Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért add át magad Jehovának?

Miért add át magad Jehovának?

Miért add át magad Jehovának?

„Ma éjjel ott állt mellettem annak az Istennek egy angyala, akié vagyok” (CSEL 27:23)

1. Milyen lépéseket tettek már meg azok, akik keresztelkedésre jelentkeznek, és milyen kérdéseket vet ez fel?

„JÉZUS KRISZTUS áldozata alapján megbántad-e bűneidet, és átadtad-e magad Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedd?” Ez az egyik kérdés a keresztelkedési beszéd végén elhangzó két kérdés közül, melyekre a keresztelkedésre jelentkezők válaszolnak. Miért kell a keresztényeknek átadniuk magukat Jehovának? Milyen áldásokkal jár egy keresztény számára, ha ezt megteszi? Miért nem fogadja el Isten az imádatunkat, ha nem adjuk át magunkat neki? Ahhoz, hogy megkapjuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, először tudnunk kell, mit jelent átadni magunkat Istennek.

2. Mit jelent átadnunk magunkat Jehovának?

2 Mit jelent átadnunk magunkat Istennek? Figyeld meg, hogyan beszélt Pál apostol az Istenhez fűződő kapcsolatáról. Úgy utalt Jehovára sok ember előtt, egy hatalmas viharba került hajón, hogy ’az Isten, akié vagyok’. (Olvassátok fel: Cselekedetek 27:22–24.) Minden igaz keresztény Jehováé. Ezzel szemben a világ általánosságban véve „a gonosz hatalmában van” (1Ján 5:19). A keresztények akkor válnak Jehova tulajdonává, amikor megfelelő módon imában átadják magukat neki. Ez egy személyes fogadalom, melyet követően a keresztény vízben megkeresztelkedik.

3. Mit jelképezett Jézus keresztelkedése, és hogyan tudják a követői utánozni a példáját?

3 Amikor Jézus úgy döntött, hogy Isten akaratát fogja cselekedni, példát állított elénk. Mivel Izrael nemzete már eleve Istennek szentelt nép volt, Jézus a születésétől fogva Isten tulajdona volt. Vagyis a keresztelkedésével többet tett annál, mint amit a Törvény megkövetelt tőle. Isten Szava arra utal, hogy ilyen kijelentést tett: „Íme! Eljöttem . . . , hogy cselekedjem az akaratodat, ó, Isten” (Héb 10:7; Luk 3:21). Jézus keresztelkedése tehát azt jelképezte, hogy felajánlotta magát az Atyjának, hogy az akaratát cselekedje. A követői az ő példáját utánozzák, amikor keresztelkedésre jelentkeznek. Ők azonban a vízben való megkeresztelkedésükkel azt hozzák mások tudtára, hogy személyesen átadták magukat Istennek imában.

Hogyan válik a javunkra?

4. Mit tudunk meg Dávid és Jonatán barátságából az elkötelezettségről?

4 Amikor egy keresztény átadja magát Istennek, komoly lépésre szánja el magát. Ez nemcsak egy egyszerű megállapodás. Ez a legkomolyabb elkötelezettség, melyet ember vállalhat. De hogyan válik a javunkra, ha átadjuk magunkat Istennek? Összehasonlításképpen nézzük meg, hogy milyen áldásai vannak az elkötelezettségnek az emberi kapcsolatokban. Vegyük például a barátságot. Ha szeretnéd valakinek a barátságát élvezni, az felelősséggel jár: neked is barátnak kell lenned. Ez egy elkötelezettség, felelősségednek érzed, hogy törődj a barátoddal. A Biblia lapjain olvasható egyik legszorosabb barátság Dávidé és Jonatáné volt. Még szövetséget is kötöttek egymással. (Olvassátok fel: 1Sámuel 17:57; 18:1, 3.) Bár ritka ez a fajta elkötelezettség két barát között, a legtöbbször csak akkor lesz szoros egy barátság, ha mindketten bizonyos fokú felelősséget éreznek egymás iránt (Péld 17:17; 18:24).

5. Mit kellett tennie egy rabszolgának ahhoz, hogy végleg az uránál maradhasson, és élvezze az ezzel járó előnyöket?

5 A Törvényben, melyet Isten Izraelnek adott, olvashatunk egy másfajta kapcsolatról is, amelyben szintén a felek javára vált az elkötelezettség. Ha egy rabszolga úgy érezte, hogy mivel az ura jó hozzá, szeretne végleg nála maradni, és élvezni az ezzel járó biztonságot, tartós és kötelező érvényű megállapodást köthetett vele. A Törvény kijelentette: „ha a rabszolga határozottan azt mondja: »Szeretem az uramat, a feleségemet és a fiaimat; nem akarok elmenni szabadon«, akkor vigye őt az ura az igaz Isten elé, vigye őt az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és az ura szúrja át a fülét egy árral, s az legyen a rabszolgája időtlen időkig” (2Móz 21:5, 6).

