Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Főbb gondolatok a tesszalonikaiaknak és a Timóteusznak írt levelekből

Főbb gondolatok a tesszalonikaiaknak és a Timóteusznak írt levelekből

Jehova Szava élő

Főbb gondolatok a tesszalonikaiaknak és a Timóteusznak írt levelekből

AZÓTA, hogy Pál apostol Tesszalonikában járt, és megalapította a gyülekezetet, az új gyülekezet egyfolytában ellenállással néz szembe. Ezért amikor Timóteusz – aki a húszas éveiben járhat – jó hírekkel tér vissza Tesszalonikából, Pál úgy érzi, írnia kell az ottani keresztényeknek, hogy megdicsérje és bátorítsa őket. Valószínűleg i. sz. 50 vége felé írja meg a levelét, és ez az első az ihletett levelei közül. Nem sokkal később még egy levelet ír a tesszalonikai keresztényeknek. Ebben kiigazítja néhányak helytelen álláspontját, és arra buzdítja a testvéreket, hogy álljanak szilárdan a hitben.

Aztán eltelik úgy 10 év. Pál Makedóniában van, Timóteusz pedig Efézusban. Pál levelet ír Timóteusznak, és buzdítja, hogy maradjon a városban, és ne adja fel a szellemi hadviselést a gyülekezetben lévő hamis tanítókkal szemben. I. sz. 64-ben Rómában tűz pusztít, és ezt követően heves üldözés indul a keresztények ellen. Ekkor írja meg Pál Timóteusznak a második levelét, amely egyben az utolsó ihletett levele. E négy levélben található buzdításból és tanácsokból mi is hasznot meríthetünk (Héb 4:12).

„MARADJUNK ÉBREN”

(1Tessz 1:1–5:28)

Pál megdicséri a tesszalonikaiakat ’a hithű munkájukért, szeretetteljes fáradozásukért és kitartásukért’. Elmondja nekik, hogy ők az ő ’reménysége és öröme és ujjongásának koronája’ (1Tessz 1:3; 2:19).

Miután buzdítja a tesszalonikai keresztényeket, hogy vigasztalják egymást a feltámadás reménységével, ezt mondja nekik: „Jehova napja pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel.” Azt tanácsolja, hogy ’maradjanak ébren’, és maradjanak meggondoltak (1Tessz 4:16–18; 5:2, 6).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

4:15–17 – Kik ’ragadtatnak el felhőkben, hogy találkozzanak az Úrral a levegőben’, és hogyan történik ez? Azokról a felkent keresztényekről van szó, akik akkor élnek, amikor Krisztus királyként uralkodik a jelenléte idején. A láthatatlan égi birodalomban ’találkoznak az Úrral’, Jézussal. De ehhez először meg kell halniuk, és szellemteremtményekként fel kell támadniuk (Róma 6:3–5; 1Kor 15:35, 44). Krisztus jelenléte már elkezdődött, tehát azok a felkent keresztények, akik most halnak meg, nem maradnak halottak. ’Elragadtatnak’, vagyis azonnal feltámadnak (1Kor 15:51, 52).

5:23 – Mire gondolt Pál, amikor azért imádkozott, hogy ’a testvérek szelleme, lelke és teste őriztessék meg’? Pál a keresztény gyülekezetnek mint egésznek a szellemére, lelkére és testére gondolt. A gyülekezethez tartoztak a szellemmel felkent tesszalonikai keresztények is. Pál nem egyszerűen a gyülekezet fennmaradásáért imádkozott, hanem a gyülekezet ’szellemének’, vagyis szemléletmódjának a megőrzéséért. Imádkozott a ’lelkéért’ is, tehát az életéért vagy létezéséért; valamint a ’testéért’, azaz a felkent keresztények csoportjáért (1Kor 12:12, 13). Az imája kiemeli, mennyire törődött Pál a gyülekezettel.

Tanulságok nekünk:

1:3, 7; 2:13; 4:1–12; 5:15 Amikor tanácsot adunk, jó eredményekkel jár, ha amellett, hogy arra buzdítunk másokat, hogy fejlődjenek valamiben, őszintén meg is dicsérjük őket.

4:1, 9, 10 Jehova imádóinak folyamatosan erősíteniük kell a szellemiségüket.

