Tudtad?

Vajon a Bibliában említett lepra ugyanaz a betegség, melyet ma ezen a néven ismerünk?

A „lepra”, mint orvosi kifejezés, ma egy embereket érintő, bakteriális fertőzésre utal. Ezt a baktériumot (Mycobacterium leprae) elsőként dr. G. A. Hansen azonosította 1873-ban. A kutatók felfedezték, hogy a baktérium a testen kívül az orrnyálkában akár 9 napig is képes életben maradni. Arra is rájöttek, hogy azoknál, akik leprás betegek környezetében élnek, nagyobb a kockázata annak, hogy megfertőződnek, és azt is felismerték, hogy a leprások ruhája is fertőző lehet. Az Egészségügyi Világszervezet szerint 2007-ben több mint 220 000 új leprás esetről számoltak be.

Kétségtelen, hogy a Közel-Keleten voltak emberek, akiket lepra sújtott a bibliai időkben, a mózesi törvény pedig előírta, hogy a leprásokat el kell különíteni (3Mózes 13:4, 5). Azonban a „lepra” szóval fordított héber cá·raʹʽath kifejezést nemcsak a betegségre használták, hanem ruhákkal és házakkal kapcsolatban is. Ez a fajta lepra megjelenhetett gyapjú- vagy vászonruhákon, illetve bármin, amit bőrből készítettek. Egyes esetekben a leprát el lehetett távolítani mosással, de ha a „sárgászöld vagy vöröses fertőzés” megmaradt, a ruhát vagy a bőrt el kellett égetni (3Mózes 13:47–52). A házaknál a fertőzés ’sárgászöld vagy vöröses bemélyedésekként’ jelent meg a falon. A fertőzött köveket és vakolatot el kellett távolítani, és el kellett vinni az emberek lakta területről. Ha a lepra visszatért, az épületet le kellett rombolni, az építőanyagoktól pedig meg kellett szabadulni (3Mózes 14:33–45). Egyesek úgy gondolják, hogy a ruhákat és a házakat megfertőző lepra az lehetett, amit ma penészként ismerünk, de ez nem állítható teljes bizonyossággal.

Miért okozott felfordulást az ezüstművesek között az, hogy Pál apostol Efézusban prédikált?

Efézus ezüstművesei meggazdagodtak az „ezüst Artemisz-szentélyek” készítéséből. Artemisz Efézus védőszentje, a vadászat, a termékenység és a gyermekszülés istennője volt (Cselekedetek 19:24). Állítólag a képmása „az égből” hullott le, és ezt a képmást Efézus városa őrizte az Artemisz-templomban (Cselekedetek 19:35). Úgy tartották, hogy ez a templom az ókori világ hét csodájának egyike. A zarándokok tömegesen sereglettek Efézusba minden év márciusában, illetve áprilisában, hogy részt vegyenek az Artemisz tiszteletére rendezett ünnepségeken. A sok látogató miatt nagy volt a kereslet imádati tárgyak iránt, melyeket ajándéktárgyként, amulettként használtak, vagy felajánlottak az istennőnek, illetve miután a zarándokok hazatértek, a családjuk használt az imádatban. Ókori efézusi feliratok beszámolnak arany és ezüst Artemisz-szobrok készítéséről, más feliratok pedig konkrétan megemlítik az ezüstművesek testületét.

Pál azt tanította, hogy a ’kézzel készített képmások nem istenek’ (Cselekedetek 19:26). Így az ezüstművesek, felismerve, hogy veszélybe került a megélhetésük, felkelést szítottak, hogy tiltakozzanak Pál prédikálása ellen. Demetriusz, az egyik ezüstműves így foglalta össze a félelmüket: „nemcsak az a veszély fenyeget, hogy ez a mi iparunk rossz hírbe kerül, hanem az is, hogy a nagy Artemisz istennő templomát semmire sem fogják becsülni, és nemsokára semmivé fog alacsonyodni még az ő nagyszerűsége is, amelyet egész Ázsia tartomány és a lakott föld imád” (Cselekedetek 19:27).