6–7. a) Mondj példákat arra, hogy a kötelezettségvállalás a hasznunkra van. b) Mit mondhatunk ennek alapján a Jehovával való kapcsolatunkról?

6 A házasság nagyon komoly elkötelezettséget követel meg. A házasságkötés nemcsak egy megállapodás két fél között. Amikor valaki házasságot köt, egy személy mellett kötelezi el magát. Ha két ember csak együtt él, és nincsenek összeházasodva, soha nem érezhetik igazán biztonságban magukat, sem ők, sem a gyermekeik. De ha elkötelezték magukat egymás mellett egy tiszteletre méltó házasságban, akkor ha problémák adódnak, a Szentírás nyomós okot ad nekik arra, hogy a szeretet szellemében megoldást keressenek a nehézségeikre (Máté 19:5, 6; 1Kor 13:7, 8; Héb 13:4).

7 A bibliai időkben hasznos volt kötelező érvényű szerződést kötni üzleti ügyekben és munkavállaláskor (Máté 20:1, 2, 8). Ma is hasznosak az ilyen jellegű szerződések. Ha például szeretnénk üzleti vállalkozásba kezdeni, vagy mielőtt elfogadnánk egy állást egy vállalatnál, bölcs dolog írásos megállapodást vagy szerződést kötni, melynek teljesítése kötelező érvényű. Összefoglalva: ha az elkötelezettség megerősít egy barátságot, egy házasságot vagy egy munkaviszonyt, akkor mennyivel inkább megerősíti a Jehovával való kapcsolatunkat az, ha feltétel nélkül átadjuk magunkat neki! Nézzük meg, hogy a múltban hogyan vált javukra az embereknek az, hogy Jehova Istennek adták az életüket, és hogy miért ez volt a legkomolyabb elkötelezettség az életükben.

Hogyan vált Izrael javára az, hogy Isten tulajdona volt?

8. Mit jelentett Izrael számára az Istennek való odaszenteltség?

8 Izrael akkor vált Jehovának szentelt nemzetté, amikor fogadalmat tett neki. Jehova megparancsolta a népnek, hogy gyűljenek össze a Sínai-hegynél, majd ezt mondta: „ha igazán hallgattok szavamra, és valóban megtartjátok szövetségemet, akkor bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép közül”. A nép egyhangúlag ezt válaszolta: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni” (2Móz 19:4–8). De az izraeliták Istennek való odaszenteltsége sokkal többet jelentett annál, mint hogy arra kötelezték el magukat, hogy megtesznek valamit. Azt jelentette, hogy Jehováéi lettek, és Jehova a ’különleges tulajdonaként’ bánt velük.

9. Hogyan vált Izrael javára, hogy Istenhez tartozott?

9 Az izraelitáknak a javukra vált, hogy Jehovához tartoztak. Isten lojális volt hozzájuk, és úgy gondoskodott róluk, ahogyan egy szerető szülő a gyermekéről. Egyszer ezt mondta Izraelnek: „Hát elfelejtheti-e a feleség a csecsemőjét, hogy ne szánja meg méhe fiát? Még ezek az asszonyok is elfelejthetik, én azonban nem felejtelek el téged” (Ézs 49:15). Jehova a Törvény által vezette, a próféták által buzdította, az angyalok által pedig megvédte őket. A zsoltáríró ezt írta: „Közli szavát Jákobbal, rendelkezéseit és bírói döntéseit Izraellel. Nem tesz így más nemzettel” (Zsolt 147:19, 20; olvassátok fel: Zsoltárok 34:7, 19; 48:14). Jehova ma is ugyanúgy fog törődni azokkal, akik átadják magukat neki, mint ahogy azzal a néppel törődött, amely hajdanán a saját tulajdona volt.

Miért adjuk át magunkat Istennek?

10–11. Tagjaivá válunk Isten hűséges teremtményekből álló családjának, amikor megszületünk? Magyarázd meg!

