Törjünk előre az érettség felé, mivel „Jehova nagy napja közel van”

„Törjünk előre az érettség felé” (HÉB 6:1)

1–2. Hogyan nyílt lehetőségük a Jeruzsálemben és Júdeában élő első századi keresztényeknek arra, hogy ’a hegyekbe meneküljenek’?

AMIKOR Jézus a földön volt, a tanítványai odamentek hozzá, és ezt kérdezték: „mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” Jézus a válaszában egy próféciát mondott el, mely először az első században teljesedett be. Egy szokatlan eseményről beszélt, amely jelezni fogja, hogy a vég már a küszöbön áll. Mihelyt a Júdeában élők felismerik ezt az eseményt, ’a hegyekbe kell menekülniük’ (Máté 24:1–3, 15–22). Vajon Jézus tanítványai felismerik ezt a jelet, és az útmutatása szerint járnak el?

² Közel harminc évvel később, i. sz. 61-ben Pál apostol egy erőteljes és határozott hangvételű levelet írt a Jeruzsálemben és annak környékén élő héber keresztényeknek. Sem Pál, sem a hívőtársai nem tudták, hogy körülbelül csak öt év van hátra addig az eseményig, amely jelzi majd egy „nagy nyomorúság” kezdetét (Máté 24:21). I. sz. 66-ban Cestius Gallus a római seregek élén már majdnem elfoglalta Jeruzsálemet, amikor hirtelen visszavonult. Így azok, akiknek veszélyben forgott az élete, elmenekülhettek.

3. Mire figyelmeztette Pál a héber keresztényeket, és miért?

³ A keresztényeknek tisztánlátásra és szellemi éberségre volt szükségük, hogy fel tudják ismerni ezeknek az eseményeknek a jelentőségét, és el tudjanak menekülni. Ám néhányan ’eltompultak a hallásukban’. Szellemi értelemben olyanok voltak, mint a kisgyermekek, akiknek „tejre” van szükségük. (Olvassátok fel: Héberek 5:11–13.) Még néhány olyan személynél is megfigyelhető volt, hogy ’eltávolodott az élő Istentől’, aki már évtizedek óta az igazság útján járt (Héb 3:12). Egyeseknek „szokásuk” volt hiányozni a keresztény összejövetelekről, pedig olyan időszakban éltek, amikor már nagyon közel volt a vészterhes nap (Héb 10:24, 25). Pál időszerű figyelmeztetést adott nekik: „most, hogy elhagytuk a Krisztusról szóló alaptant, törjünk előre az érettség felé” (Héb 6:1).

4. Miért fontos, hogy éberek maradjunk szellemileg, és mi segíthet ebben?

⁴ Mi abban az időszakban élünk, amikor láthatjuk Jézus próféciájának a végső beteljesedését. „Jehova nagy napja [az a nap, amikor elpusztul Sátán egész rendszere] közel van” (Sof 1:14). Ma fontosabb, mint valaha, hogy ne lankadjunk el szellemileg, hanem maradjunk éberek (1Pét 5:8). Valóban ügyelünk erre? Ha szellemi érettségre törekszünk, akkor nem feledkezünk meg arról, hogy hol is állunk az idő sodrában.

Mi a szellemi érettség?

5–6. a) Mit jelent a szellemi érettség? b) Milyen két területen kell erőfeszítéseket tennünk, ha szeretnénk éretté válni?

⁵ Pál amellett, hogy buzdította az első századi héber keresztényeket, hogy törjenek előre az érettség felé, azt is elmondta nekik, hogy mit jelent a szellemi érettség. (Olvassátok fel: Héberek 5:14.) Az ’érett emberek’ nem elégednek meg azzal, hogy csupán ’tejjel’ táplálkozzanak. Ők ’szilárd eledelt’ fogyasztanak. Tehát ismerik az igazság „elemi” és „mélységes dolgait” is  (1Kor 2:10). Mi több, a használat folytán, vagyis a tanultak alkalmazása révén edzett az érzékelőképességük, ezért különbséget tudnak tenni helyes és helytelen között. És mivel használják az érzékelőképességüket, döntéshozatal előtt képesek felismerni, hogy egy adott helyzetben mely bibliai alapelveket kell alkalmazniuk, és hogyan.

