Legyünk engedelmesek és bátrak, mint Krisztus!

„Bátorság! Én legyőztem a világot” (JÁN 16:33)

1. Miért mondhatjuk, hogy Jézus mindenben engedelmeskedett Istennek?

JÉZUS KRISZTUS mindig Isten akaratát cselekedte. Még csak fel sem ötlött benne soha, hogy ne engedelmeskedjen égi Atyjának (Ján 4:34; Héb 7:26). Ám a földön tapasztalt körülmények megnehezítették neki, hogy engedelmeskedni tudjon. Már a prédikálómunkája kezdetén megpróbálták az ellenségei, köztük maga Sátán is, rávenni, rákényszeríteni, illetve rászedni arra, hogy hagyjon fel a hűséges életútjával (Máté 4:1–11; Luk 20:20–25). Az ellenségei súlyos érzelmi és fizikai gyötrelmet okoztak neki, végül pedig halálra juttatták, kínoszlopra feszítették (Máté 26:37, 38; Luk 22:44; Ján 19:1, 17, 18). Mégis minden gyötrelme és szörnyű szenvedése ellenére „engedelmes [volt] egészen a halálig”. (Olvassátok fel: Filippi 2:8.)

2–3. Mit tanulhatunk abból, hogy Jézus a szenvedései ellenére is engedelmes volt?

² Amikor Jézus emberként élt, megtanulta, hogyan engedelmeskedjen a számára új nehézségek közepette is (Héb 5:8). Azt gondolhatnánk, hogy már nem kellett semmit sem tanulnia a Jehovának végzett szolgálatról, hiszen mérhetetlenül hosszú korszakokon át bensőséges kapcsolatot ápolt Jehova Istennel, és a ’mestermunkása’ volt a teremtéskor (Péld 8:30). De azzal, hogy a földi élete során hűen  kitartott a szenvedései ellenére, bebizonyította, hogy minden szempontból feddhetetlen. Jézus, Isten Fia még közelebb került az Atyjához. Mit tanulhatunk a példájából?

³ Noha Jézus tökéletes ember volt, mégsem hagyatkozott csak magára, hanem Isten segítségéért imádkozott, hogy mindenben engedelmes tudjon maradni. (Olvassátok fel: Héberek 5:7.) Ha szeretnénk engedelmesek maradni, nekünk is alázatosnak kell lennünk, és rendszeresen imádkoznunk kell Isten segítségéért. Pál apostol ezért tanácsolta ezt a keresztényeknek: „Őrizzétek meg magatokban ezt a gondolkodásmódot, amely már Krisztus Jézusban is megvolt, aki . . . megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig” (Fil 2:5–8). Jézus az életével bebizonyította, hogy az ember még egy gonosz társadalomban is engedelmes tud maradni. Persze Jézus tökéletes volt, de mi a helyzet velünk, tökéletlen emberekkel?

Engedelmesség a tökéletlenség ellenére

4. Mit jelent az, hogy szabad akarattal lettünk megteremtve?

⁴ Isten intelligenciával és szabad akarattal ruházta fel a teremtményeit, Ádámot és Évát. Nekünk, a leszármazottaiknak is van szabad akaratunk. Mit jelent ez? Azt, hogy eldönthetjük, hogy jót vagy rosszat teszünk. Más szavakkal, Isten engedi, hogy szabadon eldöntsük, engedelmeskedünk-e neki, vagy sem. Ezzel a nagy szabadsággal felelősség is jár. Igen, az erkölcsi kérdésekben hozott döntéseink életet vagy halált jelentenek ránk nézve, emellett kihatnak a körülöttünk lévőkre is.

