Levél az Egyesült Államokból

Utazás a múltba

UGYE, milyen izgalmas lenne visszamenni a múltba, s látni, hogyan éltek az őseid? Velünk valami ilyesmi történt. Utunk Svájcból az Amerikai Egyesült Államokba vitt minket. Amerika hallatán a legtöbben egy ultramodern társadalomra gondolnak. Ám a mi utunk kétszáz évvel visszaröpített minket a múltba. Hadd meséljünk róla!

Mivel a svájci németet beszéljük, meghívtak minket három hónapra Indiana államba. Azzal a céllal utaztunk oda, hogy megosszuk Isten Királyságának a jó hírét az amish családokkal, akikről tudni kell, hogy még ma is az őseik nyelvét beszélik. Indianában több száz ilyen család él.

Az amishok egy XVII. századi anabaptista közösség leszármazottai. Nevüket egykori vezetőjükről, Jacob Ammanról kapták, aki Svájcban élt. Akkoriban ezek az istenfélő emberek a Biblia tanulmányozása során rájöttek, hogy nem helyes megkeresztelni a csecsemőket, és katonai szolgálatot vállalni. A kormány üldözni kezdte őket a hitnézeteik miatt. Néhány amish az életével fizetett azért, mert ragaszkodott a vallásos meggyőződéséhez. Az üldözés egyre nagyobb erőre kapott, így sok amishnak menekülnie kellett: ki Svájcon belül költözött máshová, ki átment Franciaországba. A XIX. század közepére pedig már több ezer amish lakott az Egyesült Államokban, mert el kellett hagynia a hazáját. De a kultúrájukat és a svájci német nyelvüket magukkal vitték.

Amikor megjelentünk ezeknél a szelíd embereknél, és az ő nyelvükön kezdtünk el beszélni, döbbenetükben alig tudtak szóhoz jutni! Ilyesmi jelenetet képzelj el:

– Hogyhogy úgy beszélnek, mint mi?! – kérdezték svájci német nyelven.

– Úgy, hogy Svájcból jöttünk – feleltük.

– Igen, de hát maguk nem amishok! – mondták összezavarodva.

Sok amish család kedvesen fogadott minket, így bepillantást nyerhettünk egy olyan életmódba, amelyről azt hittük, hogy már a régmúlté. Villanyégő helyett olajlámpával világítanak; autó helyett lovas kocsival közlekednek; vízcsapok nincsenek, csak kutak és szélmalmok; és rádiózás helyett énekelnek.

Leginkább az alázat és a szerénység az, ami megfogott minket ezekben az emberekben. Sok amish mindennap szakít időt a Biblia olvasására, és szeretnek a Bibliáról beszélgetni. Ez lehetőséget adott nekünk arra, hogy Istennek az emberiségre és a földre vonatkozó szándékáról beszélgessünk velük.

A közösségben gyorsan híre ment, hogy látogatók érkeztek Svájcból. Sokan megkértek  minket, hogy a rokonaikhoz is menjünk el, amit örömmel meg is tettünk. Egy amish iskolába is meghívást kaptunk. Ez lázba hozott minket. Vajon mit fogunk ott látni? Alig vártuk, hogy megtudjuk!

Bekopogtunk az iskola ajtaján. A tanár ajtót nyitott, és mindjárt be is hívott minket az osztályterembe, ahol 38 kíváncsi szempár pislogott a négy idegenre. Nyolc osztály gyűlt össze egyetlen osztályteremben. A tanulók 7–15 év közöttiek voltak. A lányok kék egyenruhát és fehér sapkát viseltek, a fiúk fekete nadrágot és sötétkék inget. A terem mennyezete magasan volt. A hátsó és a két oldalsó falat tengerészkékre festették, az elülső falon pedig egy tábla lógott. A közelében egy földgömb és néhány felgöngyölt világtérkép volt. A sarokban egy nagy vaskályha állt.

Kiültettek minket az osztály elé. Közben a kíváncsi gyerekek le sem vették rólunk a szemüket. Mindegyik osztályt kihívták a tanári asztalhoz, és az előző napi házi feladatból feleltették őket. Milyen kellemes meglepetés volt, amikor a tanár a svájci Alpokról tett fel nekik kérdéseket! A tankönyvek meglehetősen régiek voltak, ezért a tanár megkérdezte tőlünk, hogy még mindig olyan-e Svájc, mint amilyennek az ő könyvei leírják. Még mindig felviszik nyaranta a teheneket a havasi legelőkre? Még mindig hó fedi a hegyeket? Csak úgy ragyogott az arca, amikor a könyv fekete-fehér fotói mellé raktuk a hófödte csúcsokról készült színes fényképeinket!

A tanár felesége, aki egyben a segítője is, feltett egy kérdést, amit sokan meg szoktak kérdezni tőlünk: „Tudnak jódlizni?” Nem tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy az amishok kiválóan énekelnek és jódliznak, úgyhogy meg is kértük őket, hogy énekeljenek nekünk. A kedvünkre tettek, mi pedig ámulattal hallgattuk a 40 fős kórust. Azután szünet következett. A tanár kiküldte a gyerekeket az udvarra.

A felesége megkért minket, hogy most mi énekeljünk nekik. Készültünk jó néhány svájci német népdallal, így bele is egyeztünk. A játszótéren gyorsan elterjedt a híre annak, hogy mi folyik az osztályteremben. A gyerekek egy szempillantás alatt ott termettek. Nagyon igyekeztünk, hogy a lehető legjobban énekeljünk az osztály előtt.

Később egy 12 fős amish család meghívott minket ebédre. A hosszú faasztal roskadozott a jobbnál jobb ételektől: krumplipüré, sonka, kukorica, kenyér, sajt, zöldségek, sütemények és egyéb finomságok vártak ránk. Étkezés előtt mindenki mondott magában egy imát. Evés közben Svájcról meséltünk nekik – az őseik hazájáról –, ők pedig arról, hogy milyen az élet a farmon. A gyerekek egész idő alatt sugdolóztak és kuncogtak. Amikor mindenki befejezte az evést, ismét ima következett. Ebből tudják a gyerekek, hogy fel lehet állni az asztaltól. De nem ám azért, hogy játszanak! Mindenkinek megvan a feladata: le kell szedni az asztalt, és el kell mosogatni, amihez persze először vizet kell húzni a kútból, és fel kell melegíteni.

Amíg a gyerekek mosogattak, a szülők áthívtak minket a nappaliba. Nincsen kanapéjuk, de a fa hintaszékek is nagyon kényelmesek voltak. A szekrényből előkerült egy régi német Biblia, és ahogy az megszokott egy amish családban, máris élénk bibliai beszélgetés alakult ki. Mi Jehova Isten szándéka a földdel és az emberiséggel? Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy a szelídek örökölni fogják a földet? Isten tényleg örökre egy tüzes pokolba veti a gonoszokat, hogy kínozza őket? Kik engedelmeskednek Jézus parancsának, és prédikálják a jó hírt az egész lakott földön? Nagyon jó érzés volt beszélgetni minderről és még sok más kérdésről istenfélő emberekkel, akik használják a Bibliájukat.

Sok kellemes élménnyel gazdagodva gondolunk vissza a múltba tett utazásunkra. Reméljük, hogy nemcsak az ajtók nyíltak meg előttünk, amikor bekopogtunk ezekhez az emberekhez, és svájci német nyelven beszélgettünk velük, hanem sok szív is. Imádkozunk azért, hogy elfogadják az igazságot, és pontosan megismerjék, mit tanít Isten Szava, a Biblia.