Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Elvesztetted a kiváltságaidat? Tudnál újra szolgálni?

Elvesztetted a kiváltságaidat? Tudnál újra szolgálni?

Elvesztetted a kiváltságaidat? Tudnál újra szolgálni?

FELELŐSSÉGTELJES megbízatásod volt a keresztény gyülekezetben? Talán kisegítőszolgaként vagy vénként szolgáltál? Vagy teljes idejű szolga voltál? Biztosan boldogan végezted a megbízatásodat, és mély megelégedettséget éreztél, de aztán valamilyen okból abba kellett hagynod a szolgálatodat.

Lehet, hogy te mondtál le a kiváltságodról, mert gondoskodnod kellett a családodról. Vagy talán a korod vagy a romló egészségi állapotod kényszerített erre a lépésre. Az, hogy így döntöttél, nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottál (1Tim 5:8). Az első században Fülöp misszionáriusként szolgált, de később letelepedett Cezáreában, hogy gondoskodjon a családjáról (Csel 21:8, 9). Amikor az ókori Izrael királya, Dávid megöregedett, intézkedett, hogy a fia, Salamon vegye át a kormányzást (1Kir 1:1, 32–35). De Jehova ezek után is szerette és nagyra becsülte Fülöpöt és Dávidot, és a mai napig tisztelet övezi mindkét férfit.

Ugyanakkor az is lehet, hogy elvették tőled a szolgálati kiváltságodat. Talán helytelen viselkedés vagy valamilyen családi probléma volt a döntés oka (1Tim 3:2, 4, 10, 12). Meglehet, hogy még csak egyet sem értettél a döntéssel, és talán még most sem tetted magad túl a történteken.

Törekedj újra a szolgálatra

Ha elvesztesz egy kiváltságot, az minden esetben végérvényes? A legtöbbször nem. De hogy újból kaphass kiváltságokat, szívből törekedned kell rá (1Tim 3:1). „De miért akarjak újból szolgálni?” – kérdezheted. Ugyanazért, amiért átadtad az életedet Istennek: vagyis mert szereted Jehovát és azokat, akik szolgálják őt. Ha kész vagy újból szolgálni, és ezzel kimutatni a szeretetedet, akkor Jehova fel tudja használni a tapasztalataidat, a régieket is, és azokat is, amelyeket azután szereztél, hogy elvesztetted a kiváltságaidat.

Emlékezz csak, miről biztosította Jehova Izraelt azután, hogy jogosan elvette a nemzettől azt a kiváltságát, hogy szolgálhasson neki. „Én vagyok Jehova, én meg nem változom. Ti pedig Jákob fiai vagytok, és nem pusztultatok el” – írja Isten Szava (Mal 3:6). Jehova szerette az izraelitákat, és kész volt őket újra felhasználni. Téged is szeretne még felhasználni a jövőben. De mit tehetsz a jelenlegi körülményeid között? A teokratikus feladatok ellátásához nagyobb szükség van erős szellemiségre, mint jó adottságokra. Ezért addig, amíg kevesebb feladatod van a gyülekezetben, fordíts több figyelmet a szellemiségedre.

Ahhoz, hogy ’megerősödj’ a hitben, ’keresned kell Jehovát és az erejét’ (1Kor 16:13; Zsolt 105:4). Ennek egyik módja a szívből jövő ima. Amikor beszélsz Jehovának a helyzetedről, mondd el neki, mit érzel, és kérd tőle a szellemét. Így közelebb fogsz kerülni hozzá, ez pedig meg fog szilárdítani a hitben (Zsolt 62:8; Fil 4:6, 13). Azzal is erősebbé tudod tenni a szellemiségedet, ha nagyobb odafigyeléssel tanulmányozod Isten Szavát. Most, hogy egy időre nincs olyan sok tennivalód, több időt tudsz fordítani a személyes és a családi tanulmányozásra. Például próbáld meg rendszeressé tenni ezeket, ha korábban nem sikerült.