5. Mivel küzdünk mindannyian, és hogyan lehetünk sikeresek a küzdelmünkben?

⁵ Az örökölt tökéletlenségünk miatt alapvetően nem könnyű engedelmeskednünk. Időnként nehezen vetjük alá magunkat Isten törvényeinek. Ezzel Pálnak is küzdenie kellett. Ezt írta: „látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet” (Róma 7:23). Persze könnyebb engedelmeskedni, amikor az engedelmesség nem jár áldozattal, fájdalommal vagy kényelmetlenséggel. De mit teszünk, amikor az a vágyunk, hogy engedelmeskedjünk, nem egyezik ’a test kívánságával és a szem kívánságával’? Ezeket a nagyon erőteljes kívánságokat a tökéletlenségünk és a körülöttünk lévő ’világ szelleme’ szüli (1Ján 2:16; 1Kor 2:12). Hogy ellen tudjunk állni nekik, még azelőtt ’föl kell készítenünk a szívünket’, mielőtt válságos helyzettel vagy kísértéssel kerülnénk szembe. Ezenkívül el kell határoznunk, hogy engedelmeskedünk Jehovának, bármi történjék is (Zsolt 78:8). A Bibliában sok olyan személyről olvashatunk, akik sikeresek voltak ebben a küzdelemben, mert felkészítették a szívüket (Ezsd 7:10; Dán 1:8).

6–7. Magyarázd el, hogyan segíthet a személyes tanulmányozás bölcs döntéseket hoznunk!

⁶ Többek között úgy készíthetjük fel a szívünket, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk a Szentírást és a Biblián alapuló kiadványokat. Képzeld magad a következő helyzetbe: Éppen tanulmányozol a személyes tanulmányozásra szánt estéden. Imádkoztál Jehova szelleméért, hogy segítsen alkalmaznod azt, amit a Szavából tanulsz. Eszedbe jut, hogy másnap este szeretnél megnézni egy filmet a tv-ben. Bár a film jó kritikát kapott, azt is hallottad róla, hogy vannak benne erkölcstelen és erőszakos jelenetek.

⁷ Eltűnődsz Pál egyik tanácsán, melyet az Efézus 5:3-ban olvashatunk: „Paráznaság és bármiféle tisztátalanság vagy kapzsiság még csak ne is említtessék közöttetek, mint ahogy szent emberekhez illik”. Majd felidézed egy másik intését is, mely a Filippi 4:8-ban található. (Olvassátok fel!) Miközben elmélkedsz az ihletett tanácson, megkérdezed magadtól: „Vajon utánozom Jézus példáját, azaz hűségesen engedelmeskedem Istennek, ha engedem, hogy ilyen programok hassanak a szívemre és az elmémre?” Mit fogsz tenni? Ezek után is meg fogod nézni a filmet?

8. Miért őrizzük meg a magas erkölcsi és szellemi irányadó mértékeket?

 ⁸ Ostobaság lenne alacsonyabb erkölcsi és szellemi irányadó mértékeket követnünk, azt gondolva, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ellenálljunk a rossz társaság, például az erőszakos és az erkölcstelen szórakozás hatásának. Inkább meg kell óvnunk magunkat és a gyermekeinket Sátán szellemének a romboló befolyásától. A számítógép-használók igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a gépeiket megóvják a vírusoktól. Ezek ugyanis tönkretehetik az adatokat, megzavarhatják a gép működését, sőt átvehetik az irányítást a számítógép felett, és arra használhatják a gépet, hogy támadást intézzen más számítógépek ellen. Vajon nekünk nem kellene még inkább odafigyelnünk arra, hogy megóvjuk magunkat Sátán ’mesterkedéseitől’? (Ef 6:11).

9. Miért határozzuk el mindennap, hogy engedelmeskedünk Jehovának?

⁹ Jóformán mindennap kerülünk olyan helyzetbe, amikor el kell döntenünk, hogy Jehovának tetszően cselekszünk-e, vagy sem. Ha szeretnénk megmentésben részesülni, engedelmeskednünk kell Istennek, és az igazságos alapelvei szerint kell élnünk. Ha utánozzuk Krisztus engedelmességét „egészen a halálig”, kimutatjuk, hogy valódi hitünk van. Jehova meg fog jutalmazni bennünket a hűséges életutunkért. Jézus ezt ígérte: „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13). Nyilvánvaló, hogy a kitartáshoz olyan bátorságra van szükségünk, amilyen Jézusnak volt (Zsolt 31:24).

