Segítsünk azoknak, akik elkóborolnak a nyájtól

„Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat” (LUK 15:6)

1. Hogyan bizonyította Jézus, hogy szerető pásztor?

A SZENTÍRÁS Jehova egyszülött Fiát, Jézus Krisztust ’a juhok nagy pásztorának’ nevezi (Héb 13:20). A Biblia megjövendölte az eljövetelét, és rámutatott, hogy különleges Pásztor volt, aki igyekezett megkeresni Izrael ’elveszett juhait’ (Máté 2:1–6; 15:24). Ezenkívül váltságáldozati halált halt olyan juhszerű személyekért, akik a javukra fordítják az áldozatát; ez olyan, mintha egy szó szerinti pásztor az életét adná, hogy megvédje a juhait (Ján 10:11, 15; 1Ján 2:1, 2).

2. Milyen okok miatt válhatott néhány keresztény tétlenné?

² Sajnos némelyek, akik látszólag értékelték Jézus áldozatát, és átadták magukat Istennek, többé már nem tevékeny tagjai a keresztény gyülekezetnek. Az elkedvetlenedés, egészségi gondok vagy más okok miatt talán lankadt a buzgalmuk, és tétlenekké váltak. Azonban csak Isten nyájának a tagjaiként élvezhetik azt a nyugalmat és boldogságot, melyről Dávid a 23. zsoltárban beszélt. Többek között így énekelt: „Jehova az én Pásztorom, nem szűkölködöm semmiben” (Zsolt 23:1). Azok, akik Isten nyájához tartoznak, szellemi téren semmiben sem szűkölködnek, de ez nem mondható el az elkóborolt juhokról. Ki segíthet nekik, és hogyan? Mit lehet tenni, hogy visszatérjenek a nyájhoz?

Ki segíthet?

3. Hogyan világított rá Jézus, hogy mi szükséges ahhoz, hogy segítsük Isten legelőjének elveszett juhait?

³ Komoly erőfeszítést kíván meg az, hogy segítsük Isten legelőjének elveszett juhait (Zsolt 100:3). Jézus így szemléltette ezt: „Ha egy ember szert tesz száz juhra, és egy közülük elkóborol, vajon nem hagyja ott a hegyeken a kilencvenkilencet, és nem indul el felkutatni azt az egyet, amelyik kóborol? És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örvendezik annak, mint a kilencvenkilencnek, amely nem kóborolt el. Ugyanígy nem kívánatos az én égi Atyám előtt, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül” (Máté 18:12–14). Ki segíthet az olyan juhszerű személyeknek, akik elkóboroltak a nyájtól?

4–5. Milyen legyen a vének szemléletmódja Isten nyájával kapcsolatban?

 ⁴ Ha a keresztény vének szeretnének segítséget nyújtani az elkóborolt juhoknak, fontos észben tartaniuk, hogy Isten nyája nem más, mint Jehovának önátadott személyek gyülekezete; igen, Isten legelőjének értékes nyája (Zsolt 79:13). Ezeknek a drága juhoknak gyengéd törődésre van szükségük, ami azt jelenti, hogy a szerető pásztoroknak személyes érdeklődést kell mutatniuk irántuk. Igen hatékonyak lehetnek a szívélyes pásztori látogatások. A pásztorok által nyújtott szerető bátorítás megerősítheti őket szellemileg, és elmélyítheti azt a vágyukat, hogy visszatérjenek a nyájhoz (1Kor 8:1).

⁵ Az Isten nyájához tartozó pásztorok felelőssége, hogy megkeressék, majd pedig segítsék az elkóborolt juhokat. Pál apostol így emlékeztette az ókori Efézusban szolgáló keresztény véneket a pásztori felelősségükre: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg” (Csel 20:28). Ehhez hasonlóan Péter apostol ezt a buzdítást adta a felkent véneknek: „terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként; nem is tisztességtelen nyereség szeretetéből, hanem buzgó készséggel; nem is úgy, hogy hatalmaskodtok azokon, akik Isten öröksége, hanem úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak” (1Pét 5:1–3).

