Tényleg becstelenség?

„Nem baj, ha egy kicsit mást írsz a betétlapra, mint ami történt. Meglátod, minden rendben lesz”

„Az adóhatóságnak nem kell mindenről tudnia”

„A lényeg, hogy ne bukj le”

„Minek fizess érte, ha egyszer ingyen is hozzájuthatsz?”

GYAKRAN hallhat az ember hasonló javaslatokat, ha pénzügyi kérdésekben tanácsot kér. Vannak olyanok, akiknek, úgy tűnik, mindenre van egy „jó ötletük”. A kérdés az, hogy ezek az ötletek valóban becsületesek-e.

A becstelenség annyira elterjedt manapság, hogy az emberek gyakran elfogadhatónak tartják a hazugságot, a csalást és a lopást abban az esetben, ha valaki el akarja kerülni a büntetést, pénzt akar szerezni vagy előbbre akar jutni. Sokszor a társadalom előkelő tagjai sem mutatnak jó példát a becsületesség terén. Az egyik európai országban a csalással és sikkasztással kapcsolatos ügyek száma több mint 85 százalékkal nőtt 2005-ről 2006-ra. És ebben még nincsen benne az a számtalan kisebb becstelen ügy, amelyet egyesek „bocsánatos bűnnek” neveznek. Talán nem is volt olyan meglepő az emberek számára, hogy ebben az országban vezető üzletemberek és politikusok botrányba keveredtek, amiért hamis diplomát használtak, hogy előmozdítsák a karrierjüket.

Azonban a világot átható becstelenség ellenére sokan szeretnék azt tenni, ami helyes. Valószínűleg te is közéjük tartozol. Talán az Isten iránti szereteted indít arra, hogy azt tedd, ami helyes a szemében (1János 5:3). Hasonló érzéseid lehetnek, mint Pál apostolnak, aki ezt írta: „bízunk benne, hogy tiszta lelkiismeretünk van, mivel tisztességesen akarunk viselkedni mindenben” (Héberek 13:18). Ezért, kérjük, figyelj meg néhány helyzetet, mely próbára teheti azt az elhatározásunkat, hogy ’mindenben tisztességesen fogunk viselkedni’. Szó lesz olyan bibliai alapelvekről is, melyek segíthetnek ilyen helyzetekben.

Kinek kell fizetnie egy baleset okozta kárért?

Egyik nap vezetés közben Lisa *, egy fiatal lány balesetet okoz, összeütközik egy másik autóval. Senki nem sérül meg, de mindkét autóban kár keletkezik. Az országban, ahol Lisa él, a fiatal autóvezetőknek magas biztosítási díjat kell fizetniük, és ezek a díjak minden egyes baleset után megemelkednek. Mivel Lisa unokabátyja, Gregor is vele utazott, egy barátjuk azt tanácsolja, hogy írják azt a betétlapra, hogy Gregor vezetett. Így Lisa elkerülné, hogy megemelkedjen a biztosítási díja. Ez jó ötletnek tűnik. Mit tegyen Lisa?

A biztosító társaságok az ügyfeleik által befizetett biztosítási díjakból fizetik ki a kárigényeket. Ezért ha Lisa a barátja tanácsát követi,  akkor lényegében más ügyfelek fognak fizetni a balesete miatt, mivel megemelkedik a biztosítási díjuk. Amellett, hogy Lisa nem a valóságnak megfelelően töltené ki a betétlapot, még lopna is másoktól. Ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha valaki valótlan dolgokat állítana azért, hogy nagyobb összeget kapjon a biztosítótól.