Jézus a bátorság legnagyszerűbb példája

10. Milyenfajta nyomás nehezedhet ránk, és hogyan reagáljunk?

¹⁰ Bátorságra van szükségünk, ha nem akarjuk, hogy beszennyezzen minket a világ gondolkodásmódja és viselkedése. A keresztények erkölcsi, társadalmi, gazdasági és vallási nyomásnak vannak kitéve, ami előidézheti, hogy letérjenek Jehova igazságos útjairól. Sokan a család ellenségeskedésével néznek szembe. Néhány országban az oktatási intézmények az evolúció elméletét hangoztatják egyre erőteljesebben, az ateizmus pedig mindinkább tért hódít. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, tennünk kell valamit azért, hogy ellenálljunk mindezeknek, és így megvédjük magunkat. Jézus példája megmutatja, hogyan lehetünk sikeresek ebben.

11. Hogyan bátoríthat minket az, ha elmélkedünk Jézus példáján?

¹¹ Jézus ezt mondta a tanítványainak: „A világban nyomorúságotok van, de bátorság! Én legyőztem a világot” (Ján 16:33). Ő soha nem engedett a világ befolyásának. Soha nem hagyta, hogy a világ megakadályozza a prédikálásra vonatkozó megbízatásában. És azt sem engedte, hogy a világ hatására alacsonyabb irányadó mértéket kövessen annál, mint amit az igaz imádat és a helyes viselkedés megkövetel. Mi se engedjük! Jézus az imájában ezt  mondta a tanítványairól: „Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (Ján 17:16). Ha tanulmányozzuk Krisztus bátor példáját, és elmélkedünk rajta, az kellő bátorságot önthet belénk, hogy elkülönülve maradjunk a világtól.

Tanuljuk meg Jézustól, hogyan lehetünk bátrak!

12–14. Említs meg olyan eseteket, amikor Jézus bátor volt!

¹² Jézus mindig nagyon bátran végezte a szolgálatát. Mivel Isten Fiaként hatalommal bírt, félelem nélkül „bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait” (Máté 21:12). Amikor földi élete utolsó éjszakáján a katonák megjelentek, hogy letartóztassák, ő bátran a tanítványai elé állt, hogy megvédje őket, és így szólt: „Ha . . . engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni” (Ján 18:8). Nem sokkal később arra utasította Pétert, hogy tegye el a kardját. Ez azt mutatta, hogy nem az emberek fegyvereiben bízik, hanem Jehovában (Ján 18:11).

¹³ Jézus bátran leleplezte az akkor élt szívtelen hamis tanítókat és helytelen tanításaikat. „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert bezárjátok az egek királyságát az emberek előtt” – mondta nekik. „Figyelmen kívül hagyjátok a Törvény súlyosabb dolgait, mégpedig az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget.” „Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vannak rablott holmival és mértéktelenséggel” (Máté 23:13, 23, 25). A tanítványainak ugyanolyan bátraknak kellett lenniük, mint neki, hiszen a hamis vallási vezetők őket is üldözték, sőt néhányukat megölték (Máté 23:34; 24:9).

¹⁴ Jézus bátran szembeszállt még a démonokkal is. Egyszer találkozott egy démontól megszállt férfival, aki olyan erős volt, hogy senki nem bírta fogva tartani, lánccal sem. Jézus bátran kiűzte belőle a sok démont, akik hatalmukban tartották a férfit (Márk 5:1–13). A keresztényeknek ma már nincs ilyen Istentől kapott, csodatevő hatalmuk. Ennek ellenére a prédikálás és a tanítás során nekünk is hadviselést kell folytatnunk, méghozzá szellemit, Sátánnal szemben, aki „megvakította a nem hívők elméjét” (2Kor 4:4). Sem Jézus fegyverei, sem a mi fegyvereink „nem testiek, hanem az Isten által hatalmasak erődítések [mélyen beivódott, mégis hamis vallási elképzelések] lerontására” (2Kor 10:4). Miközben használjuk a szellemi fegyvereket, utánozzuk Jézus példáját.

15. Miből fakadt Jézus bátorsága?

¹⁵ Jézus bátorsága hitből és nem vakmerőségből fakadt. Kövessük a példáját! (Márk 4:40). Hogyan tehetünk szert valódi hitre? Ismét Jézus példája segít. Ő alaposan ismerte a Szentírást, és teljesen megbízhatónak tartotta. A fegyvere nem egy szó szerinti kard volt, hanem a szellem kardja, Isten Szava. Amikor tanított, újra és újra a Szentírást vette alapul. Gyakran ezzel a kijelentéssel kezdte a mondanivalóját: „meg van írva” *, mármint Isten Szavában.