6. Miért van ma különösen szükségük Isten juhainak a pásztorok törődésére?

⁶ A keresztény pásztoroknak utánozniuk kell ’a jó pásztort’, Jézust (Ján 10:11). Ő mélységesen törődött Isten juhaival, és amikor arra utasította Simon Pétert, hogy ’terelgesse a juhocskáit’, hangsúlyozta, hogy fontos a gondjukat viselni. (Olvassátok fel: János 21:15–17.) A juhoknak ma különösen szükségük van az ilyen törődésre, hiszen az Ördög fokozza az arra tett erőfeszítéseit, hogy megtörje az Istennek önátadott személyek feddhetetlenségét. Sátán kihasználja a testi gyengeségeket, és megpróbálja bűnbe vinni Jehova juhait a világ által (1Ján 2:15–17; 5:19). A tétlenek rendkívül sebezhetőek, ezért segítségre van szükségük, hogy megfogadják azt a figyelmeztetést, hogy ’szellem által járjanak’ (Gal 5:16–21, 25). A segítségnyújtás megkívánja, hogy a pásztorok kérjék Isten vezetését és szent szellemét, emellett hozzáértően használják a Szavát (Péld 3:5, 6; Luk 11:13; Héb 4:12).

7. Mennyire fontos, hogy a vének pásztorkodjanak a gondjaikra bízott juhszerű személyek fölött?

⁷ Az ókori Izraelben a pásztorok egy hosszú, görbe rúddal, vagyis pásztorbottal terelgették a nyájat. Miközben a juhok bementek az akolba vagy kijöttek onnan, ’átmentek a pásztorbot alatt’, így a pásztor meg tudta számolni őket (3Móz 27:32; Mik 2:12; 7:14). Ehhez hasonlóan egy keresztény pásztornak ismernie kell és figyelemmel kell kísérnie Isten nyáját, melyet a gondjaira bíztak. (Vesd össze: Példabeszédek 27:23.) Ezért a pásztori munka az egyik olyan fontos téma, amelyet megbeszél a vének testülete. Ez magában foglalja, hogy terveket készítenek, hogy miként segítsenek az elkóborolt juhoknak. Maga Jehova mondta, hogy megkeresi a juhait, és gondjukat viseli a szükségleteik szerint (Ez 34:11). Tehát Isten örül, amikor a vének hasonló erőfeszítéseket tesznek, hogy segítsenek az elkóborolt juhoknak visszatérni a nyájhoz.

8. Hogyan fordíthatnak a vének személyes figyelmet a juhokra?

⁸ Amikor egy pásztor, aki Isten nyája felett pásztorkodik, meglátogatja egy beteg hívőtársát, az az öröm és bátorítás forrása lehet. Talán ugyanez a helyzet, amikor a vének személyes figyelmet fordítanak egy szellemileg beteg juhra. Többek között írásszövegeket olvashatnak fel a tétlen személynek, áttekinthetnek vele egy cikket, megbeszélhetnek vele olyan fontos gondolatokat, melyek az összejövetelen hangzottak el, és imádkozhatnak vele. Elmondhatják, hogy a gyülekezet tagjai örülnének, ha ismét látnák őt az összejöveteleken (2Kor 1:3–7; Jak 5:13–15). Egy látogatás, egy telefonhívás vagy egy levél valódi segítség lehet.  Ha egy együtt érző keresztény pásztor személyes segítséget nyújt egy juhnak, amely elkóborolt a nyájtól, az fokozhatja az ő örömét is.

Közös erőfeszítés

9–10. Miért mondhatjuk, hogy nem kizárólag a vének feladata, hogy odafigyeljenek az elkóborolt juhokra?

⁹ Mivel elfoglaltak vagyunk, és válságos időkben élünk, lehet, hogy nem vesszük észre, hogy egy hívőtársunk elsodródik a gyülekezettől (Héb 2:1). De Jehova értékesnek tartja a juhait. Mindegyikük értékes, mint ahogy a test minden egyes tagja, vagyis része az. Ezért mindannyiunknak figyelmet kell fordítanunk a testvéreinkre, és őszintén törődnünk kell egymással (1Kor 12:25). Te is így gondolod?

