Őrizzük meg Isten helyeslését a változások ellenére

VANNAK változások az életedben? Nehéznek találod, hogy elfogadd ezeket? Legtöbben már voltunk ilyen helyzetben, vagy talán hamarosan leszünk. Néhány régen élt ember példája megmutatja, hogy milyen tulajdonságok lehetnek ilyenkor a segítségünkre.

Vizsgáljuk meg például Dávid esetét, és azt, hogy milyen sok változással kellett szembenéznie. Egyszerű pásztorfiú volt, amikor Sámuel felkente jövőbeli királynak. Még nagyon fiatal volt, amikor önként vállalkozott arra, hogy legyőzi a filiszteus óriást, Góliátot (1Sám 17:26–32, 42). A fiatal Dávidot meghívták, hogy lakjon Saul király udvarában, és kinevezték a hadsereg élére. Dávid soha nem gondolt arra, hogy ilyen változások lesznek majd az életében, és arra sem számított, ami ezek után történt.

Dávid és Saul kapcsolata rendkívül feszültté vált (1Sám 18:8, 9; 19:9, 10). Dávidnak, hogy mentse az életét, éveken át bujdosnia kellett. Már királyként uralkodott Izrael felett, amikor a körülményei ismét gyökeresen megváltoztak. Főleg azután, hogy házasságtörést követett el, ráadásul gyilkosságot is, mellyel leplezni próbálta a házasságtörést. A bűnei miatt súlyos gondok voltak a családjában. Például a fia, Absolon fellázadt ellene (2Sám 12:10–12; 15:1–14). Ám miután Dávid megbánta a házasságtörést és a gyilkosságot, Jehova megbocsátott neki, és Dávid ismét élvezhette a helyeslését.

Időnként a te körülményeid is változhatnak. Egészségi gondok, anyagi nehézségek, családi problémák, sőt akár a saját tetteink miatt is változhat az életünk. Milyen tulajdonságok segíthetnek, hogy felkészültebben tudjunk megküzdeni a változásokkal?

Az alázat segít

A valódi alázat képessé tesz minket arra, hogy olyannak lássuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk, és másokat is a valóságnak megfelelően lássunk. Ha nem kicsinyeljük le mások tulajdonságait és sikereit, helyesebben ítéljük meg őket, és a tetteiket is. Ezenkívül az alázat abban is segíthet, hogy megértsük, miért történt velünk egy bizonyos dolog, és hogyan küzdhetünk meg vele.

 Jonatán, Saul fia jó példa számunkra. A körülményei olyan események hatására változtak meg, melyek fölött nem volt hatalma. Amikor Sámuel közölte Saullal, hogy Jehova elveszi tőle a királyságot, egy szóval sem mondta, hogy Jonatán lesz a következő király (1Sám 15:28; 16:1, 12, 13). Isten Dávidot választotta Izrael új királyának, így Jonatán nem örökölte a trónt. Saul engedetlensége bizonyos értelemben rossz következményekkel járt Jonatánra nézve. Bár ő nem volt felelős a történtekért, nem követhette apját a trónon (1Sám 20:30, 31). Mit tett ebben a helyzetben? Vajon neheztelt, amiért elveszítette ezt a lehetőséget, és féltékeny lett Dávidra? Nem. Noha sokkal idősebb és tapasztaltabb volt, mint Dávid, mégis lojálisan támogatta őt (1Sám 23:16–18). Az alázat segített neki megérteni, hogy kin nyugszik Isten áldása, és ’nem gondolt többet magáról, mint amennyit szükséges volt gondolni’ (Róma 12:3). Jonatán megértette, hogy mit vár el tőle Jehova, és elfogadta a döntését.

Persze sok változás nehézségekkel jár. Jonatán életében volt egy időszak, amikor két hozzá közel álló emberrel is törődnie kellett. Egyikük Dávid volt, a jövőbeli király, a barátja, akit Jehova kijelölt királynak. A másik pedig Saul, az apja, akit Jehova elvetett, de még mindig királyként uralkodott. Ez a helyzet biztosan óriási érzelmi terhet rótt Jonatánra, ő mégis igyekezett megőrizni Jehova helyeslését. A változások, melyekkel szembe kell néznünk, talán minket is aggodalommal és nyugtalansággal töltenek el. De ha törekszünk rá, hogy megértsük Jehova nézőpontját, továbbra is lojálisan tudjuk szolgálni őt, miközben megküzdünk a változásokkal.

Miért fontos a szerénység?

A szerénység többek között azt jelenti, hogy tisztában vagyunk a korlátainkkal. A szerénységet és az alázatot nem szabad összetéveszteni. Előfordulhat, hogy valaki alázatos, de még sincsen tisztában a korlátaival.

Dávid szerény volt. Bár Jehova kiválasztotta őt királynak, évek teltek el úgy, hogy nem tudta elfoglalni a trónt. A Biblia nem ír arról, hogy Jehova bármikor is elmagyarázta volna Dávidnak, hogy miért van ez a látszólagos késés. Ez a helyzet csalódást okozhatott volna Dávidnak, mégsem nyugtalanította őt. Tisztában volt a korlátaival, és tudta, hogy Jehova, aki megengedte ezt, az irányítása alatt tartja az eseményeket. Éppen emiatt nem ölte meg Sault – még azért sem, hogy mentse az életét –, és Abisainak sem engedte meg, hogy ezt megtegye (1Sám 26:6–9).