5:1–3, 8, 20, 21 Jehova napjának közeledtével „maradjunk meggondoltak, és viseljük a hit és a szeretet mellvértjét, és sisak gyanánt a megmentés reménységét”. Ezenkívül komoly figyelmet kell fordítanunk Isten prófétai Szavára, a Bibliára.

„ÁLLJATOK SZILÁRDAN”

(2Tessz 1:1–3:18)

Néhányan a gyülekezetben kifordítják Pál szavait, melyeket az első levelében írt, és nyilvánvalóan azt állítják, hogy ’az Úr jelenléte’ nagyon közel van. Hogy kiigazítsa a gondolkodásukat, Pál a tudtukra adja, hogy minek kell „előbb” eljönnie (2Tessz 2:1–3).

Erre ösztönzi a testvéreket: „álljatok szilárdan, és őrizzétek meg ragaszkodásotokat azokhoz a hagyományokhoz, amelyekre tanítottak benneteket”. Arra utasítja őket, hogy ’húzódjanak vissza minden olyan testvértől, aki rendetlenül jár’ (2Tessz 2:15; 3:6).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

2:3, 8 – Ki „a törvénytelenség embere”, és hogyan fognak végezni vele? Ez az ’ember’ a kereszténység papi osztálya. Jézus Krisztus az, aki felhatalmazást kapott arra, hogy kihirdesse Isten ítéleteit a gonoszok ellen, és utasítást adjon az ítéletek végrehajtására. Ő „a Szó”, Isten fő Szószólója (Ján 1:1). Ezért mondhatjuk, hogy Jézus a „szájának szellemével [működtető erejével]” fog végezni a törvénytelenség emberével.

2:13, 14 – Hogyan lettek a felkent keresztények ’kezdettől fogva kiválasztva a megmentésre’? A felkentek mint osztály akkor lettek előre elrendelve, amikor Jehova úgy döntött, hogy az asszony magva össze fogja zúzni Sátán fejét (1Móz 3:15). Jehova azt is előre meghatározta, hogy milyen követelményeknek kell megfelelniük, milyen munkát kell elvégezniük, és hogy próbákon fognak átmenni. Ilyen értelemben lettek ’elhívva’.

Tanulságok nekünk:

1:6–9 Jehova nem válogatás nélkül hajtja végre az ítéleteit.

3:8–12 Nem szabad, hogy a szolgálat végzése mellett ne gondoskodjunk a szükségleteinkről, és erre Jehova napjának a közelségét hozzuk fel kifogásként. A semmittevés lustává és ’mások dolgába avatkozóvá’ tehet bennünket (1Pét 4:15).

„ŐRIZD MEG, AMI LETÉTBE VAN HELYEZVE NÁLAD”

(1Tim 1:1–6:21)

Pál ezt mondja Timóteusznak: „folytasd a jó hadviselést, megtartva a hitet és a jó lelkiismeretet”. Az apostol felvázolja, hogy milyen képesítéseknek kell megfelelniük azoknak a férfiaknak, akiket kineveznek a gyülekezetben. Azt is meghagyja Timóteusznak, hogy ’utasítsa el a valótlan történeteket, amelyek sértik azt, ami szent’ (1Tim 1:18, 19; 3:1–10, 12, 13; 4:7).

„Az idősebb férfit ne bíráld szigorúan” – írja Pál. Erre buzdítja Timóteuszt: „őrizd meg, ami letétbe van helyezve nálad, elfordulva az üres beszédektől, melyek sértik azt, ami szent, és annak ellentmondásaitól, amit hamisan »ismeretnek« neveznek” (1Tim 5:1; 6:20).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

1:18; 4:14 – Milyen ’jövendölések’ hangoztak el Timóteuszról? Ezek olyan próféciák lehettek, melyek Timóteusz keresztény gyülekezetben betöltendő szerepéről szóltak, és amelyeket akkor jelentettek ki ihletés alatt, amikor Pál Lisztrába látogatott a második misszionáriusi útján (Csel 16:1, 2). E ’jövendölések’ alapján a gyülekezeti vének a fiatal Timóteuszra ’tették a kezüket’, kiválasztva őt egy különleges szolgálatra.

2:15 – Hogyan marad egy asszony ’biztonságban a gyermekszülés által’? A gyermekszülés, a gyermekekről való gondoskodás és a háztartás vezetése ’biztonságot’ jelent egy asszonynak, mert így nem valószínű, hogy tétlenkedő lesz, aki ’pletykálkodik, és mások dolgába avatkozik’ (1Tim 5:11–15).