¹⁰ Bár a vének járnak élen abban, hogy megkeressék és segítsék az elkóborolt juhokat, nem kizárólag a keresztény felvigyázók feladata, hogy odafigyeljenek az ilyen hívőtársakra. Mások is együttműködhetnek a pásztorokkal. Megtehetjük, és meg is kell tennünk, hogy bátorítjuk és szellemi téren segítjük azokat a testvéreinket, akiknek támogatásra van szükségük ahhoz, hogy visszatérjenek a nyájhoz. Hogyan nyújthatunk ilyen segítséget?

11–12. Milyen kiváltságot kaphatsz, hogy támogass valakit, akinek szellemi segítségre van szüksége?

¹¹ A vének bizonyos esetekben megszervezhetik, hogy tapasztalt Királyság-hírnökök bibliatanulmányozást folytassanak olyan tétlen személyekkel, akik szívesen fogadják a segítséget. Ezeknek az erőfeszítéseknek az a célja, hogy újraéledjen ’az első szeretetük’ (Jel 2:1, 4). Ha áttekintenek velük olyan anyagokat, melyekről lemaradtak, mivel távol voltak a gyülekezettől, az megerősítheti őket szellemileg.

¹² Ha a vének megkérnek, hogy tanulmányozz egy hívőtársaddal, akinek szellemi támogatásra van szüksége, imádkozz azért, hogy Jehova vezessen, és áldja meg az erőfeszítéseidet. „Bízd munkáidat Jehovára, és terveid szilárdan megalapozottak lesznek” (Péld 16:3). Elmélkedj olyan bibliai szövegrészeken és hiterősítő gondolatokon, melyeket felhasználhatsz a tanulmányozáson. Gondolkodj el Pál apostol kiváló példáján. (Olvassátok fel: Róma 1:11, 12.) Pál vágyakozott arra, hogy láthassa a Rómában élő keresztényeket, hogy a megszilárdításukra valami szellemi ajándékot adhasson nekik. Azt is várva várta, hogy kölcsönösen bátoríthassák egymást. Vajon nem kellene a mi hozzáállásunknak is ilyennek lennie, amikor igyekszünk segíteni az Isten nyájától elkóborolt juhoknak?

13. Miről beszélgethetsz egy tétlen személlyel?

¹³ A tanulmányozás során megkérdezheted: „Hogyan ismerted meg az igazságot?” Segítsd, hogy felidézzen kellemes emlékeket. Ezt azáltal teheted, hogy buzdítod a tétlen személyt, hogy beszéljen az összejöveteleken, a prédikálómunkában és a kongresszusokon szerzett örömteli tapasztalatairól. Ha részt vettetek együtt Jehova szolgálatában, mesélj arról a boldog időszakról. Beszélj arról, hogy milyen nagy örömmel tölt el  téged, hogy közeledsz Jehovához (Jak 4:8). Fejezd ki a háládat azért, ahogyan Jehova gondoskodik rólunk, a népéről. Ezt különösen azáltal teszi, hogy vigaszt és reményt ad a nyomorúságainkban (Róma 15:4; 2Kor 1:3, 4).

14–15. Milyen korábbi áldásokra lenne hasznos emlékeztetni a tétlen személyeket?

¹⁴ Nagyon is valószínű, hogy a tétlen személy javára válik, ha emlékezteted néhány olyan áldásra, amelyeket annak köszönhetett, hogy valaha szoros kapcsolatban állt a gyülekezettel. Ilyen például az, hogy egyre több ismeretet szerzett Isten Szaváról és szándékairól (Péld 4:18). Kétségtelen, hogy amikor ’szellem által járt’, könnyebben ellenállt a bűnre való csábításnak (Gal 5:22–26). Az ebből fakadó tiszta lelkiismeret lehetővé tette, hogy imában Jehovához forduljon, és élvezze ’az Isten békéjét, amely felette áll minden gondolkodásnak, és amely megőrzi szívünket és gondolkodóképességünket’ (Fil 4:6, 7). Tartsd észben ezeket a gondolatokat, mutass őszinte érdeklődést, és mindenekelőtt szeretetteljesen bátorítsd testvéredet, hogy visszatérjen a nyájhoz. (Olvassátok fel: Filippi 2:4.)

