Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egy pásztor, aki törődik veled

Egy pásztor, aki törődik veled

Közeledj Istenhez!

Egy pásztor, aki törődik veled

Máté 18:12–14

„VAJON törődik velem Isten?” Ha valaha is feltetted magadnak ezt a kérdést, nem vagy egyedül. Sokan nézünk szembe gondokkal, nehézségekkel, és időnként talán eltűnődünk, hogy ennek a hatalmas világegyetemnek a Teremtője egyáltalán észrevesz-e minket. Tudnunk kell, hogy Jehova Isten törődik-e velünk egyénenként. Földi szolgálata során Jézus, aki a legjobban ismerte Jehovát, egy szemléltetéssel igazán szívmelengető választ adott erre a kérdésre.

Egy pásztor életéből merítve, Jézus ezt a szemléltetést mondta el: „Ha egy ember szert tesz száz juhra, és egy közülük elkóborol, vajon nem hagyja ott a hegyeken a kilencvenkilencet, és nem indul el felkutatni azt az egyet, amelyik kóborol? És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örvendezik annak, mint a kilencvenkilencnek, amely nem kóborolt el. Ugyanígy nem kívánatos az én égi Atyám előtt, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül” (Máté 18:12–14). Lássuk hát, hogyan festi le Jézus azt a gyengéd gondoskodást, melyet Jehova mutat ki minden egyes imádója iránt.

Egy pásztor felelősséget érzett minden egyes juha iránt. Ha egy juhocska elkóborolt, a pásztor tudta, hogy melyik hiányzik. Minden egyes állatot név szerint ismert, hiszen ő nevezte el őket (János 10:3). Egy szerető pásztor egészen addig nem pihent meg, míg az elcsatangolt jószág vissza nem tért a nyájhoz. De azzal, hogy elment megkeresni az elveszett juhot, nem tette ki veszélynek azt a 99-et, mely ott maradt. Gyakran előfordult, hogy a pásztorok együtt őrizték nyájaikat, és engedték, hogy azok elvegyüljenek egymás közt. * Így hát az a pásztor, aki elindult, hogy megkeresse elkóborolt juhocskáját, egy időre otthagyhatta a nyájat, a többi pásztor gondjaira bízva őket. S mikor sértetlenül megtalálta az elveszettet, joggal örvendezett. Vállára véve a rémült kis teremtményt, visszavitte őt a nyájhoz, mely védelmet és biztonságot nyújtott (Lukács 15:5, 6).

Jézus, miközben megmagyarázta a szemléltetést, elmondta, hogy Isten nem akarja, hogy „egy is elvesszen e kicsinyek közül”. Korábban már figyelmeztette a tanítványait, nehogy megbotránkoztassanak „egyet e kicsinyek közül, akik hisznek [benne]” (Máté 18:6). Nos, akkor mit tanít nekünk Jézusnak ez a szemléltetése Jehováról? Ő olyan Pásztor, aki mélységesen törődik minden juhocskájával, beleértve azokat a ’kicsinyeket’ is, akik a világ szemszögéből nézve jelentéktelennek tűnhetnek. Igen, Isten szemében minden egyes imádója páratlan a maga nemében és értékes.

Ha szeretnél megbizonyosodni arról, hogy Isten értékesnek tart téged, miért ne szereznél több ismeretet Nagy Pásztorunkról, Jehova Istenről, és arról, hogy hogyan kerülhetsz még közelebb hozzá? Ha így teszel, akkor olyan bizalmat építhetsz ki magadban, mint amilyen Péter apostolnak volt, aki valószínűleg első kézből hallotta Jézusnak az elveszett juhról szóló szemléltetését. Péter később azt írta, hogy ’vessük minden aggodalmunkat Istenre, mert ő törődik velünk’ (1Péter 5:7).

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. A nyájak szétválasztása nem okozott gondot, mert mindegyik juh meg tudta különböztetni saját pásztorának jellegzetes hívó szavát (János 10:4).