Tudtad?

Ki volt a „templomőrség parancsnoka”, és mi volt a feladata?

A „templomőrség parancsnoka” azok között a zsidó vallási vezetők között volt, akik letartóztatták Péter és János apostolt, mert prédikáltak (Cselekedetek 4:1–3). A Biblia nem ír arról, hogy mi volt a feladata a templomőrség parancsnokának, de néhány történelmi forrásmű érdekes információval szolgál erről.

Úgy tűnik, hogy Jézus idejére ezt a hivatali tisztséget egy pap töltötte be, akinél csak a főpap volt magasabb rangú. A templomőrség parancsnoka volt a felelős azért, hogy rend legyen a jeruzsálemi templomban és az ahhoz tartozó területen. Ő felügyelte a templomban folyó imádatot és a templomőrséget. A neki alárendelt parancsnokok felvigyázták az őröket, akik reggel kinyitották a templom kapuit, este pedig bezárták. Az alárendelt parancsnokok gondoskodtak arról is, hogy senki ne lépjen be olyan területre, ahol nem tartózkodhatott, valamint őrizték a templom kincstárát.

A templomban szolgáló papokat és lévitákat 24 osztályba sorolták, és mindegyik ilyen osztály egy-egy hetet szolgált évente kétszer. Valószínűleg mindegyik osztálynak saját parancsnoka volt (1Krónikák 24:1–18).

A templomőrség parancsnokai befolyásos emberek voltak. Azok között említik őket, akik összefogtak a papi elöljárókkal, hogy megöljék Jézust, és akik arra használták fel a felügyeletük alá tartozó őrséget, hogy letartóztassák őt (Lukács 22:4, 52).

A Máté 3:4 szerint Keresztelő János ’sáskát és vadmézet’ evett. Szokás volt abban az időben sáskát enni?

Vannak, akik kételkednek abban, hogy János tényleg rovarokat evett volna. Azt állítják, hogy Máté inkább a szentjánoskenyérfa termését, egy vadon növő gyümölcsöt, esetleg valamilyen halat említ az írásában. De a görög szó, melyet Máté használ, a sáskák rovarcsaládjára utal, mely ma Acrididae néven ismert. Izraelben a leggyakoribb a pusztai vándorsáska volt, mely rajokban pusztított (Jóel 1:4, 7; Náhum 3:15).

Néhány ókori nép, mint az asszírok vagy az etiópok, a sáskát különleges csemegének tartották. A beduinok és a jemeni zsidók közt még ma is vannak olyanok, akik fogyasztják. Annak idején Izraelben a sáska a szegények eledele volt. Eltávolították a fejét, lábait és a potrohát, és csak a torát ették meg, nyersen, sütve, vagy miután a napon megszárították. Megsózták, vagy ecetben, mézben pácolták. Henri Daniel-Rops történész azt mondja, hogy a sáska íze olyan, mint a garnéláé.

Mivel János a pusztában prédikált, a sáska valószínűleg könnyen megszerezhető táplálék volt a számára (Márk 1:4). A sáska úgy 75 százalékában fehérjét tartalmaz, így vadmézzel fogyasztva rendkívül tápláló volt.

[Kép a 28. oldalon]

Asszír szolgálók sáskával és gránátalmával

[Forrásjelzés]

From the book Discoveries Among the Ruins of Nineveh and Babylon (1853)