Hogyan lehetnek boldogok az egyedülállók?

„HETEDHÉT országra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Sok mese ezekkel a szavakkal ér véget. A romantikus filmek és regények gyakran hasonló üzenetet közvetítenek: valódi boldogságot csakis a házasság hozhat. Ezenkívül számos kultúrában erőteljes nyomás nehezedik a fiatal felnőttekre, hogy házasodjanak meg. „Az emberek azt éreztetik veled, hogy egy lánynak az egyedüli célja a házasságkötés – mondta Debby, amikor a húszas évei közepén járt. – Azt sugallják, hogy házasság nélkül nem élet az élet.”

A szellemi gondolkodású emberek azonban nem ilyen fehéren feketén látják a helyzetet. Jóllehet a házasság megszokott volt az izraeliták körében, a Biblia ír egyedülálló férfiakról és nőkről is, akik sok-sok áldást tapasztaltak az életükben. Napjainkban vannak olyan keresztények, akik önszántukból, míg sokan mások a körülményeik miatt maradnak egyedülállók. Bármi legyen is az oka ennek, a fő kérdés ugyanaz marad: Hogyan fordíthatja a javára egy keresztény azt, ha egyedülálló?

Jézus nem házasodott meg, ami teljesen érthető, ha a megbízatására gondolunk. Elmondta a tanítványainak, hogy lesznek a követői között olyanok, akik ’helyt adnak’ majd az egyedülállóságnak (Máté 19:10–12). Ezzel rávilágított arra, hogy egy keresztény úgy fordíthatja a javára azt, hogy egyedülálló, ha az eszével és a szívével is elfogadja ezt az életmódot, vagyis helyt ad neki.

Vannak, akik tudatosan választják azt, hogy egy életen át egyedülállók maradnak azért, hogy teljes mértékben a teokratikus megbízatásaikra tudjanak összpontosítani. Vajon Jézus tanácsa csak rájuk vonatkozik? (1Kor 7:34, 35). Nem feltétlenül. Vegyünk például egy olyan keresztényt, aki szeretne megházasodni, de jelenleg nem talál megfelelő házastársat. „Nemrégiben egy munkatársam, aki nem Tanú, váratlanul megkérte a kezem” – mondta egy egyedülálló testvérnő, Ana, aki a harmincas éveiben jár. – Hízelgő volt az ajánlata, de azonnal elfojtottam az ezzel kapcsolatos érzéseimet, mert csakis olyan valakivel szeretnék házasságot kötni, aki segít közelebb kerülnöm Jehovához.”

Az a vágy, hogy „az Úrban” házasodjanak, sok testvérnőnek *, például Anának is segít, hogy ne kössön házasságot egy nem hívő személlyel (1Kor 7:39; 2Kor 6:14). Tiszteletben tartva Isten tanácsát, helyt adnak az egyedülállóságnak – legalábbis jelenleg. Hogyan sikerülhet ez nekik?

Tanulj meg a jóra összpontosítani!

Javarészt a hozzáállásunkon múlik, hogy el tudjuk-e fogadni azokat a helyzeteket, melyek cseppet sem tűnnek ideálisnak. „Örülök annak, amim van, és nem álmodozom arról, amim nincs” – jegyzi meg Carmen, egy negyven év körüli, egyedülálló testvérnő. Persze lehetnek időszakok, amikor magányosnak vagy csüggedtnek érezzük magunkat. De az a tudat, hogy a világméretű testvériségen belül sokan ugyanazokat a nehézségeket élik át, lelket önthet belénk, hogy bizalommal tekintsünk előre.  Jehova sokaknak segít, hogy a javukra fordítsák azt, hogy egyedülállók, és hogy leküzdjenek más nehézségeket is (1Pét 5:9, 10).

Számos testvér és testvérnő felismerte, milyen jó oldalai vannak annak, hogy egyedülálló. „Úgy gondolom, a boldogság titka abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e a jóra összpontosítani, bármilyen helyzetbe kerülünk is” – mondja egy hajadon testvérnő, Ester, aki a harmincas évei közepén jár. „Tudom, hogy – akár férjhez megyek, akár nem – Jehova semmi jót nem fog visszatartani tőlem, amíg első helyen tartom a Királyság-érdekeket” – fűzi hozzá Carmen (Zsolt 84:11). „Az életemben talán nem pont úgy alakult minden, ahogyan elterveztem, de boldog vagyok, és az is maradok.”