⁶ „A szokottnál jobban [kell] figyelnünk a hallottakra – írta Pál –, hogy soha el ne sodródjunk” (Héb 2:1). Úgy is elsodródhatunk a hittől, hogy észre sem vesszük. Ezt oly módon kerülhetjük el, ha ’a szokottnál jobban figyelünk’, amikor szellemi dolgokkal foglalkozunk. Ezért jó, ha mindannyian megkérdezzük magunktól: „Még mindig csak az elemi dolgokat vizsgálom? Lehet, hogy csupán gépiesen, rutinszerűen foglalkozom az igazsággal, ahelyett, hogy szívvel-lélekkel tenném? Hogyan fejlődhetek igazán szellemileg?” Ha szeretnénk éretté válni, akkor legalább két területen erőfeszítéseket kell tennünk: jártasságot kell szereznünk Isten Szavában, és engedelmességet kell tanulnunk.

Szerezzünk jártasságot Isten Szavában

7. Hogyan válik a javunkra, ha jártasságot szerzünk Isten Szavában?

⁷ Pál azt írta, hogy „mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságosság szavában, mivel kisgyermek” (Héb 5:13). Ahhoz, hogy éretté váljunk, jártasságot kell szereznünk Isten szavában, vagyis jól kell ismernünk az üzenetét. Mivel ez az üzenet a Szavában, a Bibliában található, szorgalmasan tanulmányoznunk kell a Szentírást és „a hű és értelmes rabszolga” által készített kiadványokat (Máté 24:45–47). Ha ily módon elsajátítjuk Isten gondolkodásmódját, az segít, hogy eddzük az érzékelőképességünket. Figyeld meg egy testvérnő, Olga * tapasztalatát: „A rendszeres bibliaolvasással kapcsolatos tanács volt a legnagyobb hatással az életemre. Körülbelül két évbe telt, mire elolvastam az egész Bibliát. Úgy éreztem, hogy igazából csak akkor ismertem meg a Teremtőt. Megtanultam, hogy mit hogyan tesz, hogy mit szeret és mit nem, hogy milyen hatalmas, és hogy milyen kifogyhatatlan a bölcsessége. A naponkénti bibliaolvasás erőt adott az életem legnehezebb pillanataiban.”

8. Hogyan fejt ki erőt Isten Szava az életünkben?

⁸ Ha mindennap olvassuk Isten Szavát, azzal lehetővé tesszük, hogy az üzenete ’erőt fejtsen ki’ az életünkben. (Olvassátok fel: Héberek 4:12.) Ha rendszeresen olvassuk a Bibliát, formálódik a személyiségünk, és Jehova szemében is kedvesebbek leszünk. Úgy érzed, hogy több időt kellene fordítanod a Biblia olvasására és az olvasottakon való elmélkedésre?

9–10. Mit jelent jártasságot szerezni Isten Szavában? Mondj egy példát!

⁹ A Bibliában való jártasság nem csupán annyit jelent, hogy tudjuk, mi áll benne. Azoknak a keresztényeknek, akiket Pál szellemi kisgyermekeknek nevezett, nem feltétlenül volt teljesen ismeretlen Isten ihletett Szava. Viszont nem alkalmazták az életükben, és nem próbálták ki a gyakorlatban, hogy milyen értékes. Mivel nem engedték, hogy a Biblia üzenete vezesse őket abban, hogy bölcs döntéseket hozzanak, nem szereztek jártasságot Isten Szavában.

 ¹⁰ Az Isten Szavában való jártasság nem más, mint az, hogy ismerjük a Bibliát, és alkalmazzuk az abból szerzett ismeretet. Vizsgáljuk meg ezzel kapcsolatban egy testvérnő, Kyle tapasztalatát. Kyle összeszólalkozott az egyik munkatársával. Mit tett, hogy elsimítsa a nézeteltérést? Ezt mondja: „Rögtön a Róma 12:18 jutott az eszembe: »amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek.« Ezért megkérdeztem a munkatársamat, hogy beszélhetnénk-e munka után.” A beszélgetés nagyon jól sikerült, és Kyle munkatársára nagy hatással volt, hogy Kyle kezdeményezett. „Megtanultam, hogy a bibliai alapelvek alkalmazásából csak jó származhat” – mondja Kyle.

