A Vatikáni kódex – Miért olyan értékes?

A VATIKÁNBAN igazi kincsekre bukkanhatunk. Az ott található freskókat, szobrokat és építészeti remekműveket nagyra becsülik páratlan szépségük miatt. Ám az egyik legnagyobb kincséhez évszázadokon át nem igazán lehetett hozzáférni. A Vatikáni Könyvtárban van egy értékes kézirat, mely segít jobban megértenünk Isten Szavának egyes részleteit, melyek több ezer évvel ezelőtt íródtak. Ez a kézirat a Vatikáni kódex. *

Két másik, korai időkből származó bibliai kézirat, az Alexandriai és a Sínai kódex, szintén nagyon értékes a tudósok számára. Fennmaradásuknak és megtalálásuknak kalandos története van. Viszont a Vatikáni kódex eredetét szinte teljes homály fedi.

Egy elrejtett kincs

Honnan származik a Vatikáni kódex? A kódexre történő legkorábbi utalás a Vatikáni Könyvtár egyik katalógusbejegyzésében olvasható, mely a XV. századból való. A tudósok úgy vélik, hogy talán Egyiptomban, Caesareában vagy esetleg Rómában készült. Ám miután J. Neville Birdsall, az angliai Birminghami Egyetem professzora kiértékelte ezeket az elméleteket, erre a következtetésre jutott: „Összefoglalva: a Vatikáni kódex pontos keletkezési időpontját és helyét nem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, de még az sem derült ki, hogy a XV. század előtt mi történt vele, pedig a tudósok sok erőfeszítést tettek, hogy ezt felfedjék.” Mindazonáltal a Vatikáni kódexet tartják az egyik legfontosabb bibliai kéziratnak. Hogy miért?

Az évszázadok alatt néhány másoló hibákat ejtett a Biblia szövegében. Ezért a szöveghűségre törekvő fordítóknak nem könnyű olyan megbízható kéziratokat találniuk, melyek híven közvetítik az eredeti írások szövegét. Képzelhetjük hát, mennyire vágytak rá a tudósok, hogy megvizsgálják a Vatikáni kódexet, egy görög nyelvű kéziratot, mely az i. sz. IV. században készült, vagyis kevesebb mint 300 évvel azután, hogy befejeződött a Biblia megírása! Ez a kódex a Héber és a Keresztény Görög Iratok teljes szövegét tartalmazza, néhány részlet kivételével, melyeknek az idők során nyomuk veszett.

A vatikáni hatóságok hosszú időn át vonakodtak attól, hogy elérhetővé tegyék a kódexet a bibliatudósok számára. A kiváló írástörténésztől, Sir Frederic Kenyontól a következőket tudjuk meg: „1843-ban [egy bibliatudós, Konstantin von] Tischendorf, miután több hónapot várt, engedélyt kapott, hogy hat órára beletekintsen a kódexbe . . . 1845-ben a híres angol tudós, Tregelles szintén megnézhette, de egyetlen szót sem másolhatott le belőle.” Tischendorf ismét kérvényezte, hogy láthassa a kódexet, de miután 20 oldalt lemásolt belőle, visszavonták az engedélyt. Ám, ahogyan arról Kenyon beszámolt, „az újabb esdekléseknek köszönhetően hat további napot kapott a tanulmányozásra.  Összesen 14 napig, napi 3 órán át kapott erre lehetőséget. Tischendorf a lehető legjobban kihasználta az időt, és 1867-ben megjelentette a kézirat addig legtökéletesebb másolatát.” A Vatikán később készített a kódexről egy jobb másolatot.

„Igyekeztek gondosan megőrizni”

Mit mondhatunk a Vatikáni kódex szövegéről? Egy könyv megjegyzi, hogy a kódexre „következetes helyesírás és pontos másolás jellemző, és így a gondos munkának köszönhetően a szöveg minősége nem változott” (The Oxford Illustrated History of the Bible). Ugyanez a forrásmű hozzáteszi: „Így hát leszögezhetjük, hogy a szöveg a tudományos gonddal végzett másolás eredménye.”

