Az életed minden napján adj dicsőséget Istennek

„HALLASD velem reggel szerető-kedvességedet” – imádkozott a zsoltáríró Dávid Jehovához. Majd hozzáfűzte: „Ismertesd meg velem az utat, melyen járnom kell” (Zsolt 143:8). Amikor felébredsz és köszönetet mondasz Jehovának az új napért, vajon te is kéred őt, Dávidhoz hasonlóan, hogy segítsen a döntések meghozatalakor, és abban, hogy mindig a legjobb úton járj? Kétségtelenül így teszel.

Jehova önátadott szolgáiként ’akár eszünk, akár iszunk, akár bármi mást teszünk’, törekszünk arra, hogy ’mindent Isten dicsőségére tegyünk’ (1Kor 10:31). Felismerjük, hogy az életmódunk vagy dicsőséget szerez Jehovának, vagy szégyent hoz rá. Azt is észben tartjuk, hogy Isten Szava szerint Sátán „éjjel-nappal” vádolja Krisztus testvéreit, sőt Isten összes földi szolgáját (Jel 12:10). Ezért eltökéltük, hogy választ adunk Sátán hamis vádjaira, és megörvendeztetjük Jehova szívét azáltal, hogy „éjjel-nappal” szent szolgálatot végzünk égi Atyánknak (Jel 7:15; Péld 27:11).

Vizsgáljuk meg röviden két fontos módját annak, ahogyan az életünk minden napján dicsőséget adhatunk Istennek. Az első az, hogy megfelelő fontossági sorrendet állítunk fel, a második pedig az, hogy törődünk másokkal.

Tartsuk meg az ígéretünket

Amikor átadtuk magunkat Jehovának, kifejeztük, hogy szívből vágyunk arra, hogy szolgáljuk őt. Azt is megígértük neki, hogy az útjain fogunk járni „nap nap után”, igen, örökké (Zsolt 61:5, 8). Hogyan tarthatjuk hát meg az ígéretünket? Hogyan mutathatjuk ki az életünk minden napján, hogy teljes szívből szeretjük Jehovát?

Isten Szava világosan rámutat, hogy Jehova elvárja tőlünk, hogy ellássunk bizonyos felelősségeket (5Móz 10:12, 13). Ezek közül felsorol néhányat az „ Istentől kapott felelősségek” című kiemelt rész a 22. oldalon. Ezeket a felelősségeket Istentől kaptuk, tehát fontosak. Hogyan tudjuk eldönteni, hogy melyik élvez elsőbbséget, ha egyszerre többnek is eleget kell tennünk?

Elsőbbséget biztosítunk a szent szolgálatnak, amelybe beletartozik a bibliatanulmányozás, az ima, a keresztény összejövetelek és a prédikálószolgálat (Máté 6:33; Ján 4:34; 1Pét 2:9). Mégsem foglalkozhatunk egész nap szellemi tevékenységekkel. Időt kell szánnunk a munkahelyi és az iskolai kötelezettségekre, valamint a számos ház körüli teendőre is. De meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy a világi munkahely vagy más tevékenységek ne akadályozzanak meg a szent szolgálat végzésében, többek között az összejövetelek látogatásában. Például amikor azt tervezzük, hogy mikor megyünk szabadságra, megbizonyosodunk róla, hogy nem fogjuk elmulasztani a körzetfelvigyázó látogatását, a különleges kongresszusi napot, a körzetkongresszust vagy a kerületkongresszust. Időnként talán több felelősségünket is el tudjuk látni egyszerre. Például a családunk együtt takaríthatná ki a Királyság-termet, vagy tanúskodhatnánk a munkatársainknak, illetve az osztálytársainknak az ebédidőben vagy a szünetben. Tehát amikor döntést hozunk az életünkben, például a munkahellyel, az iskolaválasztással vagy a baráti társasággal kapcsolatban, szeretnénk figyelembe venni a legfontosabb dolgot: szerető Atyánk, Jehova imádatát (Préd 12:13).

 Törődjünk másokkal

Jehova azt szeretné, ha törődnénk másokkal, és jót tennénk velük. Sátán azonban az önzést akarja előmozdítani. Az általa irányított világ olyan emberekkel van tele, akik „önmagukat szeretők”, „gyönyörszeretők”, és ’akik a testre nézve vetnek’ (2Tim 3:1–5; Gal 6:8). Sokan vajmi keveset törődnek azzal, hogy milyen hatással vannak a tetteik másokra. „A test cselekedetei” mindenhol megfigyelhetők (Gal 5:19–21).

