Vajon Isten megváltoztatja az álláspontját?

A BIBLIA azt írja Istenről, hogy „őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék”. Megnyugtató, hogy maga Isten is ezt mondja: „én vagyok Jehova, én meg nem változom” (Jakab 1:17; Malakiás 3:6). Jehova Isten teljesen más, mint azok, akik állandóan megváltoztatják az álláspontjukat, és ezért nehéz a kedvükre tenni, illetve megbízhatatlanok.

Ám néhány bibliaolvasóban felmerül a kérdés, hogy Isten megváltoztatta-e az álláspontját bizonyos dolgokról. Például hajdanán Jehova Isten erőt adott a keresztényeknek, hogy csodákat hajtsanak végre, ma azonban nem ad erőt ilyen céllal. A régi időkben megtűrte a többnejűséget, manapság viszont nem. Amikor érvényben volt a mózesi törvény, elvárta a népétől, hogy tartsák meg a sabbatot, de napjainkban nem várja el. Vajon mindez arra utal, hogy Isten megváltozott?

Először is, abban biztosak lehetünk, hogy Isten sohasem változtatja meg a szeretetre és az igazságosságra vonatkozó irányadó mértékeit. Nem változtatja meg az ’örök szándékát’ sem, ami nem más, mint hogy a Királysága által megáldja az emberiséget (Efézus 3:11). Viszont az eljárásmódját megváltoztatja, ha a körülmények megváltoznak, ugyanúgy, ahogy mi is másként járunk el valakivel, ha a viselkedésével állandóan csalódást okoz nekünk.

Isten a népének adott parancsokon is változtat a népe helyzetétől és szükségleteitől függően. Ezen nem kell meglepődni. Gondolj például arra, hogy mit tesz egy jó idegenvezető, ha azt látja, hogy veszélyes továbbmenni az  úton. Elmondja a csoportjának, hogy egy másik úton haladnak tovább, távol a veszélytől. Ez viszont nem jelenti azt, hogy megváltoztatta az úti célt, nem igaz? Vizsgáljuk most meg az előbb említett három példát, melyek fejtörést okoznak némelyeknek.

Miért nincsenek ma csodák?

Miért adott Isten természetfölötti erőt néhány kereszténynek az első században? Talán már te is hallottál arról, hogy amikor Izrael volt Isten választott nemzete, Isten sokszor csodákkal mutatta meg, hogy velük van. Csodálatot és félelmet keltő erejét Mózesen keresztül használta, hogy kiszabadítsa Izraelt Egyiptomból, és hogy a pusztán át az Ígéret földjére vezesse őket. De sajnos az izraeliták újra meg újra elfordultak tőle. Jehova végül elvetette Izraelt, létrehozta a keresztény gyülekezetet, és természetfölötti erőt adott az apostoloknak és másoknak is. Péter és János apostol például meggyógyított egy születésétől fogva sánta férfit, Pál pedig feltámasztott egy halottat (Cselekedetek 3:2–8; 20:9–11). A csodák, melyeket végrehajtottak, hozzájárultak ahhoz, hogy a kereszténység sok országban meggyökeresedjen. De miért nincsenek ma csodák?

Pál apostol egy szemléltetéssel ad választ erre a kérdésre: „Amikor kisgyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy kisgyermek, úgy gondolkodtam, mint egy kisgyermek, úgy okoskodtam, mint egy kisgyermek; de most, hogy férfi lettem, elhagytam a kisgyermek jellemvonásait” (1Korintusz 13:11). A szülők máshogy bánnak egy kisgyermekkel, mint egy felnőtt fiúval. Ehhez hasonlóan Jehova is máshogy bánik a keresztény gyülekezettel, mióta az már nem „kisgyermek”. Pál apostol kifejtette, hogy az olyan természetfölötti ajándékok, mint a nyelveken szólás és a prófétálás, „el lesznek távolítva” (1Korintusz 13:8).

Miért engedte meg Isten a többnejűséget?