Két híres tudósra, B. F. Westcottra és F. J. A. Hortra, nagy hatást gyakoroltak a Vatikáni kódex erényei. Közös művük (New Testament in the Original Greek), mely 1881-ben jelent meg, és amely a Vatikáni és a Sínai kódexen alapul, a Keresztény Görög Iratok sok modern kori fordításának képezi az alapszövegét. Ilyen például a J. B. Rotherham-féle The Emphasised Bible, valamint az Új világ fordítás.

Néhány kritikus azonban úgy vélte, hogy Westcott és Hort alaptalanul bízott meg a Vatikáni kódexben. Vajon a kódex pontosan adja vissza az eredeti szöveget? Az 1956 és 1961 között nyilvánosságra hozott Bodmer-papiruszok felkeltették a tudósok érdeklődését, ugyanis ezek tartalmazzák a Lukács és János evangéliumának egyes részleteit az i. sz. III. század elejéről. Vajon ezek a szövegek alátámasztják a Vatikáni kódexben később leírtakat?

„Fölöttébb nagy hasonlóság figyelhető meg a Vatikáni kódex és a Bodmer-papiruszok fennmaradt részeinek szövege között” – írta Philip B. Payne és Paul Canart a Novum Testamentumban. „Ennek a hasonlóságnak a fényében ésszerű arra következtetnünk, hogy a Vatikáni kódex eredeti írója olyan kéziratot másolt, mely szoros összefüggésben volt a Bodmer-papiruszokkal. Így az írnok minden bizonnyal egy nagyon régi kéziratot másolt le, vagy egy olyat, amely egy nagyon régi kéziraton alapult.” Birdsall professzor kijelentette: „A két kézirat szoros kapcsolatban áll egymással . . . [A kódexet] nagy gonddal másolták: az elkészítése azt mutatja, hogy a hagyományhoz hűen igyekeztek gondosan megőrizni a kapott szöveget.”

Hasznos eszköz a fordítók kezében

Persze attól, hogy egy kézirat a legrégebbi, nem feltétlenül azt jelenti, hogy az áll a legközelebb az eredeti szöveghez. De a Vatikáni kódex és más kéziratok összevetése sokat segít a tudósoknak, hogy meg tudják határozni, mi lehetett az eredeti szövegben. Például a Sínai kódex fennmaradt része, mely szintén az i. sz. IV. században készült, a Mózes első könyvétől a Krónikák első könyvéig nem tartalmazza a legtöbb történelmi könyvet. Ám az, hogy ezek benne vannak a Vatikáni kódexben, megerősíti, hogy igenis van helyük a bibliai kánonban.

Egy könyv szerint „azok a szövegrészek, melyek Krisztus személyével és a Szentháromsággal kapcsolatosak”, különösen vitatottak voltak a tudósok körében (The Oxford Illustrated History of the Bible). Hogyan segített a Vatikáni kódex tisztázni ezeket?

Vegyünk egy példát. A János 3:13 szerint Jézus ezt mondta: „egy ember sem ment fel az égbe, csak az, aki az égből szállt le: az Emberfia.” Néhány fordító a következő szavakat is hozzátette: „aki a mennyben van.” Ez azt sugallja, hogy Jézus egyszerre volt az égben és a földön is, ami a háromság tanítását támogatja. Ez a betoldás megtalálható néhány kéziratban, melyek az i. sz. V. és X. században keletkeztek, ám nem szerepel a korábbról származó Vatikáni és Sínai kódexben. Emiatt sok modern kori fordító nem fűzte bele ezt a részt a szövegbe. Ez tisztázza a Krisztus személyével kapcsolatos félreértéseket, és összhangban van a Szentírás többi részével. Jézus nem volt  két helyen egy időben. Ő az égből jött, és nem sokkal később visszatért az égbe, ’felment’ az Atyjához (János 20:17).