3:16 – Mi az Isten iránti odaadás szent titka? Hosszú időn át titok fedte azt, hogy az emberek képesek-e tökéletesen támogatni Jehova szuverenitását, vagy sem. Jézus megadta a választ azzal, hogy egészen a haláláig tökéletesen megőrizte az Isten iránti feddhetetlenségét.

6:15, 16 – Jehova Istenre vagy Jézus Krisztusra vonatkoznak ezek a szavak? Arra a személyre vonatkoznak, akinek a nyilvánvalóvá válásáról van szó, vagyis Jézus Krisztusra (1Tim 6:14). Emberi királyokhoz és urakhoz viszonyítva Jézus az „egyedüli Hatalmasság”, és ő egyedül halhatatlan (Dán 7:14; Róma 6:9). Amióta felment a láthatatlan egekbe, egy földi ember sem ’láthatja’ őt fizikai értelemben.

Tanulságok nekünk:

4:15 Függetlenül attól, hogy nemrég lettünk-e keresztények, vagy már hosszú ideje azok vagyunk, törekednünk kell arra, hogy továbbra is előrehaladjunk, és fejlődjünk szellemileg.

6:2 Ha egy hittársunk a munkaadónk, ne próbáljuk meg kihasználni őt valamilyen módon, hanem még annál is készségesebben végezzük a munkánkat, mint ha olyan valakinek dolgoznánk, aki nem része a keresztény gyülekezetnek.

„PRÉDIKÁLD A SZÓT, A SÜRGŐSSÉG ÉRZETÉVEL LÉGY EZEN”

(2Tim 1:1–4:22)

Pál ezt írja Timóteusznak, hogy felkészítse az előtte álló nehéz időkre: „az Isten nem gyávaság szellemét adta nekünk, hanem erőét, szeretetét és józan gondolkodásét.” Timóteusz ezt a tanácsot kapja: „Az Úr rabszolgája . . . ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd, tanításra képesített” (2Tim 1:7; 2:24).

„Maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél” – inti Pál Timóteuszt. A hitehagyott tanítások egyre inkább terjednek, ezért az apostol ezt tanácsolja a fiatal felvigyázónak: „prédikáld a szót, a sürgősség érzetével légy ezen . . . , feddj, dorgálj, buzdíts” (2Tim 3:14; 4:2).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

1:13 – Mi ’az egészséges szavak mintája’? „Az egészséges szavak” ’Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a szavai’, vagyis az igaz keresztény tanítások (1Tim 6:3). Minthogy Jézus tanításai és tettei összhangban voltak Isten Szavával, az „egészséges szavak” kifejezés tágabb értelemben az összes bibliai tanításra is utalhat. Ezekből a tanításokból megtudhatjuk, mit kíván meg tőlünk Jehova. Úgy tartjuk meg az egészséges szavak mintáját, ha alkalmazzuk az életünkben azt, amit a Bibliából tanulunk.

4:13 – Mik voltak ’a pergamenek’? A „pergamen” szóval írásra használt kikészített bőrre utalnak. Lehetséges, hogy Pál a Héber Iratok egyes részeit kérte, hogy tanulmányozhassa ezeket a római bebörtönzése idején. A tekercsek némelyike papiruszból, némelyike pergamenből lehetett.

Tanulságok nekünk:

1:5; 3:15 Timóteusznak alapvetően azért volt hite Krisztus Jézusban – olyan hite, amely minden tettében vezette őt –, mert egészen kiskorától kezdve oktatták otthon az Írásokból. Mennyire fontos hát, hogy a szülők komolyan átgondolják, hogy hogyan tesznek eleget ennek az Isten és gyermekeik iránti felelősségüknek!

1:16–18 Amikor a hittársaink próbákkal vagy üldözéssel néznek szembe, vagy börtönbe kerülnek, imádkozzunk értük, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk nekik (Péld 3:27; 1Tessz 5:25).

2:22 A keresztényeknek, különösen pedig a fiataloknak, nem szabad annyi időt tölteniük testépítéssel, sporttal, zenével, szórakozással, hobbikkal, utazással, semmitmondó beszélgetésekkel és hasonló dolgokkal, hogy csak kevés idejük maradjon a szellemi tevékenységekre.

[Kép a 31. oldalon]

Melyik ihletett levelét írta meg utoljára Pál apostol?