Zsinagógák, melyekben Jézus és a tanítványai prédikáltak

„Körös-körül bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, prédikálta a királyság jó hírét” (MÁTÉ 4:23).

AZ EVANGÉLIUMOKBAN újra és újra arról olvasunk, hogy Jézus ott van a zsinagógában. Akár Názáretben járt, ahol felnevelkedett, akár Kapernaumban, ahol később lakott, akár bármelyik városban és faluban, ahová eseménydús szolgálatának három és fél éve alatt ellátogatott, sokszor a zsinagógában prédikált és tanított Isten Királyságáról. Sőt, szolgálatára visszatekintve ezt mondta: „Mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindnyájan összegyűlnek” (János 18:20).

Hozzá hasonlóan az apostolai és más korai keresztények is gyakran a zsinagógákban tanítottak. De miért kezdtek zsinagógákba járni a zsidók, hogy imádatot mutassanak be Istennek? És milyenek voltak ezek az imádati helyek Jézus napjaiban? Vizsgáljuk meg közelebbről.

Központi szerepük a zsidók életében. Háromszor egy évben a zsidó férfiak elmentek Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a szent templomban megtartott ünnepeken. De a mindennapokban a helyi zsinagógákban mutattak be imádatot, akár Palesztinában éltek, akár a Palesztinán kívüli sok-sok zsidó közösség egyikében.

 Mikor építették az első zsinagógákat? Egyesek úgy vélik, hogy az idő tájt, amikor a zsidók száműzetésben voltak Babilonban (i. e. 607 – i. e. 537), és Jehova temploma romokban hevert. Vagy talán nem sokkal azután, hogy visszatértek a száműzetésből, és Ezsdrás, a pap arra ösztönözte a népet, hogy ismerje meg jobban Isten Törvényét, és tegyen szert mélyebb megértésre a Törvényből (Ezsdrás 7:10; 8:1–8; 10:3).

Eredetileg a „zsinagóga” szó egyszerűen azt jelentette, hogy ’közösség’ vagy ’gyülekezet’. Ilyen értelemben használták a Septuagintában, a Héber Iratok görög nyelvű fordításában. Idővel azonban arra az épületre utalt, ahová az emberek összegyűltek az imádatra. Az i. sz. I. századra jóformán minden olyan városban, ahová Jézus ellátogatott, volt zsinagóga, a nagyobbakban egynél több is volt, Jeruzsálemben pedig sok zsinagóga épült. Milyenek voltak ezek az épületek?

Egyszerű épületek. Mikor a zsidók úgy döntöttek, hogy zsinagógát építenek, általában kerestek egy magasan fekvő helyet, és úgy tervezték meg az épületet, hogy a bejárata (1.) Jeruzsálem felé nézzen. De úgy tűnik, hogy ezeket az irányelveket elég rugalmasan kezelték, mivel nem mindig tudtak eleget tenni azoknak.

A zsinagógák többnyire nem voltak fényűző épületek, a berendezésük is igen egyszerű volt. Volt azonban egy nagyon fontos berendezési tárgy, egy láda (2.), vagyis tároló, melyben a közösség legféltettebb kincsét, a Szent Írások tekercseit tartották. A hordozható ládát az összejöveteleken megfelelőképpen elhelyezték, és az imádat végén egy biztonságos helyre vitték, egy erre a célra kijelölt helyiségbe (3.).

A láda közelében, a gyülekezettel szemben voltak az elöl levő ülőhelyek (4.) a zsinagóga elöljárói és a különleges vendégek részére (Máté 23:5, 6). Nagyjából a terem közepén volt egy emelvény, melyen volt egy állvány és egy ülőhely annak, aki a beszédet tartotta (5.). Az emelvényt három oldalról padok vették körül, ahol a gyülekezet tagjai foglalhattak helyet (6.).

A zsinagógát rendszerint a helyi gyülekezet tartotta fenn. Gazdagok és szegények egyaránt önként adtak anyagi javaikból, hogy az épület jó állapotát meg tudják őrizni. Vajon hogyan zajlottak az összejövetelek a zsinagógákban?

