Tudtad?

Mire gondolt Pál apostol, amikor a ’diadalmenetről’ beszélt?

▪ Pál ezt írta: „[Isten] diadalmenetben vezet bennünket a Krisztussal közösségben, és minden helyen érzékelhetővé teszi általunk ismeretének illatát. Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istennek azok között, akik megmentésben részesülnek, és azok között is, akik elvesznek; az utóbbiaknak halálból származó illat a halálra, az előbbieknek életből származó illat az életre” (2Korintusz 2:14–16).

Az apostol itt egy római szokásra utalt. A rómaiak ünnepélyes felvonulást tartottak annak a hadvezérnek a tiszteletére, aki győzelmet aratott a birodalom ellenségei felett. Ezeken az alkalmakon közszemlére tették a zsákmányt és a hadifoglyokat is, bikákat vittek az áldozáshoz, és mindeközben a tömeg éljenzéssel fogadta a győztes hadvezért és seregét. Amikor a diadalmenet véget ért, a bikákat feláldozták, és valószínűleg sok foglyot kivégeztek.

„Krisztus jó illata” – mely egyeseknek az életet, másoknak pedig a halált jelképezi – egy enciklopédia szerint egy olyan metafora, melynek „alapja alighanem az a római szokás, hogy a felvonulásokon tömjént égettek. A tömjén illata, mely az ünnepeltek számára a győzelem jelképe volt, a foglyokat arra emlékeztette, hogy valószínűleg ki fogják végezni őket” (The International Standard Bible Encyclopedia). *

Mik voltak a „magaslatok”, melyeket a Héber Iratok gyakran említ?

▪ Mielőtt az izraeliták bementek az Ígéret földjére, Jehova azt az utasítást adta nekik, hogy az ott lakó kánaániták összes imádati helyét rombolják le. Ezt parancsolta: „pusztítsátok el minden kőből készült képmásukat, és minden öntött fém képmásukat is pusztítsátok el, és minden szent magaslatukat semmisítsétek meg” (4Mózes 33:52). A hamis imádatnak ezek a központjai talán a szabadban, a dombtetőkön voltak. De lehettek különböző építmények is, például fák alatt vagy bent a városokban (1Királyok 14:23; 2Királyok 17:29; Ezékiel 6:3). Voltak itt oltárok, szent oszlopok és rudak, képmások, füstölőszertartók, valamint még más, imádathoz használt tárgyak is.

A jeruzsálemi templom megépítése előtt az izraeliták meghatározott helyeken imádhatták Jehovát, és ezeket a Szentírás magaslatoknak nevezi. Isten prófétája, Sámuel egy „magaslaton” mutatott be áldozatokat egy meg nem nevezett városban Cúf földjén (1Sámuel 9:11–14). Ám miután elkészült a templom, néhány, Jehovához hűséges király azon igyekezett, hogy megtisztítsa az országot a ’magaslatoktól’ (2Királyok 21:3; 23:5–8, 15–20; 2Krónikák 17:1, 6).

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

Részlet egy római diadalmenetet ábrázoló domborműről (i. sz. II. század)

[Forrásjelzés]

Photograph taken by courtesy of the British Museum

[Kép a 23. oldalon]

Szent oszlopok romjai (Gézer)