A jogi büntetések talán elrettentenek egy ilyen becstelen tettől. Ám ennél fontosabb oka is van annak, hogy ne váljunk becstelenné, és ez Isten Szavában található. „Ne lopj” – jelenti ki a tízparancsolat egyike (2Mózes 20:15). Pál apostol tulajdonképpen megismételte ezt a parancsot a keresztényeknek, amikor ezt írta: „Aki lop, többé ne lopjon” (Efézus 4:28). Ha engedelmeskedsz Isten Szavának a biztosítási ügyekben, azzal elkerülöd, hogy olyat tegyél, amit Isten elítél, valamint kifejezed, hogy szereted és tiszteled Isten törvényét és az embertársaidat (Zsoltárok 119:97).

’Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré’

Peter üzletember. A könyvelője azt javasolja neki, hogy számoljon el adókedvezményként egy nagy összegű számítógépes „beszerzést”. Peter igazából nem vásárolta meg ezeket a termékeket, de a hatóság valószínűleg nem indítana vizsgálatot egy ilyenfajta költség miatt, mert a Peteréhez hasonló vállalkozások gyakran vásárolnak ilyen felszereléseket. Így Peternek jelentősen kevesebb adót kellene befizetnie. Mit tegyen? Mi alapján döntsön?

Pál apostol a következőket mondta a napjaiban élő keresztényeknek: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak . . . Adjátok meg mindenkinek, ami megilleti, aki az  adót kívánja meg, annak az adót, aki az illetéket, annak az illetéket” (Róma 13:1, 7). Akiknek az a vágyuk, hogy elnyerjék Isten helyeslését, befizetnek minden adót, melyet a hatóságok előírnak. Mindamellett ha az ország törvénye adókedvezményeket biztosít egyes személyeknek vagy vállalkozásoknak, akkor természetesen igénybe lehet venni ezeket, ha valaki jogosult rá.

Nézzünk most egy másik helyzetet, mely szintén az adófizetéssel kapcsolatos. David asztalosként dolgozik egy helyi vállalatnál. A barátai és a szomszédai megkérik, hogy készítsen nekik bútorokat az otthonukba, és ő ezt meg is teszi a szabad idejében. Az összeg, melyet ajánlanak neki, több, mint amennyit a munkahelyén keres, és ráadásul számlát se kérnek. Így nincs feljegyzés arról, hogy milyen munka lett elvégezve, és senki nem fizet adót utána. Sokak szerint ez a megoldás azért előnyös, mert mindenki jól jár vele. Mivel David szeretne örömet szerezni Istennek, hogyan tekintse az olyan munkát, melyről nem készül számla?

Lehet, hogy nem lepleződik le az, aki így végez el egy munkát, viszont nem fizeti meg az adót, melyet a kormánynak joga van beszedni. Jézus megparancsolta: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Máté 22:17–21). Ezt azért mondta, hogy kiigazítsa a hallgatói gondolkodását az adófizetést illetően. A hatóságok, akikre Jézus császárként utalt, úgy tekintik az adót, mint ami jogosan megilleti őket. Ezért Krisztus követői szentírási kötelességüknek tartják, hogy mindenfajta adót befizessenek.

Csalás a vizsgákon

Marta középiskolába jár, és az érettségire készül. Jó jegyeket kell szereznie, hogy később megfelelő állást találjon. Ezért sokat tanul. Az osztálytársai is készülnek a vizsgákra, ám némelyikük másképp. Ők személyi hívókat és mobiltelefonokat fognak használni, valamint olyan számológépeket, melyekbe előre be lehet programozni bizonyos műveleteket. Vajon Martának is „azt kellene tennie, mint mindenki másnak”, hogy biztosan jó jegyeket kapjon?

Mivel a csalás ennyire megszokott, sokan úgy érzik, hogy semmi rossz nincs benne. „A lényeg, hogy ne bukj le” – érvelnek. Ez az érvelés azonban elfogadhatatlan az igaz keresztényeknek. Lehet, hogy egy tanár nem veszi észre, hogy egy diák csal, de van valaki, aki igen. Jehova Isten tudja, mit teszünk, és felelősségre fog vonni minket a tetteinkért. Pál ezt írta: „nincs olyan teremtés, amely nyilvánvaló ne volna az ő tekintete előtt, hanem minden mezítelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” (Héberek 4:13). Isten tehát figyel bennünket, mert fontos neki, hogy azt tesszük-e, ami helyes. Nemde nyomós ok ez arra, hogy becsületesek legyünk, amikor vizsgázunk?