10 Amikor valaki azon gondolkodik, hogy átadja-e magát Istennek, és megkeresztelkedjen-e, felmerülhet benne a kérdés, hogy miért ne imádhatná Istent úgy, hogy nem adja át magát neki. A válasz nyilvánvalóvá válik, ha belegondolunk abba, hogy hogyan tekint ránk jelenleg Isten. A valóság az, hogy amikor valaki megszületik, Ádám bűne miatt nem tartozik Isten családjához (Róma 3:23; 5:12). Ahhoz, hogy Isten befogadjon minket a hűséges teremtményeiből álló családjába, át kell adnunk neki magunkat. Ez egy elengedhetetlen követelmény. Nézzük meg, hogy miért.

11 Egyikünk sem kaphatott a vér szerinti apjától olyan életet, amilyet Isten szánt nekünk – tökéletes életet (1Tim 6:19). Nem születhettünk Isten fiaiként, mert amikor az első emberpár bűnbe esett, az emberiség elszakadt szerető Atyjától és Teremtőjétől. (Vesd össze: 5Mózes 32:5.) Onnantól kezdve nem voltak többé tagjai Isten családjának. Istentől elidegenedetten éltek.

12. a) Hogy lehet, hogy bűnös emberek Isten családjának a tagjaivá válhatnak? b) Milyen lépéseket kell megtennünk, mielőtt megkeresztelkednénk?

12 De mint egyének kérhetjük Istent, hogy fogadjon be minket a családjába, a helyeselt szolgái közé. * Hogy lehet, hogy a családja tagjaivá válhatunk, noha bűnösök vagyunk? Pál apostol azt írta, hogy „amikor ellenségek voltunk, megbékéltettünk az Istennel a Fia halála révén” (Róma 5:10). Amikor megkeresztelkedünk, kérést intézünk Istenhez jó lelkiismeretért, hogy elfogadhatók legyünk a szemében (1Pét 3:21). Ám mielőtt megkeresztelkednénk, meg kell tennünk bizonyos lépéseket: megismerni Istent, megtanulni bízni benne, megbánni a bűneinket, és megváltozni (Ján 17:3; Csel 3:19; Héb 11:6). És van még valami, amit meg kell tennünk, mielőtt Isten családjának a tagjaivá válhatnánk. Mi az?

13. Ahhoz, hogy Isten hűséges szolgáiból álló családjának a tagjává váljunk, miért helyes, ha fogadalmat teszünk Istennek, és átadjuk magunkat neki?

13 Mielőtt egy Istentől elidegenedett ember Isten hűséges szolgáiból álló családjának a tagjává válhatna, egy komoly, ünnepélyes ígéretet kell tennie Jehovának. Hogy megértsük, miért, gondoljunk egy tiszteletre méltó apára, aki kedvesen törődik egy elárvult kisfiúval, és szeretné őt örökbe fogadni. Az apát jó embernek ismerik. De mielőtt fiává fogadná az árvát, szeretné, ha a fiú megígérne neki valamit. Ezért ezzel a kéréssel fordul hozzá: „Mielőtt a fiammá fogadnálak, tudnom kell, hogy apádként fogsz-e engem szeretni és tisztelni.” A fiú csak akkor lehet a család tagja, ha ezt megfogadja az apának. Ésszerű, nem? Nos, Jehova is csak azokat fogadja be a családjába, akik készek arra, hogy fogadalmat tegyenek, és átadják magukat neki. Ezt mondja a Biblia: „adjátok oda magatokat Istennek! Ez olyan, mintha élő áldozatot vinnétek Istennek, amely kedves a számára, és egyedül csak az övé” (Róma 12:1) *.

Szeretetből és hitből fakadó tett

14. Miért mondhatjuk, hogy a szeretetünket tükrözi az, ha átadjuk magunkat Istennek?

14 A Jehovának tett fogadalmunk, melyben átadjuk magunkat neki, az iránta érzett őszinte szeretetünket tükrözi. Bizonyos értelemben hasonlít egy házassági fogadalomhoz. Egy keresztény vőlegény a szeretetét fejezi ki azzal, hogy megígéri a menyasszonyának, hogy történjék bármi, hűséges lesz hozzá. A fogadalmával nem pusztán belép a házasság intézményébe, hanem elkötelezi magát egy személy mellett. A keresztény vőlegény tudja, hogy csak azután lesz joga együtt élni a menyasszonyával, ha házassági fogadalmat tesz neki. Ehhez hasonlóan, ha nem adnánk át magunkat Istennek egy fogadalomban, mi sem kaphatnánk meg az összes áldást, melyet Jehova családjának a tagjai élveznek. Tehát azért adjuk át magunkat Istennek, mert bár gyarlók vagyunk, hozzá akarunk tartozni, és elhatároztuk, hogy történjék bármi, lojálisak leszünk hozzá (Máté 22:37).