A Vatikáni kódex azokat a verseket is segít megérteni, amelyek Istennek a földre vonatkozó szándékáról írnak. Nézzünk erre is egy példát. A Károli-fordítás szerint Péter apostol ezt jövendölte: „a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek” (2Péter 3:10). Más fordítások, melyek az V. században készült Alexandriai kódexen és későbbi kéziratokon alapulnak, hasonlóan fogalmaznak. Ezért sok őszinte szívű bibliaolvasó arra a következtetésre jutott, hogy Isten el fogja pusztítani a földet.

Ám körülbelül egy évszázaddal az Alexandriai kódex létrejötte előtt a Vatikáni kódex (és a szintén abból a korból való Sínai kódex) így adta vissza Péter próféciáját: „a föld meg a benne levő munkák feltárulnak.” Vajon ez összhangban van a Biblia többi részével? Teljes egészében. A szó szerinti föld „megingathatatlan lesz . . . időtlen időkig, igen, mindörökké” (Zsoltárok 104:5). De akkor hogyan fog a föld ’feltárulni’? Más írásszövegek rámutatnak, hogy a „föld” kifejezés átvitt értelemben is használható: beszélhet valamilyen nyelven vagy vigadhat (1Mózes 11:1; 1Krónikák 16:31). Tehát a „föld” utalhat az emberiségre, vagyis az emberi társadalomra. Ugye milyen vigasztaló tudni, hogy Isten nem fogja elpusztítani a bolygónkat, hanem teljes mértékben le fogja leplezni a gonoszságot és véget fog vetni annak, valamint azoknak is, akik előmozdítják azt.

„Időtlen időkig fennmarad”

Sajnos a Vatikáni kódexhez való hozzáférést évszázadokon át szigorúan korlátozták, és gyakran előfordult, hogy a bibliaolvasókat félrevezették egyes bibliaversek pontos jelentését illetően. Ám a Vatikáni kódex – amióta közzétették – és a modern, megbízható bibliafordítások segítenek az igazságkeresőknek, hogy megtudják, mit tanít valójában a Biblia.

A korai másolók az általuk készített kéziratokhoz gyakran a következő megjegyzést fűzték: „A kéz, mely [ezt] írta, porrá lesz a sírban, de a leírtak évek múltán is fennmaradnak.” Értékeljük ezeknek a névtelen másolóknak a fáradhatatlan erőfeszítéseit, de a Biblia fennmaradását elsősorban a Szerzőjének köszönhetjük, aki réges-régen e szavak leírására ihlette a prófétáját: „Elszáradt a fű, elhervadt a virág, de Istenünk szava időtlen időkig fennmarad” (Ézsaiás 40:8).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

Az ókori kéziratok kormeghatározása

Bár néhány másoló a munkája befejeztével a dátumot is feltüntette, a legtöbb görög kéziraton nincs rajta ez az információ. De akkor hogyan határozzák meg a tudósok, hogy mikor készült egy bibliai kézirat? Ahogyan a nyelv és a művészi ábrázolás generációról generációra változik, ugyanúgy a kézírás is. Például az unciális betűket, vagyis a gömbölyített nagybetűket, és az egyenletes sorokat az i. sz. IV. században kezdték el használni, és még több száz éven át így írtak. Az alapos munkát végző tudósok, akik összehasonlítják a dátumozás nélküli, unciális betűkkel írt kéziratokat a hasonló stílusú, dátummal ellátott dokumentumokkal, pontosabban meg tudják határozni, hogy mikor íródtak a korai kéziratok.

Természetesen ennek a módszernek megvannak a korlátai. A Princetoni Teológiai Akadémia professzora, Bruce Metzger megjegyezte: „Mivel az ember kézírása többé-kevésbé ugyanolyan marad egész életén át, nem reális egy ötvenéves időszaknál szűkebb időszakot megjelölni.” A tudósok ilyen gondos vizsgálat után arra a közös megegyezésre jutottak, hogy a Vatikáni kódex az i. sz. IV. századból származik.