¹⁵ Tegyük fel, hogy vén vagy, és pásztori látogatást teszel egy tétlen házaspárnál. Buzdíthatnád őket, hogy elmélkedjenek azon az időn, amikor megismerték az igazságot Isten Szavából. Mennyire csodálatosnak, ésszerűnek és megelégedést nyújtónak találták az igazságot, amely szellemi értelemben szabaddá tette őket! (Ján 8:32). Túlcsordult a szívük a hálától azért, amit Jehováról, a szeretetéről és nagyszerű szándékairól tanultak. (Vesd össze: Lukács 24:32.) Emlékeztesd őket azokra a kiváltságokra, melyeket az önátadott keresztények élvezhetnek: a Jehovával ápolt szoros kapcsolatra és az ima nagyszerű lehetőségére. Lelkesen buzdítsd a tétlen személyeket, hogy ismét reagáljanak kedvezően ’a boldog Isten, Jehova dicsőséges jó hírére’ (1Tim 1:11).

Továbbra is mutassunk szeretetet irántuk

16. Említs meg egy példát, amely rámutat arra, hogy valóban hatékony a szellemi segítségnyújtás.

¹⁶ Valóban beválnak az előbb említett javaslatok? Igen! Például egy fiatal, aki 12 évesen Királyság-hírnök lett, 15 évesen tétlenné vált. Később azonban újra tevékeny lett, és már több mint 30 éve végzi a teljes idejű szolgálatot. A szellemi felépülését javarészt egy keresztény vén segítségének köszönhette. Mennyire hálás volt a szellemi támogatásért!

17–18. Milyen tulajdonságok segíthetnek, hogy támogass valakit, aki elkóborolt Isten nyájától?

¹⁷ A szeretet indítja a keresztényeket arra, hogy segítsenek a tétlen személyeknek visszatérni a gyülekezethez. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:34, 35). A szeretet tehát az igaz keresztények azonosító jele. Vajon nem kellene kimutatnunk ezt a szeretetet azok iránt a megkeresztelt keresztények iránt, akik tétlenné váltak? De igen! Azonban a segítségnyújtás különféle isteni tulajdonságok kimutatását kívánhatja meg.

¹⁸ Milyen tulajdonságokat kellene kimutatnod, ha szeretnél segíteni valakinek, aki elkóborolt Isten nyájától? A szereteten kívül talán ki kell mutatnod könyörületet, kedvességet, szelídséget és hosszútűrést is. A helyzettől függően lehet, hogy megbocsátónak is kell lenned. Pál ezt írta: „öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Továbbra is  viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is. Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:12–14).

19. Miért éri meg erőfeszítést tenni azért, hogy segítsünk a juhszerű személyeknek visszatérni a keresztény akolba?

¹⁹ A következő tanulmányozási cikkben megvizsgálunk néhány okot, melyek miatt egyesek elkóboroltak Isten nyájától. A cikk arra is rámutat, hogy a visszatérők milyen fogadtatásra számíthatnak. Miközben tanulmányozod majd azt a cikket, és elmélkedsz ezen a cikken, biztos lehetsz benne, hogy minden erőfeszítést megér az, amit abban a reményben teszel, hogy segíts a juhszerű személyeknek visszatérni a keresztény akolba. A jelenlegi világrendszerben sokan az egész életüket annak szentelik, hogy anyagi gazdagságra tegyenek szert, azonban csupán egyetlen élet is jóval többet ér, mint a világ összes pénze. Jézus ezt az elveszett juhról szóló szemléltetésével hangsúlyozta (Máté 18:12–14). Bárcsak észben tartanád ezt a gondolatot, miközben a sürgősség érzetével komoly erőfeszítést teszel, hogy segíts visszatérni a nyájhoz azoknak az elkóborolt juhszerű egyéneknek, akik drágák Jehova szemében.

Hogyan válaszolnál?

• Milyen felelősségük van a keresztény pásztoroknak a nyájtól elkóborolt juhszerű egyénekkel kapcsolatban?

• Hogyan segíthetnél azoknak, akik jelenleg nem tevékeny tagjai a gyülekezetnek?

• Milyen tulajdonságok segíthetnek, hogy támogasd azokat, akik elkóboroltak a nyájtól?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

A keresztény pásztorok igyekeznek szeretetteljesen segíteni azoknak, akik elkóboroltak Isten nyájától