Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az ő szemében értékesek vagyunk

Az ő szemében értékesek vagyunk

Közeledj Istenhez!

Az ő szemében értékesek vagyunk

Lukács 12:6, 7

„TALÁN elítél minket a szívünk”. Ezekkel a szavakkal a Biblia elismeri, hogy időnként túlságosan szigorúak lehetünk magunkkal szemben. Sőt, talán azt bizonygatja a szívünk, hogy nem vagyunk méltók Isten szeretetére és törődésére. De a Biblia erről biztosít bennünket: „az Isten nagyobb a szívünknél, és mindent tud” (1János 3:19, 20). Isten jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat. És a rólunk alkotott képe merőben eltérhet attól, amit mi látunk. Mennyire vagyunk hát értékesek annak a személynek, akinek a véleménye igazán számít, vagyis Jehova Istennek? A választ Jézus egyik szívet melengető szemléltetéséből tudhatjuk meg, melyet két ízben is használt.

Az egyik alkalommal Jézus azt mondta, hogy „két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért” (Máté 10:29, 31). A Lukács 12:6, 7 szerint ezt is mondta: „Nemde öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Mégsem felejtetik el egy sem közülük az Isten előtt . . . Ne féljetek; ti sok verébnél többet értek.” Ez az egyszerű, de sokatmondó szemléltetés megtanítja nekünk, hogyan tekint Jehova minden egyes imádójára.

Az étkezésre szánt madarak közül a veréb volt az egyik legolcsóbb. Jézus biztosan megfigyelte, amint a szegényebb asszonyok, talán még a saját édesanyja is, ilyen apró madarakat vásárolnak a piacon a családjuk számára élelemnek. Egy assarion pénzérméért – melynek az értéke ma kevesebb lenne tíz forintnál – két verebet lehetett venni. De a verebek annyira olcsók voltak, hogy két pénzérméért már nem négyet, hanem ötöt lehetett kapni; az ötödikért nem számoltak fel semmit.

Jézus elmagyarázta, hogy egyetlen veréb sem ’felejtetik el az Isten előtt’, vagy ’esik a földre az Atya tudta nélkül’ (Máté 10:29). Jehova figyelmét soha nem kerüli el, ha egy veréb a földre esik, mert talán megsérült, vagy ha leszáll a földre, hogy élelem után kutasson. Ezek a látszólag jelentéktelen madarak nem voltak túl parányiak Jehovának ahhoz, hogy megalkossa őket, és ahhoz sem túl parányiak, hogy gondoljon rájuk. Igen, becsben tartja őket, mint értékes teremtményeket. Látod már a lényegét Jézus szemléltetésének?

Jézus gyakran úgy tanított, hogy összehasonlított két eltérő dolgot, és a kisebb jelentőségűvel magyarázta meg a nagyobb jelentőségűt. Például arról is beszélt, hogy „a hollók se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se tárházuk, de azért az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!” (Lukács 12:24). Jézus verebekről szóló szemléltetése most már teljesen világos: ha Jehova gondját viseli ezeknek a piciny madaraknak, mennyivel inkább gondját viseli azoknak az embereknek, akik szeretik és imádják őt!

Jézus szavai alapján nem kell attól tartanunk, hogy túl jelentéktelenek vagyunk ahhoz, hogy Isten, aki „nagyobb a szívünknél”, figyeljen ránk, és gondunkat viselje. Mennyire vigasztaló tudni, hogy a Teremtőnk azt is látja bennünk, amit mi talán nem!

[Kép forrásának jelzése a 9. oldalon]

Verebek: © ARCO/D. Usher/​age fotostock