Tanuljunk engedelmességet

11. Mi mutatja, hogy nehéz körülmények között nem könnyű engedelmeskedni?

¹¹ Nem könnyű alkalmazni, amit megtanulunk a Szentírásból, különösen akkor nem, ha nehéz körülmények között vagyunk. Például nem sokkal az után, hogy Jehova kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, ők ’veszekedni kezdtek Mózessel’, és ’szüntelen próbára tették Jehovát’. Miért? Azért, mert nem volt ivóvizük (2Móz 17:1–4). Még két hónap sem telt el azóta, hogy az izraeliták szövetségre léptek Istennel és megfogadták, hogy ’mindazt, amit Jehova mondott, meg fogják tenni’, máris bálványimádatba keveredtek, és ezzel megszegték Isten törvényét (2Móz 24:3, 12–18; 32:1, 2, 7–9). Vajon azért cselekedtek így, mert félelem lett úrrá rajtuk Mózes távolléte miatt, aki sokáig volt a Hóreben, hogy utasításokat kapjon? Vajon azt gondolták, hogy az amálekiták újra meg fogják támadni őket, és védtelenek lesznek Mózes nélkül, akit Jehova korábban felhasznált, hogy legyőzzék az amálekitákat? (2Móz 17:8–16). Elképzelhető, hogy így gondolkodtak. Bárhogy volt is, az izraeliták „nem voltak hajlandók engedelmeskedni” (Csel 7:39–41). Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy ’tegyenek meg minden tőlük telhetőt’, nehogy ugyanolyan engedetlenek legyenek, mint az izraeliták voltak, amikor féltek bemenni az Ígéret földjére (Héb 4:3, 11).

12. Hogyan tanult Jézus engedelmességet, és hogyan merített hasznot ebből?

¹² Ahhoz, hogy éretté váljunk, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy engedelmeskedjünk Jehovának. Jézus Krisztus példája megmutatja, hogy gyakran abból tanulunk engedelmességet, amit elszenvedünk. (Olvassátok fel: Héberek 5:8, 9.) Jézus már a földre jövetele előtt engedelmeskedett az Atyjának. A földön is Atyja akaratát tette, ám ez fizikai és lelki gyötrelmekkel járt. Rendkívüli megpróbáltatások közepette is engedelmes maradt, így „tökéletessé tétetett” arra az új feladatra, melyet Isten szánt neki, vagyis arra, hogy Király és Főpap legyen.

13. Mi mutatja, hogy engedelmességet tanultunk?

¹³ Mi a helyzet velünk? Eltökélt szándékunk, hogy még akkor is engedelmeskedünk Jehovának, ha lesújtó nehézségekkel nézünk szembe? (Olvassátok fel: 1Péter 1:6, 7.) Isten tanácsai nyilvánvalóak az erkölcsöt, az őszinteséget, a beszédet, a személyes bibliaolvasást és tanulmányozást, a keresztény összejöveteleken való részvételt és a prédikálómunkát illetően (Józs 1:8; Máté 28:19, 20; Ef 4:25, 28, 29; 5:3–5; Héb 10:24, 25). Vajon még viszontagságos helyzetekben is engedelmeskedünk Jehova ezen tanácsainak? Az engedelmességünk azt mutatja, hogy jó úton haladunk az érettség felé.

Miért válik javunkra a szellemi érettség?

14. Szemléltesd, hogyan jelenthet védelmet, ha érettségre törekszünk.

¹⁴ Egy olyan világban, melyben az emberek ’minden erkölcsi érzéket elveszítettek’, egy  kereszténynek valódi védelem a megfelelően edzett érzékelőképesség, mellyel különbséget tud tenni helyes és helytelen között (Ef 4:19). Például egy testvérnek, Jamesnek – aki rendszeresen olvassa, és nagyon értékeli a Szentíráson alapuló kiadványokat – minden munkatársa nő volt. „Sok munkatársamnál nyilvánvaló volt, hogy nincs erkölcsi érzéke, az egyikük azonban erkölcsösnek látszott, és még a Biblia igazsága is érdekelte. Ám egyszer, amikor ketten maradtunk az egyik irodában, felkínálkozott, és szinte rám tapadt. Először azt hittem, hogy viccel, de nagyon nehezen tudtam leállítani. Rögtön egy Őrtorony-cikk jutott az eszembe. Ez egy testvérről szólt, akinek hasonló kísértéssel kellett szembenéznie a munkahelyén. A cikk Józsefről és Potifár feleségéről írt. * Azonnal eltaszítottam magamtól a lányt, ő pedig kiszaladt az irodából” (1Móz 39:7–12). James hálás volt azért, hogy csak ennyi történt, és hogy meg tudta őrizni a jó lelkiismeretét (1Tim 1:5).