Bibliai példák

Jefte lánya nem szándékozott hajadon maradni. Apja fogadalma azonban arra kötelezte, hogy az ifjúságától fogva a szentélynél szolgáljon. Ez a váratlan megbízatás bizonyára megváltoztatta a terveit, és ellentétben állt a természetes vágyaival. Miután megtudta, hogy nem fog férjhez menni és nem lesz családja, két hónapig kesergett. Mégis megbékélt az új helyzetével, és készségesen végezte a szolgálatot élete hátralévő részében. Az izraelita nők évről évre dicsérték őt az önfeláldozó szelleméért (Bír 11:36–40).

Ézsaiás idejében voltak olyan eunuchok, akik szomorúak lehettek a helyzetük miatt. A Biblia nem beszél arról, hogy ők miért voltak eunuchok. De mivel azok voltak, nem lehettek teljes jogú tagjai Izrael gyülekezetének, valamint nem házasodhattak, és gyermekeket sem nemzhettek (5Móz 23:1). Ám Jehova megértette az érzéseiket, és megdicsérte őket, amiért teljes lelkükkel ragaszkodtak a szövetségéhez. Tudtukra adta, hogy „emlékművet” és „időtlen időkre szóló nevet” ad nekik a házában. Más szavakkal, ezeknek a hűséges eunuchoknak biztos a reménységük, hogy örökké élnek majd Jézus messiási uralma alatt. Jehova sohasem fog elfelejtkezni róluk (Ézs 56:3–5).

Jeremiás körülményei teljesen másak voltak. Isten, miután prófétai megbízatást adott neki, arra utasította, hogy maradjon egyedülálló az akkori válságos idők és a megbízatása miatt. Ezt mondta neki: „Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid, se leányaid ezen a helyen” (Jer 16:1–4). A Biblia nem tárja fel, milyen érzéseket váltottak ki Jeremiásból ezek az utasítások, de arról biztosít bennünket, hogy Jeremiás örült Jehova szavának (Jer 15:16). Évekkel később, amikor túlélte Jeruzsálem 18 hónapig tartó, rettenetes ostromát, kétségtelenül felismerte, hogy bölcsen tette, hogy engedelmeskedett Jehova parancsának, és egyedülálló maradt (Sir 4:4, 10).

Hogyan tedd gazdagabbá az életedet?

Az előbb említett bibliai személyek egyedülállók voltak, mégis élvezték Jehova támogatását, és belemerültek a neki végzett szolgálatba. Ugyanígy az értelmes tevékenységek ma is gazdagabbá tehetik az életünket. A Szentírás megjövendölte, hogy a jó hírt vivő asszonyok nagy sereg lesznek (Zsolt 68:11). Napjainkban több ezer egyedülálló testvérnő van ebben a seregben. Gyümölcsöző szolgálatuk áldásaként sokan közülük szellemi értelemben fiakat és lányokat kapnak (Márk 10:29, 30; 1Tessz 2:7, 8).

„Az úttörőszolgálat célt ad az életemnek” – jelenti ki Loli 14 év úttörőszolgálat után. „Egyedülálló testvérnőként elfoglalt, tevékeny életet élek, és ez segít, hogy ne legyek magányos. Minden egyes nap végén megelégedettséget érzek, mert tapasztalom, hogy a szolgálatommal  valóban segítek az embereknek. Ez nagy örömmel tölt el.”

Sok testvérnő megtanul egy új nyelvet, és kiterjeszti a szolgálatát, hogy idegen ajkúaknak prédikáljon. „A városban, ahol lakom, több ezer külföldi él” – jegyzi meg a korábban említett Ana, aki szívesen prédikál a francia nyelvű embereknek. „Ha megtanulok egy nyelvet, melyet sokan beszélnek, akkor új tevékenységekre nyílik lehetőségem, és nagyon érdekessé válik a prédikálómunkám.”

Az egyedülállóknak gyakran kevesebb kötelezettségük van, ezért néhányan – élve ezzel a lehetőséggel – olyan helyen szolgálnak, ahol nagyobb a szükség. „Meg vagyok róla győződve, hogy minél többet teszünk Jehova szolgálatában, annál könnyebben találunk jó barátokat, és annál jobban érezzük majd, hogy szeretnek minket” – mondja egy egyedülálló testvérnő, Lidiana, aki a harmincas évei közepén jár, és olyan országokban szolgált, ahol nagyobb a szükség. „Szoros barátságokat kötöttem olyanokkal, akiknek más a hátterük és a nemzetiségük. Ezek a barátságok gazdagabbá tették az életemet.”

