3. Ismerd meg az igazságot Jézusról

„Az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16)

MI AKADÁLYOZHAT? Egyesek azt állítják, hogy Jézus nem volt valóságos személy. Mások ugyan elismerik, hogy létezett, de azt bizonygatják, hogy csak egy átlagember volt, és már régóta halott.

HOGYAN KÜZDHETED LE AZ AKADÁLYT? Utánozd Nátánael * tanítványt. A barátja, Fülöp azt mondta neki, hogy megtalálta a Messiást, „Jézust, József fiát, Názáretből”. Ám Nátánael nem vette készpénznek Fülöp szavait. Sőt, így válaszolt: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” Annak ellenére, hogy voltak kétségei, elfogadta Fülöp javaslatát, hogy menjen vele, és nézze meg a saját szemével (János 1:43–51). Neked is a javadra fog válni, ha te magad vizsgálod meg a Jézussal kapcsolatos bizonyítékokat. Mit tehetsz?

Vedd fontolóra azokat a történelmi bizonyítékokat, melyek amellett szólnak, hogy Jézus valóságos személy volt. Josephus és Tacitus olyan elismert, első századi történetírók voltak, akik nem voltak keresztények. Ők úgy írnak Jézus Krisztusról, mint aki történelmi személy volt. Tacitus ezt jegyezte fel arról, hogy a római császár, Néró miként fogta rá a keresztényekre, hogy i. sz. 64-ben felgyújtották Rómát: „Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette”.

A Britannica Hungarica ezt a megállapítást teszi az első és második századi történetírók utalásairól, melyek Jézusra és a korai keresztényekre vonatkoznak: „Ezekből a forrásokból [egyértelműen kiderül], hogy az ókorban még a kereszténység ellenzői sem vonták kétségbe [Jézus] történetiségét – ahogy tették azt, megalapozatlanul, a XVII. század végétől a XX. század elejéig némely bibliakritikai irányzatok.” 2002-ben a Wall Street Journal egyik szerkesztője megállapította: „A legtöbb tudós, leszámítva egy-két ateistát, már történelmi személynek fogadja el a názáreti Jézust.”

Vizsgáld meg Jézus feltámadásának a bizonyítékait. Amikor Jézust letartóztatták az ellenségei, a legközelebbi társai otthagyták, a barátja,  Péter pedig félelmében letagadta, hogy ismeri őt (Máté 26:55, 56, 69–75). Jézus letartóztatása után a követői szétszéledtek (Máté 26:31). Majd a tanítványai egyszer csak a tettek mezejére léptek. Péter és János éppen azok előtt állt ki bátran, akik kitervelték Jézus megölését. Jézus tanítványai annyira fellelkesedtek, hogy a Római Birodalom egész területén terjesztették a tanításait, és inkább szembenéztek a halállal, mintsem hogy megalkudjanak és feladják a hitüket.

Többek között mi vezetett ahhoz, hogy ennyire megváltozott a hozzáállásuk? Pál apostol kifejti, hogy Jézus feltámadt a halottak közül, és „megjelent Kéfásnak [Péternek], aztán a tizenkettőnek”. Majd hozzáteszi: „Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre”. A szemtanúk többsége még életben volt, amikor Pál leírta ezeket a szavakat (1Korintusz 15:3–7). Egy vagy két szemtanút a hitetlenkedők könnyen figyelmen kívül hagyhattak volna (Lukács 24:1–11). Ám a több mint ötszáz szemtanú egyértelműen igazolta, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.

MI A JUTALOM? Akik hisznek Jézusban, és engedelmeskednek neki, azok bűnbocsánatban részesülhetnek, és tiszta lehet a lelkiismeretük (Márk 2:5–12; 1Timóteusz 1:19; 1Péter 3:16–22). Ha meghalnak, Jézus, az ígéretéhez híven, fel fogja támasztani őket „az utolsó napon” (János 6:40).

Erről a témáról bővebben olvashatsz a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv 4. és 5. fejezetében, melyek címe: „Ki Jézus Krisztus?”, „A váltság Isten legnagyobb ajándéka”. *

[Lábjegyzetek]

[Kép a 7. oldalon]

Nátánaelhez hasonlóan vedd fontolóra a Jézussal kapcsolatos bizonyítékokat