Mit fogsz tenni?

Lisa, Gregor, Peter, David és Marta felismerték, hogy komoly döntés előtt állnak. Azt választották, hogy becsületesen járnak el, és  ezáltal megőrizték a tiszta lelkiismeretüket és a feddhetetlenségüket. Te mit teszel majd, ha hasonló helyzetbe kerülsz?

A munkatársaid, az osztálytársaid és a szomszédaid talán lelkiismeret-furdalás nélkül hazudnak, csalnak vagy lopnak. Sőt, még gúnyolhatnak is, hogy rávegyenek arra, hogy te is ugyanúgy tegyél, mint ők. Mi segíthet abban, hogy a próbálkozásaik ellenére helyesen dönts?

Ne feledd, hogy ha összhangban cselekszünk Isten akaratával, tiszta lesz a lelkiismeretünk, és elnyerjük Isten helyeslését és kegyét. Dávid király a következőket írta: „Ó, Jehova, ki lehet vendéged sátorodban? Ki lakhat szent hegyeden? Aki feddhetetlenül jár, aki igazságosságot cselekszik, és szívében az igazságot szólja . . . Aki ezeket cselekszi, nem inog meg soha” (Zsoltárok 15:1–5). A tiszta lelkiismeret és az egek Istenének barátsága sokkal értékesebb, mint bármilyen anyagi haszon, melyet becstelen úton szerezhetünk.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Aki lop, többé ne lopjon . . . ”

Az Isten törvénye iránti tisztelet és az embertársaink iránti szeretet arra ösztönöz minket, hogy becsületesek legyünk a biztosítási ügyekben

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Adjátok meg mindenkinek, ami megilleti, aki az adót kívánja meg, annak az adót . . . ”

Azért, hogy elnyerjük Isten helyeslését, a törvény által előírt minden adót befizetünk

[Oldalidézet a 13. oldalon]

„Minden . . . leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.”

Lehet, hogy a tanárok nem veszik észre, ha csalunk, de Isten szemében szeretnénk becsületesek lenni

[Kiemelt rész/képek a 14. oldalon]

Ez is lopás

A barátod megvette egy számítógépes program legújabb verzióját, és szeretnéd, ha neked is meglenne. Felajánlja, hogy lemásolja neked a szoftvert, és így pénzt spórolhatsz meg. Ez is becstelenség?

Amikor a felhasználók számítógépes szoftvert vásárolnak, elfogadják a program licencszerződésének feltételeit. Lehet, hogy a szerződés szerint a vevő csak egyetlen számítógépre telepítheti a programot, és csak azon használhatja. Ebben az esetben, ha valaki lemásolja a szoftvert egy újabb felhasználónak, megszegi a licencszerződést, és törvénytelen cselekedetet követ el (Róma 13:4). Ez egyben lopás is, mivel a szerzői jog tulajdonosát megfosztja attól a bevételtől, mely jogosan megilleti őt (Efézus 4:28).

„Senki nem fogja megtudni” – érvelhetnek némelyek. Lehet, hogy nem tudják meg mások, de emlékezzünk rá, mit mondott Jézus: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Mindannyian értékeljük, ha a munkánkért megkapjuk a megfelelő fizetséget, és szeretnénk, hogy mások tiszteletben tartsák a tulajdonunkat. Ezért ugyanígy kell tennünk az embertársainkkal is. Nem lopjuk el a szellemi tulajdonukat *, még akkor sem, ha mások nem tudnak róla (2Mózes 22:7–9).

[Lábjegyzet]