Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tudtad?

Tudtad?

Tudtad?

Kik voltak az írástudók, akik ellenségesek voltak Jézussal?

Szolgálata során Jézus nemcsak Jeruzsálemben találkozott írástudókkal, hanem kisebb városokban és falvakban is. Jeruzsálemen kívül – sőt még a Palesztinán kívüli zsidó közösségekben is – az ilyen személyek alacsony beosztású tisztviselők voltak, akik ismerték a Törvényt, és talán másolókként vagy helyi bírókként szolgáltak (Márk 2:6; 9:14; Lukács 5:17–21).

Jeruzsálemben az írástudók kapcsolatban álltak a zsidó kormányzattal (Máté 16:21). Egy bibliai szótár szerint a szerepük „úgy tűnik az volt, hogy segítsék a papok munkáját a bírói eljárásokban, és abban, hogy a néppel betartassák a zsidó törvényeket és szokásokat, valamint részt vettek a szanhedrin napi feladatainak ellátásában is” (The Anchor Bible Dictionary). Néhány ilyen írástudó, mint a Törvény magas rangú tanítója, tagja volt a szanhedrinnek, vagyis a zsidó legfelsőbb bíróságnak. A papi elöljárókkal és a farizeusokkal együtt végezték a munkájukat.

A Bibliában az írástudók legtöbbször Jézus vallási ellenfeleiként tűnnek fel. De néhányan nem voltak ellenségesek vele. Például egyszer egy írástudó ezt mondta Jézusnak: „követlek téged, bárhová készülsz is.” Jézus ezt mondta egy másik írástudónak: „Nem vagy messze az Isten királyságától” (Máté 8:19; Márk 12:28–34).

Mit jelentett a felkenetés?

A bibliai időkben a Közel-Keleten, ha valaki olajjal megkente egy személy fejét, az a megbecsülés vagy a vendégszeretet jele volt. Általában az olaj, melyet erre használtak, illatosított olívaolaj volt. A zsidók akkor is olajat öntöttek egy személy fejére, vagyis felkenték, amikor hivatalosan kinevezték egy különleges hatalmi pozícióra. Például Áront is felkenték, amikor kinevezték, hogy főpapként szolgáljon (3Mózes 8:12). Dávid király esetében ’Sámuel fogta az olajosszarut, és felkente őt, és attól a naptól fogva Jehova szelleme működni kezdett Dávidon’ (1Sámuel 16:13).

A héber nyelvben az ilyen felkenetésre használt szó a má·sachʹ, melyből a má·síʹach, vagyis Messiás szó származik. Az ennek megfelelő görög szó a khriʹó, melyből a khri·sztoszʹ, vagyis Krisztus szó ered. Ezért Áronra és Dávidra is utalhatunk úgy, mint messiásra, vagyis felkentre. A Biblia krisztusnak, vagyis felkentnek nevezi Mózest is, abban az értelemben, hogy Isten nevezte ki őt, hogy a képviselőjeként szolgáljon (Héberek 11:24–26).

A názáreti Jézust személy szerint Isten jelölte ki hatalmi pozíciójába. Jézus nem szó szerinti olajjal lett felkenve, hanem Isten szent szellemével (Máté 3:16). Mivel Jézust Jehova választotta Felkentjének, ezért joggal utalnak rá úgy, mint a Messiásra vagy a Krisztusra (Lukács 4:18).