunk. De amikor kitartunk ilyen szenvedések közepette, jó tulajdonságokat fejleszthetünk ki magunkban, és boldogságot érezhetünk.

¹³ Figyeljük meg, mit mond erről Isten ihletett Szava: „még ha szenvednétek is az igazságosságért, boldogok vagytok.” „Ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, boldogok vagytok” (1Péter 3:14; 4:14). „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:11, 12). „Boldog az az ember, aki kitartással tűri a próbát, mert miután helyeseltté vált, megkapja az élet koronáját” (Jakab 1:12).

14. Hogyan értendő az, hogy Jehova imádóit boldoggá teszi a szenvedés?

¹⁴ Semmiképp sem maga a szenvedés tesz boldoggá minket. Azért vagyunk boldogok és megelégedettek, mert tudjuk, hogy Jehova akaratának a cselekvése miatt szenvedünk, és mert Jézus példáját követjük. Például az első században néhány apostolt börtönbe vetettek, majd a zsidó legfelsőbb bíróság elé vittek, és vádolták őket, amiért Jézus Krisztusról prédikálnak. Megverték, majd elengedték őket. Milyen volt a gondolkodásmódjuk ezeknek az apostoloknak? A bibliai beszámolóban ezt olvashatjuk: „elmentek a szanhedrin elől, örvendezve, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért” (Cselekedetek 5:17–41). Nem a verés vagy az ezzel járó fizikai fájdalom miatt voltak boldogok, hanem mert megértették, hogy mindez azért történik velük, mert megőrzik a Jehova iránti feddhetetlenségüket, és mert követik Jézus nyomdokait (Cselekedetek 16:25; 2Korintusz 12:10; 1Péter 4:13).

15. A jövőben milyen hasznunk származik abból, ha most kitartunk a szenvedésekben?

¹⁵ Ha ellenségeskedést és üldözést állunk ki helyes gondolkodásmóddal, az kitartóvá tehet minket, és így jobban el tudjuk viselni a jövőben a szenvedéseket. Erről ezt olvashatjuk: „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe, hiszen tudjátok azt, hogy a hitetek próbája kitartást eredményez” (Jakab 1:2, 3). A Róma 5:3–5 hasonló gondolatot tartalmaz: „ujjongjunk akkor is, amikor nyomorúságokban vagyunk, mivel tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás pedig helyeselt állapotot, a helyeselt állapot pedig reménységet, és a reménység nem vezet csalódáshoz”. Így hát minél több próbát állunk most ki keresztényi életutunk miatt, annál felkészültebbek leszünk azoknak a jövőbeli próbáknak az elviselésére, amelyek ebben a gonosz világrendszerben érnek minket.

Jehova mindenért kárpótol

16. Hogyan fogja Jehova kárpótolni a jövőbeli királyokat és papokat a szenvedéseikért?

¹⁶ Még ha anyagi veszteségek érnek is minket ellenségeskedés vagy üldözés miatt – melyeket azért szenvedünk el, mert ragaszkodunk a keresztényi élethez –, megelégedettek lehetünk, mivel tudjuk, hogy Jehova bőkezűen megjutalmaz minket. Például Pál apostol ezt írta néhány égi reménységű személynek: „javaitok elrablását is örömmel vettétek, tudva azt, hogy tinektek [mint Isten Királysága uralkodóinak] jobb és maradandó tulajdonotok  van” (Héberek 10:34). És képzeljük el azt az örömüket is, amikor majd Jehova és Krisztus irányítása alatt kiárasztják a csodálatos áldásokat a földön élő emberekre az új világban. Mennyire igazak Pál apostolnak a hűséges keresztényekhez intézett szavai: „úgy vélekedem, hogy a jelenlegi időszak szenvedései semmik ahhoz a dicsőséghez viszonyítva, amely ki fog nyilatkozni rajtunk” (Róma 8:18).

17. Mit fog tenni Jehova azokért a földi reménységű emberekért, akik most lojálisan szolgálják őt?

¹⁷ Ehhez hasonlóan bármit veszítenek is el, vagy önkéntesen feladnak most a földi reménységű emberek Jehova szolgálata miatt, Ő minden képzeletet felülmúlóan fogja megjutalmazni őket a jövőben. Tökéletes, vég nélküli életet ad nekik a paradicsomi földön. Abban az új világban Jehova „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:4). Igazán rendkívüli ígéret! Amit ebben a jelenlegi világban önként vagy vágyaink ellenére feladtunk Jehováért, nem lehet ahhoz az eljövendő csodálatos élethez hasonlítani, amelyet azok a hűséges szolgái kapnak majd, akik kitartanak a szenvedések közepette.

18. Milyen vigasztaló ígéretet ad nekünk Jehova a Szavában?

¹⁸ Bármit kelljen is elviselnünk, semmi sem tudja megakadályozni, hogy elnyerjük az örök életet Isten új világában. Minden szenvedésért teljesen kárpótolva leszünk az új világban, amikor megvalósulnak a leírhatatlanul csodálatos állapotok. Az Ézsaiás 65:17, 18 ezt jövendöli: „a korábbi dolgok észbe sem jutnak, és fel sem ötlenek senkinek a szívében. Hanem ujjongjatok, és mindörökké örüljetek annak, amit teremtek.” Ezért hát Jézus féltestvére, Jakab helyénvalóan jelentette ki: „Boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak” (Jakab 5:11). Igen, ha hűségesen kitartunk a jelenlegi szenvedések közepette, abból már most is, és a jövőben is hasznunk származik.

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan vette kezdetét az emberi szenvedés?

• Milyen hasznot meríthetnek a szenvedésből a föld jövőbeli uralkodói és lakói?

• A szenvedések ellenére miért lehetünk most boldogok?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 27. oldalon]

Ősszüleink előtt csodálatos jövő állt

[Kép a 29. oldalon]

Az, hogy Jézus látta a szenvedést, felkészítette arra, hogy kiváló Király és Főpap legyen

[Kép a 31. oldalon]

Az apostolok ’örvendeztek, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek’ a hitükért