Építsd a családodat ’gyönyörűséges szavakkal’!

AHOGY teltek a percek, David egyre ingerültebb lett. Az autóban a feleségére várva folyton az óráját nézte. Mire a felesége, Diane végre kijött a házból, David nem tudta féken tartani felgyülemlett haragját.

„Hogy tehettél ilyet?! Már megint megvárakoztattál! – fakadt ki. – Mindig elkésel. Nem igaz, hogy egyszer sem tudsz időben elkészülni!”

Diane úgy állt ott, mint akit leforráztak. Sírva fakadt, és beszaladt a házba. David abban a pillanatban feleszmélt: „Na, ezt jól megcsináltam!” Dühkitörésével csak még rosszabb lett minden. Mit tegyen most? Leállította a motort, nagyot sóhajtott, majd lassan bement a házba a felesége után.

Ugye mennyire valósághű ez a jelenet? Veled is előfordult, hogy legszívesebben visszaszívtad volna, amit már kiejtettél a szádon? Ha meggondolatlanul beszélünk, gyakran mondunk olyat, amit később megbánunk. Jó okkal jelenti ki a Biblia: „Az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen” (Példabeszédek 15:28).

Nehéz lehet azonban előbb tisztán gondolkodni, és csak azután megszólalni, különösen akkor, ha mérgesek vagyunk, félünk vagy megbántottak. Leginkább a közeli családtagjainkkal vagyunk úgy, hogy amikor szavakba akarjuk önteni az érzéseinket, könnyen odáig fajulhat a helyzet, hogy szemrehányást teszünk a másiknak vagy bíráljuk őt. Ennek pedig sértődés lehet a vége, vagy vitát szíthat.

Mit tehetnénk, hogy jobban alakuljanak a dolgok? Hogyan tudjuk elérni, hogy az érzelmeink ne kerekedjenek felül bennünk? Az egyik bibliaírónak, Salamonnak a szavaiból meríthetünk néhány hasznos tanácsot.

Gondold át, mit mondasz, és hogyan mondod!

Amikor Salamon, a bibliai Prédikátor könyvének írója megírta kijózanító beszámolóját az élet hiábavalóságáról, kétségkívül erőteljes érzések töltötték el ezzel a témával kapcsolatban. Ezt mondta: „gyűlöltem az életet”. Egyszer úgy fogalmazott, hogy az „a legnagyobb hiábavalóság” (Prédikátor 2:17; 12:8). A Prédikátor könyve mégsem abból áll, hogy Salamon csalódásait sorolja fel. Salamon úgy gondolta, nem helyénvaló csak úgy kerek perec kimondania a dolgokat. A könyv végén feltárja, hogy „igyekezett gyönyörűséges szavakat találni, és az igazság pontos szavait leírni” (Prédikátor 12:10).

Salamon nyilvánvalóan felismerte, hogy ellenőrzés alatt kell tartania az érzéseit. Lényegében újra meg újra ezt kérdezte magától: „Amit mondani szeretnék, tényleg úgy van, és megállja a helyét? Ha ezekkel a szavakkal fejezem ki magamat, mások szemében gyönyörűségesnek és elfogadhatónak tűnnek majd?” Mivel az igazság  ’gyönyörűséges szavait’ kereste, meg tudta akadályozni, hogy saját érzései elhomályosítsák a gondolkodását.

Így nemcsak egy szó szerint irodalmi remekmű lett az írásából, hanem az élet értelméről szóló, Istentől ihletett bölcsességek gazdag tárháza (2Timóteusz 3:16, 17). Segíthet-e a szeretteinkkel való kommunikálást jobbá tenni az a módszer, ahogyan Salamon kifejtette ezt az érzelmekkel teli témát? Nézzünk egy példát.

Tanulj meg úrrá lenni az érzéseiden!

Nézzünk egy szemléltetést. Tegyük fel, hogy egy fiú szomorúan jön haza az iskolából, kezében az ellenőrzőjével. Apukája végignézi az ellenőrzőt, és észreveszi, hogy az egyik tantárgyból a fiú rossz jegyet kapott. Azonnal dühbe gurul, mivel eszébe jut, hogy a fiú hányszor halogatta, hogy megcsinálja a házi feladatát. Legszívesebben jól megmondaná neki a magáét: „Annyira lusta vagy! Ha így folytatod, a végén semmire sem viszed majd az életben.”