Természetesen még mindig képviseled Jehovát, hiszen a Tanúja vagy (Ézs 43:10–12). És hát nem az a legnagyobb kiváltságunk mindannyiunknak, hogy „Isten munkatársai” lehetünk? (1Kor 3:9). Ha több időt töltesz a szántóföldi szolgálatban, az kiváló lehetőséget fog nyújtani arra, hogy elmélyítsd a saját szellemiségedet, és azokét is, akikkel prédikálsz.

Hogyan dolgozhatod fel a negatív érzéseidet?

Talán szégyent és sajnálatot érzel a kiváltságod elvesztése miatt. Lehet, hogy hajlamos vagy arra, hogy megpróbáld igazolni a tetteidet. De mi van akkor, ha a felelős testvérek meghallgatták az érveidet, ám azután is úgy érezték, hogy az lesz a legjobb, ha nem szolgálsz tovább a megbízatásodban? Ha rossz érzések maradnak benned emiatt, az hátráltathat abban, hogy újból rendelkezésre bocsásd magad, de még abban is, hogy tanulj a történtekből. Nézzük meg Jób, Manassé és József esetét, és lássuk, hogyan segíthet a példájuk feldolgozni a negatív érzéseket.

Jób vénként és bíróként szolgált az akkori patriarchális társadalomban, és másokat képviselt Jehova előtt (Jób 1:5; 29:7–17, 21–25). Életének ebben a rendkívül tevékeny időszakában egyik napról a másikra elvesztette a vagyonát, a gyerekeit, az egészségét, és ezzel együtt mások tiszteletét is. „Nevetnek rajtam, akik napokban ifjabbak nálam” – kesergett (Jób 30:1).

Jób teljesen ártatlannak vélte magát, és védekezni kezdett Isten előtt (Jób 13:15). De hajlandó volt várni Jehovára, és a türelme meghozta gyümölcsét. Megtanulta, hogy bizony szükség volt arra, hogy helyreigazítsák, különösen amiatt, ahogyan a próbáira reagált (Jób 40:6–8; 42:3, 6). Az alázatának köszönhetően Isten bőségesen megáldotta őt (Jób 42:10–13).

Ha helytelenséget követtél el, és ezért vették el a kiváltságodat, az a gondolat gyötörhet, hogy vajon Jehova és a keresztény testvéreid meg tudnak-e majd szívből bocsátani neked, elfeledve a történteket. Gondolkodj el Júda egyik királyának, Manassénak a példáján. Manassé „sok olyasmit művelt, ami rossz Jehova szemében, hogy bosszantsa őt” (2Kir 21:6). Ám hűséges királyként halt meg. Hogy lehetett ez?

Manassé idővel elfogadta a fegyelmezést. Korábban semmibe vette a figyelmeztetéseket, aminek következtében Jehova felhozta ellene az asszírokat, akik láncba verték, és a messzi Babilonba hurcolták. Manassé ott „igyekezett megenyhíteni Istenének, Jehovának az arcát, és nagyon megalázta magát ősatyái Istene előtt. Kitartóan imádkozott Hozzá”. Manassé őszintén megbánta, amit tett, és kijavította a hibáit, ezért Isten megbocsátott neki (2Krón 33:12, 13).

Nagyon ritka az, hogy valaki az összes kiváltságát egyszerre visszakapja. Idővel azonban kaphatsz egy-egy kisebb feladatot. Ha elfogadod és lelkiismeretesen elvégzed őket, valószínű, hogy újabb feladatokkal fognak megbízni. Nem, nem lesz könnyű ez az időszak. Lehet, hogy érni fognak csalódások. De ha készséges és kitartó maradsz, a jutalom is meglesz.

