MÁRK írta a Jézus életéről szóló négy bibliai evangélium egyikét. Ez a legrövidebb és a legkönnyebben olvasható evangélium. Ki volt Márk? Szerinted ismerte Jézust? (. . .) * Nézzük meg, milyen nehéz próbákkal nézett szembe, és figyeljük meg, miért nem adta fel soha, hogy keresztény legyen.

Márk nevét az után az esemény után említi először a Biblia, hogy Heródes Agrippa király börtönbe vetette Péter apostolt. Az egyik éjszaka egy angyal kiszabadította Pétert, ezután ő azonnal Márk édesanyjának, Máriának a házába ment, aki Jeruzsálemben lakott. Péter börtönből való kiszabadulása körülbelül tíz évvel azután történt, hogy Jézust i. sz. 33 pászkáján megölték (Cselekedetek 12:1–5, 11–17).

Tudod, miért ment Péter Mária házába? (. . .) Valószínűleg azért, mert ismert néhányat a családtagjai közül, és tudta, hogy Jézus tanítványai összejöveteleket tartanak nála. Márk unokatestvére, Barnabás hosszú ideje tanítvány volt, már legalább i. sz. 33 pünkösdjének ünnepe óta. A Biblia beszámol nagylelkű tettéről, melyet i. sz. 33-ban az új tanítványok érdekében cselekedett. Jézus tehát ismerhette Barnabást, valamint a nagynénjét, Máriát és annak fiát, Márkot (Cselekedetek 4:36, 37; Kolosszé 4:10).

Márk az evangéliumában leírja, hogy azon az éjszakán, amikor Jézust letartóztatták, jelen volt egy ifjú, aki „mezítelen testén” csak egy ruhadarabot viselt. Miután az ellenség megragadta Jézust, Márk leírása szerint az ifjú elmenekült. Szerinted ki lehetett ez az ifjú? (. . .) Igen, valószínűleg Márk volt az. Tehát amikor Jézus és az apostolai késő éjszaka elmentek, úgy tűnik, hogy Márk gyorsan felkapott magára egy ruhadarabot, és követte őket (Márk 14:51, 52).

Márknak valóban sok lehetősége volt, hogy találkozzon Isten szolgáival, és hogy tanúja legyen az Isten szándékával kapcsolatos fontos eseményeknek. Valószínűleg jelen volt, amikor a szent szellem kitöltetett i. sz. 33 pünkösdjén, és közeli kapcsolatban állt Isten hűséges szolgáival, például Péterrel. De csatlakozott az unokatestvéréhez, Barnabáshoz is, aki segített Saulnak azzal, hogy bemutatta őt Péternek, mintegy három évvel azután, hogy Jézus egy látomásban megjelent Saulnak. Évekkel később Barnabás elment Tárzuszba, hogy megkeresse Sault (Cselekedetek 9:1–15, 27; 11:22–26; 12:25; Galácia 1:18, 19).

 Barnabást és Sault i. sz. 47-ben kiválasztották, hogy misszionáriusi munkát végezzenek, akik magukkal vitték Márkot, de valamilyen ismeretlen ok miatt Márk később elhagyta őket, és hazatért Jeruzsálembe. Saul, aki római nevén Pálként lett ismertté, dühös volt, és nem rejtette véka alá, hogy súlyos hibának tekinti Márk döntését (Cselekedetek 13:1–3, 9, 13).

Misszionáriusi útjukról visszatérve Pál és Barnabás nagyszerű sikerekről számoltak be (Cselekedetek 14:24–28). Néhány hónappal később eltervezték, hogy visszatérnek oda, ahol prédikáltak, és meglátogatják az újonnan megtérteket. Barnabás magával akarta vinni Márkot is. De tudod, mit gondolt erről Pál? (. . .) „Nem tartotta helyénvalónak”, mert Márk korábban elhagyta őket, és hazament. Ami ezután történt, biztosan elszomorította Márkot.

Elszabadultak az indulatok, majd ’heves haragkitörés’ után Pál és Barnabás elváltak egymástól. Barnabás Márkot vitte magával, hogy Cipruson prédikáljanak, Pál pedig Silást választotta társául, és ahogy korábban tervezte, ismét elment meglátogatni az új tanítványokat. Mennyire fájhatott Márknak, hogy bosszúságot okozott Pálnak és Barnabásnak! (Cselekedetek 15:36–41).

Nem tudjuk, hogy Márk korábban miért ment haza. Valószínűleg úgy gondolta, jó oka van erre. Bármi volt is a helyzet, Barnabás nyilvánvalóan meg volt győződve arról, hogy ez még egyszer nem fog előfordulni. És igaza lett. Márk nem adta fel. Később misszionáriusi munkát végzett Péterrel a messzi Babilonban.  Péter üdvözletet küldött onnan, és hozzáfűzte, hogy „üdvözletét küldi . . . Márk, az én fiam” is (1Péter 5:13).

Micsoda közeli, szellemi kapcsolat fűzte össze Pétert és Márkot! Ez Márk evangéliumának olvasása közben is nyilvánvalóvá válik. Ebben az evangéliumban Márk közvetíti, amit Péter szemtanúként alaposan megfigyelt. Példaként hasonlítsuk össze a Galileai-tengeren kitört viharról szóló beszámolókat. Márk olyan részleteket ír le, melyeket egy halász – mint Péter is – észrevenne. Például azt, hogy hol és min aludt Jézus a csónakban. Miért is ne győződnénk meg erről a saját szemünkkel! Olvassuk el és hasonlítsuk össze a Máté 8:24-ben, a Márk 4:37, 38-ban és a Lukács 8:23-ban található bibliai beszámolókat.

Mikor Pál később börtönben volt Rómában, megdicsérte Márkot a lojális támogatásáért (Kolosszé 4:10, 11). És amikor Pált újra bebörtönözték Rómában, írt Timóteusznak, és megkérte őt, hogy hozza magával Márkot, így magyarázva kérését: „hasznos nekem a szolgálatra” (2Timóteusz 4:11). Micsoda nagyszerű szolgálati kiváltságoknak örvendhetett Márk, amiért nem adta fel!