Mielőtt az apa hagyná, hogy negatív érzések irányítsák a válaszában, jól tenné, ha megkérdezné magától: „Amit gondolok, tényleg úgy van, és megállja a helyét?” Ez a kérdés segíthet, hogy különválassza az érzéseit a tényektől (Példabeszédek 17:27). Vajon a fia tényleg semmire sem fogja vinni csak azért, mert egy tantárgy nehezen megy neki? Csakugyan ízig-vérig lusta, vagy nem inkább azért halogatta a házi feladatát, mert nem ért valamit abból a tantárgyból? A Biblia többször is kiemeli annak fontosságát, hogy ésszerűen, a valóságnak megfelelően ítéljük meg a helyzetet (Titusz 3:2; Jakab 3:17). Ahhoz, hogy a szülő építse a gyermeket, „az igazság pontos szavait” kell mondania.

Találj megfelelő szavakat!

Amikor az apa eldönti, mit mondjon, feltehetné magának a következő kérdést: „Hogyan tudnám olyan szavakkal megfogalmazni ezt, hogy a fiam szemében gyönyörűséges és elfogadható legyen?” Való igaz, hogy nem könnyű megtalálni a megfelelő szavakat. A szülőknek azonban észben kell tartaniuk, hogy a kamaszok sokszor hajlamosak végletesen gondolkodni. Lehet, hogy egy hibát vagy gyengeséget olyannyira felnagyítanak, hogy már az fogja meghatározni, hogyan látják saját magukat. Ha a szülő szélsőségesen reagál, az erősítheti a gyermekében a negatív gondolkodást. A Kolosszé 3:21 ezt írja: „ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek.”

Az olyan szavak, mint a „mindig” és „soha”, rendszerint általános érvényűvé teszik vagy felnagyítják a tényeket. Amikor a szülő azt mondja, hogy „semmire sem fogod vinni”, hogyan is őrizhetné meg a gyerek a méltóságát? Ha az életben sok helyzetet ítélnek meg ilyen kritikusan, egy idő után a gyermek úgy fogja érezni magát, hogy ő egy szerencsétlen alak. És természetesen ez nemcsak hogy elkeserítő, hanem a valóságnak sem felel meg.

Rendszerint sokkal jobb egy helyzet kedvező oldalaira fektetni a hangsúlyt. A szemléltetésünkben lévő apa például valahogy így fogalmazhatna: „Fiam, látom, bánt, hogy rossz jegyet hoztál. De tudom, hogy te általában keményen dolgozol, hogy ellásd a feladataidat. Nézzük meg együtt ezt a tantárgyat, és keressünk megoldást, ha valami esetleg gondot okoz neked.” Ahhoz, hogy az apa meg tudja állapítani, hogyan tudna a leginkább segíteni a fiának, lehet, hogy konkrét kérdéseket is fel kell tennie, hogy lássa, nem húzódik-e meg a felszín alatt valami probléma.

Az ilyen kedves, jól átgondolt megközelítés alighanem sokkal hatásosabb, mint az érzelmi kitörés. „A kellemes beszéd – biztosít minket a Biblia –, édes a léleknek, és gyógyír a csontoknak” (Példabeszédek 16:24). A gyermekek, de igazából a család valamennyi tagja békés és szeretetteljes légkörben érzi jól magát.

„A szív bőségéből”

Gondoljunk most vissza az elején említett jelenetben szereplő férjre. Nemde jobb lett volna, ha időt szakít arra, hogy megtalálja az igazság ’gyönyörűséges szavait’, és nem csak egyszerűen rázúdítja az ingerültségét a feleségére? Egy ilyen helyzetben a férj jól tenné, ha megkérdezné magától: „Még ha a feleségemnek dolgoznia kell is azon, hogy pontosabb legyen, valóban  igaz az, hogy mindig késik? Vajon ez a legjobb pillanat arra, hogy felhozzam ezt a témát? Ha mérgesen, bírálóan beszélek vele, késztetést fog-e érezni valaha is arra, hogy fejlődjön?” Ha megállunk, és felteszünk magunknak ehhez hasonló kérdéseket, az segíthet, nehogy akaratlanul is megbántsuk azokat, akiket szeretünk (Példabeszédek 29:11).

