Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ha meghal valakid, akit szeretsz

Ha meghal valakid, akit szeretsz

Ha meghal valakid, akit szeretsz

2007. július 17-én kedden este 7 óra körül Brazília legforgalmasabb repülőterén, São Paulo központjában egy utasszállító repülőgép kicsúszott a leszállópályáról. A gép keresztülcsúszott egy főúton, és belecsapódott egy raktárépületbe. Mintegy 200 ember vesztette életét a balesetben

A KATASZTRÓFA, melyet Brazília eddigi legnagyobb repülőgép-szerencsétlenségeként emlegetnek, kitörölhetetlenül bevésődött azoknak az emlékezetébe, akik a balesetben elvesztettek egy szeretett személyt. Claudete-t is nagy veszteség érte. Éppen a televíziót nézte, amikor a hírekben beszámoltak a katasztrófáról. A fia, Renato a gépen volt. Még csak 26 éves volt. Októberben lett volna az esküvője. Claudete kétségbeesetten próbálta elérni a fiát a mobiltelefonján, de az nem vette fel. Claudete a földre rogyott, és csak zokogott.

Antje 1986 januárjában egy tragikus autóbaleset következtében elvesztette a vőlegényét. Amikor értesült a balesetről, csak döbbenten állt. „Először nem tudtam elhinni. Úgy éreztem, ez csak egy rossz álom, amiből majd felébredek, és rájövök, hogy az egész meg sem történt. Remegtem, és rettenetes fájdalmaim voltak, mintha valaki ököllel gyomron vágott volna.” Antje három évig depressziós volt. Bár azóta több mint húsz év telt el, még mindig elfogja a remegés, amikor eszébe jut a baleset.

Szavakkal nem lehet kifejezni azt a döbbenetet, hitetlenkedést, kábultságot és kétségbeesést, ami hatalmába keríti az embert, amikor váratlanul, tragikus körülmények között elveszíti valakijét. De a fájdalom akkor is nagyon erős tud lenni, amikor a halál nem váratlanul éri a hozzátartozókat, hanem például egy hosszan tartó betegség előzi meg. Senki sem tud teljesen felkészülni egy hozzátartozója halálára. Nanci édesanyja már hosszú ideje beteg volt, mégis amikor 2002-ben végül meghalt, Nanci csak ült megrendülten a kórház padlóján. Úgy érezte, az élete értelmét vesztette. Öt év telt el azóta, de még mindig sír, amikor az édesanyjára gondol.

„Az ember soha nem teszi túl magát a veszteségen, csak hozzászokik” – állapítja meg dr. Holly G. Prigerson. Ha elveszítettél valakit, akit szerettél, akár váratlanul, akár nem, talán benned is felmerülnek ezek a kérdések: „Normális dolog, hogy ennyire fáj? Hogyan lehet megbirkózni egy szeretett személy halálával? Láthatom még őt valaha?” A következő cikk választ fog adni ezekre, és más kérdésekre is, melyek szintén foglalkoztathatnak.

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

EVERTON DE FREITAS/​AFP/​Getty Images