Vegyük például Jákob fiát, Józsefet. Amikor 17 éves volt, a bátyjai igazságtalanul eladták rabszolgának (1Móz 37:2, 26–28). Biztos, hogy József nem ezt várta volna a testvéreitől. De nem esett kétségbe, hanem mérlegelve a körülményeit, cselekedett, és Jehova áldásának köszönhetően „ura házának az élére került” (1Móz 39:2). Később börtönbe vetették, de ott is hűséges embernek ismerték meg, és Jehova mellette állt. Így idővel őrá bízták a börtön ügyeit (1Móz 39:21–23).

József nem tudta, hogy mindannak, amit elszenved, célja van. Egyszerűen csak tette a dolgát. Ennélfogva Jehova fel tudta használni őt arra, hogy életben tartsa azokat, akiknek később a megígért Mag a leszármazottja lett (1Móz 3:15; 45:5–8). Míg egyikünk sem várhatja, hogy ilyen központi szerepe legyen Jehova szándékának a beteljesedésében, ez az ihletett történet megmutatja, hogy amikor valaki szolgálati kiváltságot kap, azt Jehovától kapja. Utánozd Józsefet, hogy lehetőséget adj Jehovának.

Tanulj a fájdalmas tapasztalatokból

Jóbnak, Manassénak és Józsefnek voltak fájdalmas tapasztalataik. De mindhárman elfogadták, amit Jehova megengedett, és értékes tanulságokkal gazdagodtak. Te mit tanulhatsz a veled történtekből?

Próbáld meglátni, hogy mit szeretne Jehova tanítani neked. Jób annyira belemerült a saját nehézségeibe, hogy már csak önmagára figyelt, és elfelejtette, hogy vannak dolgok, melyeknek nagyobb súlya van, mint az ő problémáinak. De Jehova szeretetteljesen kijavította őt, így visszanyerte az egyensúlyát, és beismerte: ’Beszéltem, de nem értettem’ (Jób 42:3). Még ha fáj is, hogy elvesztetted a kiváltságodat, ’ne gondolj többet magadról, mint amennyit szükséges gondolni, hanem úgy gondolkodj, hogy józan elméd legyen’ (Róma 12:3). Lehet, hogy Jehova formálni szeretne téged, csak még nem teljesen érted, hogy mit szeretne kimunkálni benned.

Fogadd el a fegyelmezést. Manassé eleinte úgy érezhette, hogy ennyire szigorú fegyelmezésre nem szolgált rá. De elfogadta a helyreigazítást, megbánta a bűneit, és megváltozott. Függetlenül attól, hogy mit gondolsz a fegyelmezésről, amelyben részesítettek, ’alázd meg magad Jehova előtt, és ő felmagasztal téged’ (1Pét 5:6; Jak 4:10).

Légy türelmes és készséges. József szívében könnyen gyűlölet és bosszúvágy fejlődhetett volna ki amiatt, amit átélt. De nem ez történt. Nagyobb éleslátása lett, és irgalmasabbá vált (1Móz 50:15–21). Ha csalódás ért, légy türelmes. Hagyd, hogy Jehova képezzen.

Felelősségteljes megbízatásod volt a keresztény gyülekezetben? Adj lehetőséget Jehovának arra, hogy újra kiváltságokat adhasson neked. Dolgozz a szellemiségeden. Légy türelmes és alázatos, hogy uralkodni tudj az érzéseiden. Készségesen fogadj el bármilyen feladatot. Biztos lehetsz benne, hogy „Jehova semmi jót sem tart vissza azoktól, akik feddhetetlenül járnak” (Zsolt 84:11).

[Oldalidézet a 30. oldalon]

A szívből jövő ima segíteni fog megerősödnöd a hitben

[Kép a 31. oldalon]

Ha több időt töltesz a szántóföldi szolgálatban, az kiváló lehetőséget fog nyújtani arra, hogy elmélyítsd a szellemiségedet

[Kép a 32. oldalon]

Adj lehetőséget Jehovának arra, hogy újra kiváltságokat adhasson neked