De mit tegyünk, ha a családi megbeszélések folyton vitával érnek véget? Talán a dolgok mélyére kellene hatolnunk, és átgondolnunk, milyen érzések lappanganak amögött, ahogy a szavainkat megválasztjuk. Amit mondunk – főleg, ha idegesek vagyunk, vagy nyomás nehezedik ránk –, az sokat elárulhat arról, hogy milyenek is vagyunk legbelül. Jézus ezt mondta: „a szív bőségéből szól a száj” (Máté 12:34). Más szóval, a beszédünk sokszor a legbensőbb gondolatainkat, vágyainkat és véleményünket tükrözi.

Az életről alkotott nézetünk reális, derűlátó és reményteljes? Akkor ez valószínűleg megmutatkozik a beszélgetéseink hangnemében és tartalmában. Hajlamosak vagyunk mereven, pesszimistán, illetve kritikusan látni a dolgokat? Ha igen, akkor lehet, hogy elkeserítünk másokat vagy azzal, amit mondunk, vagy azzal, ahogyan mondjuk. Talán észre se vesszük, mennyire negatívvá vált a gondolkodásunk és a beszédünk. Sőt, előfordulhat, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy a mi gondolkodásunkkal nincsen semmi baj. De vigyázzunk, nehogy becsapjuk saját magunkat! (Példabeszédek 14:12).

Az a jó, hogy nekünk itt van Isten Szava. A Biblia segíteni tud abban, hogy megvizsgáljuk a gondolatainkat, és megállapítsuk, melyik helyes, és melyiket kell kiigazítani (Héberek 4:12; Jakab 1:25). Örökölt hajlamainktól és neveltetésünktől függetlenül mindannyian dönthetünk úgy, hogy változtatunk a gondolkodásunkon és a viselkedésünkön, ha igazán akarunk (Efézus 4:23, 24).

Amellett, hogy felhasználjuk a Bibliát, még mást is tehetünk, hogy kiderítsük, milyen a beszélgetési stílusunk. Egyszerűen csak kérdezz meg másokat. Például megkérhetnéd a házastársadat, illetve a gyermekedet, hogy őszintén mondják el, szerintük milyen vagy ezen a téren, de akár egy érett barátoddal is beszélhetsz, aki jól ismer. Alázatra lesz szükséged ahhoz, hogy elfogadd, amit mondanak, és hogy változtatni tudj, ha esetleg szükséges.

Előbb gondolkodj, és csak azután beszélj!

Végső soron, ha valóban nem szeretnénk senkit sem megbántani a szavainkkal, azt kell tennünk, amit a Példabeszédek 16:23 mond: „Az értelmes [azaz bölcs] emberek előbb gondolkodnak, és csak azután beszélnek; így amit mondanak, az megnyerőbb” (Today’s English Version). Lehet, hogy nem mindig könnyű úrrá lenni az érzéseinken. De ha arra törekszünk, hogy megértsünk másokat, ne pedig hibáztassuk vagy lekicsinyeljük őket, akkor talán könnyebben jön a szánkra a megfelelő szó.

Persze egyikünk sem tökéletes (Jakab 3:2). Időnként mindannyian beszélünk meggondolatlanul (Példabeszédek 12:18). Ám Isten Szava segít megtanulnunk, hogy előbb gondolkodjunk, és csak azután beszéljünk, valamint hogy mások érzéseit és érdekeit a mieink elé helyezzük (Filippi 2:4). Határozzuk hát el, hogy igyekszünk megtalálni az igazság ’gyönyörűséges szavait’, különösen akkor, amikor a családtagjainkhoz beszélünk. Így a beszédünk nem bántani és rombolni fogja, hanem gyógyítani és építeni fogja azokat, akiket szeretünk (Róma 14:19).

[Kép a 12. oldalon]

Hogyan tudod elkerülni, hogy olyasmit mondj, amit később megbánsz?