Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Isten „nincs messze egyikünktől sem”

Isten „nincs messze egyikünktől sem”

Közeledj Istenhez!

Isten „nincs messze egyikünktől sem”

Cselekedetek 17:24–27

A HATALMAS világegyetemhez mérve az emberek oly parányiak. Talán már felmerült benned ez a kérdés: „Valóban lehetséges, hogy emberek szoros kapcsolatba kerüljenek a mindenható Istennel?” Ez csakis akkor lehetséges, ha Isten – akinek a neve Jehova – azt szeretné, hogy közel kerüljünk hozzá. És vajon azt szeretné? A megnyugtató választ a Cselekedetek 17:24–27-ben találjuk. Itt Pál apostol azon ékes szavait olvashatjuk, melyeket a tanult athéni férfiakhoz intézett. Figyelj meg négy dolgot, amelyet Pál megemlít Jehováról.

Először is Pál kijelenti, hogy Isten „alkotta a világot, és mindent, ami abban van” (24. vers). Az a szépség és változatosság, amely oly kellemessé teszi az életet, Alkotónk gondosságát és szeretetét bizonyítja (Róma 1:20). Elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen Isten távol akarná tartani magát azoktól, akiket szeret.

Másodszor, Jehova „ad mindenkinek életet, leheletet és mindent” (25. vers). Ő az élet Fenntartója (Zsoltárok 36:9). A levegő, a víz és az élelem, mely nélkülözhetetlen az élethez, mind a Teremtőnk ajándéka (Jakab 1:17). Vajon ésszerű azt gondolni, hogy bőkezű Istenünk, elszigetelődve tőlünk, megfosztana minket attól az ajándéktól, hogy megismerjük őt, és hogy közel húzódjunk hozzá?

Harmadszor, Isten „egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét” (26. vers). Jehova nem részrehajló, nincs benne semmi elfogultság vagy előítélet (Cselekedetek 10:34). Hogy is lehetne ez másképp? Ő teremtette az ’egy embert’, Ádámot, akiből minden nemzet és rassz származik. Istennek „az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön” (1Timóteusz 2:4). Tehát nyitva áll előttünk a lehetőség, hogy közel kerüljünk hozzá, a bőrszínünktől, nemzetiségünktől, illetve etnikai hovatartozásunktól függetlenül.

Végezetül Pál egy igen megnyugtató igazságot tár fel: Jehova „nincs messze egyikünktől sem” (27. vers). Jóllehet ő felettébb felmagasztalt, mégis mindig megközelíthető azok számára, akik őszintén szeretnének közel kerülni hozzá. Szava arról biztosít minket, hogy ő nincs messze, hanem „közel van mindenkihez, aki szólítja őt” (Zsoltárok 145:18).

Pál szavaiból egyértelmű, hogy Isten szeretné, ha közel kerülnénk Hozzá. Azonban csak azoknak engedi, hogy a közelségébe kerüljenek, akik készek ’keresni’, sőt ’tapogatózva keresni’ őt, fejti ki az apostol (27. vers). Egy bibliafordítóknak szóló mű szerint „az értelmezés alapján mindkét ige vagy elérhető lehetőséget . . . , vagy elérhető kívánságot fejez ki”. Szemléltetésül: Egy olyan helyiségben, melyet jól ismersz, talán tapogatózva keresed a sötétben a villanykapcsolót vagy az ajtót, mégis tudod, hogy meg fogod találni. Ehhez hasonlóan, ha őszintén keressük Istent, sőt tapogatózva keressük őt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az erőfeszítéseinket siker koronázza. ’Meg is találjuk őt’ – állítja Pál (27. vers).

Szeretnél közel kerülni Istenhez? Ha hittel ’keresed Istent’, sőt ’tapogatózva keresed őt’, nem fogsz csalódni. Jehovát nem nehéz megtalálni, mert „nincs messze egyikünktől sem”.