Imádat a zsinagógákban. Az összejövetelen Istent dicsérő énekeket énekeltek, imádkoztak, felolvastak az Írásokból, tanítottak és beszédet tartottak. Az imádat a sema elmondásával kezdődött, mely a zsidó hitvallásnak tekinthető. Ez az elnevezés az elsőként elmondott írásszöveg első szavából ered: „Halld [sema], ó, Izrael: Jehova, a mi Istenünk egy Jehova” (5Mózes 6:4).

Ezután felolvastak a Tórából, a Biblia első öt könyvéből, melyeket Mózes írt, és megmagyarázták az olvasottakat (Cselekedetek 15:21). Majd a próféták írásainak (haftárák) egy-egy részletét olvasták fel, ehhez is magyarázatot fűztek, illetve rámutattak, hogyan lehet alkalmazni az elhangzottakat. Az imádatnak ezt a részét olykor vendégek tartották. A Lukács 4:16–21-ben olvashatunk egy olyan alkalomról, amikor Jézus ilyen felolvasást tartott.

 Persze az a tekercs, melyet ezen az összejövetelen átadtak Jézusnak, nem volt fejezetekre és versekre osztva, miként a mai Bibliák. Képzeljük el, amint Jézus a bal kezével kitekeri a tekercset, a jobb kezével pedig feltekeri, egészen addig, míg meg nem találja azt a szövegrészt, melyet keres. Az olvasás után a tekercset visszatekerték az elejére.

Legtöbbször az eredeti héber szöveget olvasták, és arámi nyelvre tolmácsolták. A görögül beszélő gyülekezetekben a Septuagintát használták.

A mindennapi élet központjai. A zsinagógáknak, a hozzájuk épített vagy a körülöttük elhelyezkedő épületekkel együtt, nagyon fontos szerepük volt a zsidók mindennapi életében, több célt is szolgáltak. Időnként bírósági meghallgatásokat tartottak itt, valamint közösségi gyűléseket, sőt még olyan összejöveteleket is, melyek során az épülethez épített étkezőkben élelmet szolgáltak fel. A zsinagógához tartozó épületek között voltak olyanok is, melyekben időnként utazókat szállásoltak el.

A zsinagógához szinte minden városban tartozott egy iskola is, mely gyakran ugyanabban az épületben volt. Képzeljünk el egy termet tele diákokkal. A tanár felír valamit nagy betűkkel egy viasztáblára, a gyerekek az olvasást gyakorolják. Ezeknek az iskoláknak fontos szerepük volt abban, hogy az ókorban élt zsidók tudtak írni-olvasni, és még az egyszerű emberek is ismerték az Írásokat.

Ám a zsinagóga elsődlegesen a rendszeresen megtartott imádati összejövetelek helyszíne volt. Nem meglepő hát, hogy az első századi keresztények összejövetelei sok mindenben hasonlítottak a zsidók zsinagógákban tartott összejöveteleihez. A keresztények is azért jöttek össze, hogy imádatot mutassanak be Jehovának: imádkoztak, Istent dicsérő énekeket énekeltek, felolvastak Isten Szavából, és magyarázatot fűztek a felolvasott részhez. De a hasonlóságok ezzel még nem érnek véget: A különböző szükségleteket és kiadásokat mindkét imádati helyen az önként adott anyagi javakból fedezték. Isten Szavának felolvasása és megmagyarázása egyik helyen sem volt pusztán egy papi osztály kiváltsága. Mindkét helyen felelősségteljes vének szervezték és felügyelték az összejöveteleket.

Napjainkban Jehova Tanúi igyekeznek utánozni Jézusnak és az első századi követőinek a példáját. Ezért a Királyság-termeikben tartott összejöveteleik hasonlítanak az ókori zsinagógákban megtartott összejövetelekhez. A legjelentősebb hasonlóság, hogy a Tanúk is azzal a céllal jönnek össze, melyet az igazságot szerető emberek mindig is fontosnak tartottak, vagyis hogy ’közeledjenek Istenhez’ (Jakab 4:8).

[Kép a 16–17. oldalon]

Az illusztráció egy első századi város, Gamla zsinagógájának a terve alapján készült

[Kép a 18. oldalon]

A zsinagógai iskolákban 6 és 13 év közötti fiúk tanultak