Jézus rámutatott, hogy Isten meghatározta a házasságra vonatkozó irányadó mértéket, amikor ezt mondta az első emberpárnak: „a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz” (Máté 19:5). Isten szándéka az volt, hogy a házasság két ember tartós kapcsolata legyen. Ám amikor Isten nemzetté szervezte az izraelitákat és Törvényt adott nekik, a többnejűség már elterjedt volt. Ezért bár a többnejűség nem Istentől származott, és ő nem is támogatta, törvényeket adott, hogy szabályozza. Amikor megalakult a keresztény gyülekezet, Isten Szava egyértelműen megtiltotta a többnejűséget (1Timóteusz 3:2).

Jehova Isten megtűr bizonyos dolgokat, amíg szerinte el nem jön az ideje annak, hogy változtasson rajtuk (Róma 9:22–24). Jézus rávilágított, hogy Jehova ideiglenesen, mintegy ’engedményként’ tűrte meg a helytelen házassági szokásokat az izraeliták ’keményszívűségére’ való tekintettel (Máté 19:8; Példabeszédek 4:18).

Miért csak egy ideig kellett megtartani a sabbatot?

Isten az után vezette be a sabbat hetenkénti megtartását, miután megszabadította az izraelitákat  Egyiptomból. Később pedig belefoglalta a népnek adott Törvénybe (2Mózes 16:22–30; 20:8–10). Pál apostol kifejtette, hogy Jézus áldozatul ajánlotta fel magát, és „eltörölte . . . a rendeletekből álló parancsolatok Törvényét”, a „kézzel írt okiratot” (Efézus 2:15; Kolosszé 2:14). Ezzel a sabbatra vonatkozó törvény is ’el lett törölve’, hiszen a Bibliában még ezt is olvashatjuk: „Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében” (Kolosszé 2:16). De elsősorban miért adta Isten a Törvényt, beleértve a sabbat törvényét is?

Pál apostol ezt írta: „A Törvény . . . Krisztushoz vezető nevelőnk lett”. Majd hozzátette: „Most  . . . , hogy a hit elérkezett, nem vagyunk már nevelő alatt” (Galácia 3:24, 25). Tehát nem arról van szó, hogy Isten megváltoztatta az álláspontját, hanem arról, hogy a sabbat egy ideiglenes elrendezés volt, melynek az volt a célja, hogy Isten megtanítsa az embereknek, hogy rendszeresen időt kell szakítaniuk a szellemi dolgokon való elmélkedésre. És bár a sabbat törvénye ideiglenes volt, előremutatott arra az időre, amikor az emberiség végleg megszabadul majd a fizikai és szellemi gyötrelmektől (Héberek 4:10; Jelenések 21:1–4).

Egy megbízható és szerető Isten

Az előbbiekben megvizsgált bibliai példák rávilágítanak, hogy Jehova Isten különböző időszakokban valóban más-más útmutatásokat és parancsokat adott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megváltozott volna az álláspontja bizonyos dolgokról, hanem azt mutatja, hogy a megváltozott körülményeket figyelembe véve a népe szükségletei szerint cselekedett annak javára. Ma is ugyanezt teszi.

Mivel Jehova nem változtatja meg az irányadó mértékeit, soha nem kérdéses, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a kedvére tegyünk. Mi több, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova minden ígérete valóra fog válni, hiszen ezt mondja: „» . . . megteszem mindazt, ami kedvemre van« . . . Megformáltam, meg is cselekszem” (Ézsaiás 46:10, 11).

[Oldalidézet a 21. oldalon]

Isten sohasem változtatja meg a szeretetre és az igazságosságra vonatkozó irányadó mértékeit

[Oldalidézet a 22. oldalon]

Pál apostol kifejtette, hogy a természetfölötti ajándékok idővel „el lesznek távolítva”

[Oldalidézet a 23. oldalon]

Isten szándéka az volt, hogy a házasság két ember tartós kapcsolata legyen