Előfordulhat, hogy olyan helyzet alakul ki a gyülekezetünkben, amit nem értünk, vagy ami úgy tűnik, legalábbis a mi szemszögünkből, hogy nem a legjobban vagy nem a legszervezettebben lett megoldva. Vajon szerényen elismerjük, hogy Jézus a gyülekezet Feje, és hogy ő a vének testületén keresztül tevékenykedik, akik ki lettek nevezve, hogy vezessék a gyülekezetet? Szerények leszünk, tudva azt, hogy ha szeretnénk megőrizni Jehova helyeslését,  várnunk kell rá, hogy Jézus Krisztus által nyújtson vezetést? Szerényen várni fogunk, még ha ez nem is könnyű? (Péld 11:2).

A szelídség segít, hogy derűlátók legyünk

A szelídség képessé tesz valakit arra, hogy türelemmel, minden ingerültség, neheztelés vagy bosszúállás nélkül viselje el a sérelmeket. A szelídséget nem könnyű ápolni. Érdekes módon egy bibliavers szerint a „föld szelídei” felszólítást kapnak arra, hogy ’keressék a szelídséget’ (Sof 2:3). Ez a tulajdonság kapcsolatban áll az alázattal és a szerénységgel, de más tulajdonságokat is magában foglal, például a jóságot. Egy szelíd személy egyre érettebb lehet szellemileg, mivel taníthatónak és formálhatónak bizonyul.

Hogyan segíthet a szelídség abban, hogy megküzdjünk az életünket érintő változásokkal? Már biztosan te magad is megfigyelted, hogy sokan viszolyognak a változásoktól. De valójában a változások lehetőséget adhatnak arra, hogy Jehova tovább képezzen minket. Ezt jól mutatja Mózes története.

Mózesnek negyvenéves korában már kiváló tulajdonságai voltak. Érzékenyen reagált Isten népének a szükségleteire, és önfeláldozó volt (Héb 11:24–26). De mielőtt Jehova megbízta volna azzal, hogy Izraelt vezesse ki Egyiptomból, Mózesnek olyan változásokat kellett átélnie, melyek csiszolták a szelídségét. Kénytelen volt elmenekülni Egyiptomból, és Midián földjén élni 40 éven át. Mindez idő alatt pásztor volt, távol a pompától és a csillogástól. Mi lett ennek az eredménye? Ez a változás jobb emberré tette (4Móz 12:3). Megtanulta Jehova akaratát a saját érdekei elé helyezni.

Hogy mennyire szelíd volt Mózes, az kiderül abból, hogy hogyan reagált, amikor Jehova közölte vele, hogy el akarja vetni az engedetlen nemzetet, és Mózes leszármazottait hatalmas nemzetté akarja tenni (4Móz 14:11–20). Mózes közbenjárt a nemzet érdekében. A szavaiból kitűnik, hogy nem a saját érdekeit kereste, hanem Jehova hírnevéért és a testvérei jólétéért aggódott. Ahhoz, hogy betöltse a neki szánt szerepet, mint a nemzet vezetője és mint közvetítő, szelíd embernek kellett lennie. Mirjam és Áron zúgolódtak ellene, ám a bibliai beszámoló szerint Mózes „messze a legszelídebb ember volt minden ember közül” (4Móz 12:1–3, 9–15). Úgy tűnik, hogy Mózes szelíden eltűrte a sértéseiket. Vajon hogyan alakultak volna az események, ha Mózes nem lett volna szelíd?

Egy másik alkalommal Jehova szelleme megnyugodott néhány férfin, akik ezek után prófétálni kezdtek. Józsué, Mózes segítője úgy érezte, hogy ezek az izraeliták helytelenül cselekszenek. Mózes azonban szelíden Jehova szemszögéből szemlélte ezt, és nem féltette a hatalmát (4Móz 11:26–29).  Ha Mózes nem lett volna szelíd, vajon elfogadta volna, hogy Jehova ily módon változtat az elrendezésen?

A szelídség képessé tette Mózest arra, hogy helyesen éljen a ráruházott nagy hatalommal, és megfelelően töltse be azt a szerepet, melyet Isten neki szánt. Jehova megkérte, hogy menjen fel a Hóreb-hegyre, és képviselje a népet. Isten egy angyal által beszélt Mózessel, és kinevezte a szövetség közvetítőjének. Mivel Mózes szelíd volt, elfogadta ezt a nagy változást, és megőrizte Isten helyeslését.

Mi a helyzet velünk? A szelídség elengedhetetlen a szellemi fejlődésünkhöz. Mindazoknak, akik Isten népe körében kiváltságokat és hatalmat kaptak, szelídeknek kell lenniük. A szelídség visszatart minket attól, hogy büszkén reagáljunk a változásokra, és abban is segít, hogy megfelelő hozzáállással birkózzunk meg az új helyzetekkel. Nem mindegy, hogy hogyan tekintünk a változásokra. Elfogadjuk majd őket? Úgy fogunk tekinteni rájuk, mint amik lehetőséget adnak a fejlődésre? Talán kiderül majd, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy még szelídebbekké váljunk.

Számíthatunk rá, hogy mindig lesznek változások az életünkben. Olykor nem könnyű megérteni, hogy miért történik egy-egy dolog. A korlátaink és a ránk nehezedő érzelmi teher miatt talán nehéz megőriznünk a szellemi gondolkodásunkat. De az olyan tulajdonságok, mint az alázat, a szerénység és a szelídség segít nekünk elfogadni a változásokat, és megőrizni Isten helyeslését.

[Oldalidézet a 4. oldalon]

A valódi alázat képessé tesz minket arra, hogy olyannak lássuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A szelídség elengedhetetlen a szellemi fejlődésünkhöz

[Kép az 5. oldalon]

Mózesnek olyan nehézségekkel kellett szembenéznie, melyek csiszolták a szelídségét