15. Miért mondhatjuk, hogy a hitünket tükrözi az, ha átadjuk magunkat Istennek?

15 Amikor átadjuk magunkat Istennek, hitből fakadó tettet hajtunk végre. Miért? Mivel hiszünk Jehovában, biztosak vagyunk benne, hogy csak a javunkra van, ha közel kerülünk hozzá (Zsolt 73:28). Tisztában vagyunk vele, hogy „egy elferdült és elfajult nemzedék közepette” nem lesz mindig könnyű Istennel járni, de megígérte, hogy támogatni fog bennünket, és mi bízunk ebben az ígéretben (Fil 2:15; 4:13). Tudjuk, hogy bűnösök vagyunk, de azt is, hogy Jehova irgalmas lesz velünk, még akkor is, ha hibázunk. (Olvassátok fel: Zsoltárok 103:13, 14; Róma 7:21–25.) Hisszük, hogy meg fog jutalmazni bennünket azért, mert ragaszkodunk a feddhetetlenségünkhöz (Jób 27:5).

Boldogok, akik átadják magukat Istennek

16–17. Miért boldog az a személy, aki átadja magát Jehovának?

16 Ha átadjuk magunkat Jehovának, az boldoggá fog tenni minket, mert adhatunk, méghozzá önmagunkból. Jézus egy alapigazságot mondott ki, amikor kijelentette: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35). Jézus a földi szolgálata során teljesen átérezte az adakozás örömét. Ha kellett, még a pihenésről, az evésről és a kényelemről is lemondott, csak hogy segíthessen másoknak megtalálni az élethez vezető utat (Ján 4:34). Jézust boldoggá tette, hogy örömet szerezhetett az Atyjának. „Mindig azt teszem, ami kedvére van” – jelentette ki (Ján 8:29; Péld 27:11).

17 Tehát amikor Jézus azt mondta a követőinek, hogy „ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát”, egy olyan életmódról beszélt, amely elégedett, boldog emberekké tesz minket (Máté 16:24). Ha azt tesszük, amit Jézus mondott, közelebb fogunk kerülni Jehovához. És ki más tudna nagyobb szeretettel törődni velünk, mint Jehova?

18. Miért jelent nagyobb boldogságot az, ha átadjuk magunkat Jehovának, és ezzel összhangban élünk, mint az, ha az életünket valaki vagy valami másnak szentelnénk?

18 Nagyobb boldogságot eredményez az, ha átadjuk magunkat Jehovának, és aztán ezzel összhangban élünk, és az akaratát tesszük, mint az, ha az életünket valaki vagy valami másnak szentelnénk. Sokan például a meggazdagodásnak szentelik az életüket, de soha nem érzik magukat igazán boldognak és elégedettnek. Akik azonban Jehovának adják át magukat, tartós boldogságra lelnek (Máté 6:24). „Isten munkatársai” lehetnek, amit kiváltságnak tartanak, és boldoggá teszi őket. Ám a fogadalmuk nem egy munkának szól, hanem Istenüknek, aki szívből örül annak, amit tesznek (1Kor 3:9). Nincs még egy olyan személy, aki jobban értékelné az önfeláldozásukat. Isten még a fiatalságukat is vissza fogja adni azoknak, akik lojálisak maradnak hozzá, hogy örökkön örökké élvezhessék a törődését (Jób 33:25; olvassátok fel: Héberek 6:10).

19. Miért vannak kiváltságos helyzetben azok, akik átadják magukat Jehovának?

19 Amikor átadod magad Jehovának, szoros kapcsolatba kerülsz vele. „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” – mondja a Biblia (Jak 4:8; Zsolt 25:14). A következő cikkben meg fogjuk beszélni, miért nem kell vonakodnunk attól, hogy úgy döntsünk, Jehovához akarunk tartozni.

[Lábjegyzetek]

^ 12. bek. Jézus ’más juhai’ az ezer év végéig nem lesznek Isten fiai. De mivel átadták magukat Istennek, nem helytelen, hogy az ’Atyjuknak’ nevezik őt, és joggal lehet őket Jehova családja tagjainak tekinteni (Ján 10:16; Ézs 64:8; Máté 6:9; Jel 20:5).

^ 13. bek. Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.

Hogyan válaszolnál?

• Mit jelent átadni magunkat Istennek?

• Miért válik a javunkra az, ha átadjuk magunkat Istennek?

• Miért kell a keresztényeknek átadni magukat Jehovának?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 6. oldalon]

Ha átadjuk magunkat Jehovának, és ezzel összhangban élünk, az tartós boldogsághoz vezet