Mennyire más a gondolkodásmódjuk azoknak, akiket Jehova szelleme arra indít, hogy szeretettel és kedvesen bánjanak másokkal, és jóságot mutassanak irántuk (Gal 5:22). Isten Szava azt írja, hogy igyekezzünk mások érdekeit a saját érdekeink elé helyezni. Ezért érdeklődünk mások iránt, de nem avatkozunk bele mások dolgába (1Kor 10:24, 33; Fil 2:3, 4; 1Pét 4:15). Különösképpen a hívőtársainkkal kell törődnünk. Ám arra is törekszünk, hogy segítsünk a nem hívőknek (Gal 6:10). Tudnál már ma kedvességet mutatni valaki iránt? (Lásd az „ Akikkel törődhetünk” című részt a 23. oldalon.)

A másokkal való törődés nem korlátozódik valamilyen különleges időszakra vagy helyzetre (Gal 6:2; Ef 5:2; 1Tessz 4:9, 10). Mindennap  törekedjünk arra, hogy érdeklődjünk mások iránt, és készségesen segítsünk, ha szükség van rá, még akkor is, ha ez kényelmetlenséggel jár. Szeretnénk nagylelkűen megosztani másokkal, amink van: az időnket, az anyagi javainkat, a tapasztalatainkat és a bölcsességünket. Jehova biztosít bennünket arról, hogy ha bőkezűek vagyunk másokkal, akkor ő is bőkezű lesz velünk (Péld 11:25; Luk 6:38).

Szent szolgálat „éjjel-nappal”

Valóban lehetséges „éjjel-nappal” szent szolgálatot végezni Jehovának? Igen, ha rendszeresen és szorgalmasan részt veszünk az imádatunkkal összefüggő tevékenységekben (Csel 20:31). Az életünket kitölti a szent szolgálat, ha naponként olvassuk Isten Szavát, és elmélkedünk rajta, ha szüntelenül imádkozunk, ha igyekszünk részt venni minden összejövetelen, és ha megragadunk minden lehetőséget a tanúskodásra (Zsolt 1:2; Luk 2:37; Csel 4:20; 1Tessz 3:10; 5:17).

Vajon mi személy szerint végzünk szent szolgálatot Jehovának? Ha igen, akkor az életünk minden területén megmutatkozik az a vágyunk, hogy örömet akarunk szerezni Jehovának, és hogy szeretnénk választ adni Sátán hamis vádjaira. Törekszünk dicsőséget adni Istennek minden tettünkben és minden helyzetben. Engedjük, hogy az alapelvei vezessenek a beszédünkben, a viselkedésünkben és a döntéseinkben. Kimutatjuk a szerető törődése és támogatása iránti értékelésünket azáltal, hogy teljesen megbízunk benne, és teljes erőnkkel részt veszünk a szolgálatában. Valamint elfogadjuk a tanácsot és a fegyelmezést, amikor a tökéletlenségünk miatt nem tudunk megfelelni a követelményeinek (Zsolt 32:5; 119:97; Péld 3:25, 26; Kol 3:17; Héb 6:11, 12).

Továbbra is adjunk dicsőséget Istennek az életünk minden napján. Ha így teszünk, felüdülést találunk a lelkünknek, és örökké élvezhetjük majd égi Atyánk szerető törődését (Máté 11:29; Jel 7:16, 17).

[Kiemelt rész/képek a 22. oldalon]

 Istentől kapott felelősségek

• Imádkozzunk rendszeresen (Róma 12:12).

• Olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, valamint alkalmazzuk az életünkben a tanultakat (Zsolt 1:2; 1Tim 4:15).

• Mutassunk be imádatot Jehovának a gyülekezetben (Zsolt 35:18; Héb 10:24, 25).

• Gondoskodjunk a családtagjaink fizikai, szellemi és érzelmi szükségleteiről (1Tim 5:8).

• Prédikáljuk a Királyság jó hírét, és képezzünk tanítványokat (Máté 24:14; 28:19, 20).

• Törődjünk a saját fizikai, szellemi és érzelmi szükségleteinkkel, ami magában foglalja, hogy egészséges kikapcsolódásról gondoskodunk (Márk 6:31; 2Kor 7:1; 1Tim 4:8, 16).

• Lássuk el a gyülekezeti felelősségeinket (Csel 20:28; 1Tim 3:1).

• Legyen gondunk az otthonunk és a Királyság-termünk megfelelő állapotára (1Kor 10:32).

[Kiemelt rész/kép a 23. oldalon]

 Akikkel törődhetünk

• Egy idős testvér vagy testvérnő (3Móz 19:32).

• Valaki, aki betegséggel küzd, vagy le van sújtva érzelmileg (Péld 14:21).

• A gyülekezetünk egyik tagja, akinek olyasmire van szüksége, amit meg tudunk adni neki (Róma 12:13).

• Egy közvetlen hozzátartozónk (1Tim 5:4, 8).

• Egy hívőtársunk, akinek meghalt a házastársa (1Tim 5:9).

• Egy vén, aki keményen dolgozik a gyülekezetben (1Tessz 5:12, 13; 1Tim 5:17).