A Biblia ír arról, hogy Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek volt négy hajadon lánya, akik prófétáltak (Csel 21:8, 9). Bizonyára olyan buzgók voltak, mint az apjuk. Valószínűleg felhasználták a prófétálás ajándékát a Cezáreában élő keresztény társaik javára (1Kor 14:1, 3). Ehhez hasonlóan ma számos egyedülálló testvérnő bátorít másokat azzal, hogy rendszeresen jelen van az összejöveteleken, és közreműködik azokon.

Egy másik példa Lídia, egy Filippiben élő korai keresztény. A Biblia megdicséri őt a vendégszeretetéért (Csel 16:14, 15, 40). Lídia vélhetően hajadon vagy özvegy volt. Jutalmul a nagylelkűségéért élvezhette olyan utazófelvigyázók társaságát, mint Pál, Silás és Lukács. A nagylelkűség ma is hasonló áldásokat eredményez.

A szeretet iránti igény

Amellett, hogy értelmes tevékenységekkel töltjük az életünket, mindannyiunknak szüksége van szeretetre. Hogyan kaphatják ezt meg az egyedülállók? Először is, Jehova mindig mellettünk áll, szeret, megerősít és meghallgat minket. Dávid király olykor úgy érezte, hogy „magányos . . . és nyomorult”, de tudta, hogy Jehovához bármikor fordulhat támogatásért (Zsolt 25:16; 55:22). „Ha apám és anyám elhagynának is, Jehova magához fogad engem” – írta (Zsolt 27:10). Isten arra kéri a szolgáit, hogy közeledjenek hozzá, és legyenek a meghitt barátai (Zsolt 25:14; Jak 2:23; 4:8).

Továbbá a világméretű testvériségen belül lehetnek szellemi apáink, anyáink, fivéreink és nővéreink, akiknek a szeretete gazdagabbá teszi az életünket (Máté 19:29; 1Pét 2:17). Sok egyedülálló keresztény örömmel követi Dorkász példáját, aki „bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban” (Csel 9:36, 39). „Bárhova megyek is, igaz barátokat keresek a gyülekezetben, olyanokat, akik szeretnek és támogatnak, amikor szomorú vagyok” – magyarázza Loli. „Igyekszem kifejezni a szeretetemet és a személyes érdeklődésemet mások iránt, hogy így megerősítsem a baráti kötelékeket. Eddig nyolc gyülekezetben szolgáltam, és mindig találtam igaz barátokat. Ők többnyire nem egyidősek velem, vannak köztük nagymamák és tizenévesek is.” Minden gyülekezetben vannak olyanok, akiknek szükségük van szeretetre és társaságra. Óriási segítség lehet nekik, ha őszintén érdeklődünk irántuk, és ez kielégítheti azt a vágyunkat, hogy szeretetet adhassunk és kaphassunk (Luk 6:38).

 Isten nem felejtkezik el az egyedülállókról

A Biblia rávilágít, hogy minden kereszténynek hoznia kell valamilyen áldozatot, mivel nehéz időket élünk (1Kor 7:29–31). Különleges tiszteletet és figyelmet érdemelnek azok, akik azért maradnak egyedülállók, mert szeretnének engedelmeskedni Isten azon parancsának, hogy csak az Úrban házasodjanak (Máté 19:12). Ez a dicséretre méltó áldozat azonban nem jelenti azt, hogy nem élhetnek boldogan.

„Örömteli életet élek, és ez a Jehovával ápolt kapcsolatomon és a neki végzett szolgálatomon múlik – mondja Lidiana. – Ismerek olyan házasságban élő személyeket, akik boldogok, és olyanokat is, akik nem. Ez arról győz meg, hogy a boldogságom nem azon múlik, hogy valamikor férjhez megyek-e, vagy sem.” Jézus felhívta a figyelmet arra, hogy a boldogság elsősorban attól függ, hogy adakozóak vagyunk-e és szolgálunk-e másokat – ezeket pedig minden keresztény megteheti (Ján 13:14–17; Csel 20:35).

A legnagyobb örömet mindenképpen az jelenti, hogy tudjuk, Jehova megáld bennünket, bármilyen áldozatot kell hoznunk is azért, hogy engedelmeskedjünk neki. A Biblia erről biztosít minket: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (Héb 6:10).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 25. oldalon]

„Örülök annak, amim van, és nem álmodozom arról, amim nincs” (Carmen)

[Kép a 26. oldalon]

Loli és Lidiana örömmel szolgálnak ott, ahol nagyobb a szükség

[Kép a 27. oldalon]

Isten arra kéri a szolgáit, hogy közeledjenek hozzá