Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyelembe veszi a korlátainkat

Figyelembe veszi a korlátainkat

Közeledj Istenhez!

Figyelembe veszi a korlátainkat

3Mózes 5:2–11

EGY asszony, aki sok erőfeszítést tett azért, hogy elnyerje Isten kegyét, a következőket mondta: „Mindig nagyon igyekeztem, de sohasem éreztem azt, hogy ez elegendő lenne.” Vajon Jehova Istennek elég, ha az imádói a tőlük telhető legtöbbet teszik? Figyelembe veszi-e a képességeiket és a körülményeiket? Ahhoz, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, jó, ha megvizsgáljuk, mit mondott a mózesi törvény bizonyos felajánlásokról a 3Mózes 5:2–11-ben.

Isten a Törvényben megkövetelte, hogy bűnért való engesztelésül különböző áldozatokat, vagyis felajánlásokat mutassanak be. A 3Mózes 5:2–11-ben olyan esetekről olvashatunk, amikor valaki nem szándékosan, illetve meggondolatlanul követett el bűnt (2–4. vers). Amikor rájött arra, hogy bűnt követett el, meg kellett vallania a bűnét, és vétkességért való felajánlást kellett bemutatnia, egy „nőstény bárányt vagy [egy] nőstény kecskegidát” (5., 6. vers). De mi történt akkor, ha az illető szegény volt, és nem volt báránya vagy kecskéje, amelyet felajánlhatott volna? Vajon a Törvény megkövetelte tőle, hogy kérjen kölcsön egy bárányt vagy egy kecskét, és így adósságba keveredjen? Vagy addig kellett dolgoznia, míg nem tudott venni egyet, és emiatt csak később tudott engesztelést szerezni a bűneiért?

A Törvény következő szavai tükrözik, hogy Jehova milyen gyengéden törődő Isten: „De ha nem telik neki juhra, akkor vétkességért való felajánlásként vigyen az elkövetett bűnéért két gerlét vagy két fiatal galambot Jehovának” (7. vers). Ha egy izraelitának nem tellett juhra, de két gerlére vagy két fiatal galambra igen, akkor Isten azt is örömmel elfogadta.

Mi történt akkor, ha valaki annyira szegény volt, hogy még ezt a két madarat sem tudta megvásárolni? A Törvény kijelentette: „akkor felajánlásként hozzon az elkövetett bűnéért egytized éfa finomlisztet [körülbelül 1 kilogrammnyi lisztet] bűnért való felajánlásul” (11. vers). Jehova kivételt tett azokkal, akik rendkívül szegények voltak, és bűnért való felajánlásként tőlük elfogadott mást is, nem csak véres áldozatot. * Izraelben a szegénység senkit sem fosztott meg attól az áldástól, hogy engesztelést szerezhessen a bűneiért, vagy attól a kiváltságtól, hogy megbékélhessen Istennel.

Mit tanulhatunk Jehováról abból a törvényből, mely a vétkességért való felajánlásról szól? Azt, hogy ő könyörületes és megértő Isten, aki figyelembe veszi, milyen korlátai vannak az imádóinak (Zsoltárok 103:14). Azt szeretné, ha közelednénk hozzá, és ha jó lenne vele a kapcsolatunk, még akkor is, ha például az előrehaladott kor, a gyenge egészség vagy a családi és egyéb kötelezettségek miatt nehézségekkel nézünk szembe. Vigasztaló tudni, hogy Jehova Istennek örömet szerez, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk az imádatában.

[Lábjegyzet]

^ 4. bek. Engesztelő értéke az áldozati állatok vérének volt, hiszen Isten a vért szentnek tekintette (3Mózes 17:11). Vajon ez azt jelenti, hogy a szegények által bemutatott lisztfelajánlások értéktelenek voltak? Nem. Jehova kétségkívül nagyra értékelte az alázatos és készséges szellemet, mely a felajánlás bemutatására ösztönözte őket. Továbbá az évenként megtartott engesztelés napján az Istennek felajánlott állatok vére elfedezte az egész nép, köztük a szegények bűneit is (3Mózes 16:29, 30).