16. Hogyan tehetünk szert erősebb hitre?

¹⁶ Ahhoz, hogy olyan hitet építsünk ki, amely segít kiállnunk azokat a próbákat, melyekkel tanítványokként mindenképpen  szembenézünk, naponta olvasnunk és tanulmányoznunk kell a Bibliát, valamint részt kell vennünk az összejöveteleken. Így megtöltjük az elménket a hit alapját képező igazságokkal (Róma 10:17). Ezenkívül elmélkednünk kell, vagyis mélyen el kell gondolkodnunk a tanultakon, hagynunk kell, hogy elérjék a szívünket. Egyedül az élő hit tud bennünket bátor tettekre sarkallni (Jak 2:17). Továbbá imádkoznunk kell a szent szellemért, mivel a hit hozzátartozik a szellem gyümölcséhez (Gal 5:22).

17–18. Miért mondhatjuk, hogy egy fiatal testvérnő bátran viselkedett az iskolában?

¹⁷ Egy fiatal testvérnő, Kitty a saját bőrén tapasztalta, hogyan tud bátorságot önteni belé a valódi hit. Kiskorától fogva tudta, hogy nem szabad ’szégyellnie a jó hírt’, ezért szeretett volna alaposan tanúskodni az iskolában (Róma 1:16). Ezt minden évben elhatározta, de visszatartotta a félénksége. Később, amikor másik iskolába ment, úgy döntött, hogy bepótolja, amit elmulasztott: ezúttal nem szalasztja el az adandó alkalmakat. Imádkozott, hogy olyan bátor és megfontolt lehessen, mint Krisztus, és hogy legyen lehetősége tanúskodni.

¹⁸ Első nap az iskolában a tanulóknak be kellett mutatkozniuk. Voltak, akik megemlítették, milyen valláshoz tartoznak, majd hozzátették, hogy nem igazán gyakorolják a hitüket. Kitty felismerte, hogy ez az az alkalom, amiért imádkozott. Amikor rá került a sor, bátran ezt mondta: „Jehova Tanúja vagyok, és vallási, valamint erkölcsi kérdésekben a Biblia vezetését követem.” Miközben beszélt, néhány osztálytársa gúnyos pillantásokat vetett rá. De voltak, akik figyeltek, és később kérdéseket tettek fel neki. Sőt, a tanár megjegyezte, milyen jó példa Kitty abban, hogy kiáll a hite mellett. Kitty nagyon boldog, hogy utánozta Jézus bátor példáját.

Utánozzuk Krisztus hitét és bátorságát!

19. a) Mit foglal magában a valódi hit? b) Hogyan szerezhetünk örömet Jehovának?

¹⁹ Az apostolok ugyancsak felismerték, hogy a bátorságuknak hitből kell fakadnia. Ezt kérték Jézustól: „Növeld a hitünket!” (Olvassátok fel: Lukács 17:5, 6.) A valódi hit többet jelent annál, hogy hiszünk Isten létezésében. Azt is magában foglalja, hogy mély, bizalmas kapcsolatot alakítunk ki Jehovával, olyat, mint amilyen egy kisgyermek és szeretetteljes apukája között van. Salamon ihletés alatt ezt írta: „Fiam, ha bölcs lett szíved, örül az én szívem is. Ujjonganak veséim, amikor ajkad egyenesen szól” (Péld 23:15, 16). Ha bátran kiállunk az igazságos alapelvek mellett, mi is örömet szerzünk Jehovának, ez pedig még több bátorságot önt belénk. Utánozzuk hát mindig Jézus példáját, és álljunk ki bátran az igazságosság mellett!

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

• Hogyan tudunk engedelmesek maradni a tökéletlenségünk ellenére?

• Min alapul a valódi hit, és hogyan tehet minket bátorrá?

• Mit eredményez, ha engedelmesek vagyunk, és utánozzuk Krisztus bátorságát?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 13. oldalon]

’Fölkészíted a szívedet’, hogy ellenállj a kísértéseknek?

[Kép a 15. oldalon]

Jézushoz hasonlóan nekünk is lehet hitből fakadó bátorságunk