15. Hogyan erősítheti meg a jelképes szívünket, ha érettségre törekszünk?

¹⁵ Az érettség azért is hasznos, mert megerősíti a jelképes szívünket, és megóv attól, hogy ’különféle és idegen tanítások elragadjanak’ minket. (Olvassátok fel: Héberek 13:9.) Ha szellemi előrehaladásra törekszünk, ’a fontosabb dolgokra’ fogunk összpontosítani (Fil 1:9, 10). Így még inkább hálásak leszünk Istennek, és jobban fogjuk értékelni mindazt, amiről a mi javunkra gondoskodik (Róma 3:24). Az a keresztény, aki ’a felfogóképességben felnőtt’, mély hálát érez Jehova iránt, és bensőséges a kapcsolata vele (1Kor 14:20).

16. Mi segített egy testvérnőnek, hogy ’megszilárdítsa a szívét’?

¹⁶ Egy testvérnő, akit Louise-nak hívnak, elismerte, hogy a keresztelkedése után volt egy olyan időszak az életében, amikor az volt a legfontosabb neki, hogy jó benyomást keltsen másokban. „Semmi rosszat nem tettem, de nem az volt a legfőbb vágyam, hogy Jehovát szolgáljam – meséli. – Rájöttem, hogy ha szeretném azt érezni, hogy a tőlem telhető legtöbbet adom Jehovának, akkor változtatnom kell a dolgokon. Azon kellett a legtöbbet dolgoznom, hogy az egész szívemet beleadjam Jehova imádatába.” Ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően Louise ’megszilárdította a szívét’. Erre később rendkívül nagy szüksége volt, mert egy lesújtó betegséggel kellett szembenéznie (Jak 5:8). Louise ezt mondta: „A betegségem idején sokat szenvedtem, de ez idő alatt nagyon közel kerültem Jehovához.”

Legyünk „szívből engedelmesek”

17. Miért volt különösen fontos az engedelmesség az első században?

¹⁷ A Jeruzsálemben és Júdeában élő keresztények az életüket köszönhették annak, hogy megfogadták Pál tanácsát, miszerint ’törjenek előre az érettség felé’. Azok, akik megszívlelték ezt a tanácsot, tisztán látók voltak, ezért fel tudták ismerni azt a szokatlan eseményt, amelyről Jézus beszélt. Ez az esemény jelezte, hogy ’menekülniük kell a hegyekbe’. Amikor felismerték, hogy ’a pusztító utálatosság a szent helyen áll’,  vagyis hogy a római seregek körbevették Jeruzsálemet, és behatoltak a városba, tudták, hogy itt az ideje a menekülésnek (Máté 24:15, 16). A keresztények, megfogadva Jézus prófétai figyelmeztetését, elmenekültek Jeruzsálemből még a város pusztulása előtt. Euszebiosz egyháztörténész szerint a Gileád hegyvidékén fekvő Pella városába költöztek. Így megmenekültek a Jeruzsálemet sújtó egyik legszörnyűbb katasztrófától.

18–19. a) Miért létfontosságú az engedelmesség napjainkban? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

¹⁸ Az engedelmesség, mely abból fakad, hogy érettségre törekszünk, nekünk is az életünket jelentheti majd Jézus próféciájának végső beteljesedésekor, vagyis amikor eljön egy még soha nem tapasztalt „nagy nyomorúság” (Máté 24:21). Vajon engedelmesek leszünk, bármilyen sürgető utasítást kapunk is ’a hű sáfártól’? (Luk 12:42). Mennyire fontos hát, hogy megtanuljunk ’szívből engedelmeskedni’! (Róma 6:17).

¹⁹ Ha szeretnénk éretté válni, edzenünk kell az érzékelőképességünket, mégpedig úgy, hogy igyekszünk nagyobb jártasságot szerezni Isten Szavában, és úgy, hogy engedelmességet tanulunk. A fiataloknak sajátos nehézségekkel kell szembenézniük, miközben arra törekednek, hogy érett keresztényekké váljanak. A következő cikkben arról lesz szó, hogy hogyan lehet sikeresen megküzdeni ezekkel a nehézségekkel.

[Lábjegyzetek]

Mit tanultál?

• Mi a szellemi érettség, és hogyan válhatunk éretté?

• Milyen szerepe van az Isten Szavában szerzett jártasságnak az érettségre való törekvésben?

• Hogyan tanulunk engedelmességet?

• Hogyan válik javunkra az érettség?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

Ha alkalmazzuk a Bibliában található tanácsokat, képesek leszünk rá, hogy éretten oldjuk meg a nehézségeket

[Kép a 12. oldalon]

A korai keresztények az életüket köszönhették annak, hogy megfogadták Jézus tanácsát