„Az ács”
Bepillantás az első századi keresztények életébe
„Az ács”
„Nem az ács fia ez?” (MÁTÉ 13:55).
JÉZUST nemcsak úgy ismerték, mint aki „az ács fia”, hanem úgy, mint aki maga is „ács *” (Márk 6:3). Valószínűleg a nevelőapjától, Józseftől tanulta meg ezt a mesterséget.
Mi mindenhez kellett értenie Jézusnak mint ácsnak? Milyen szerszámokkal dolgozott? Milyen munkákra kérhették fel a názáretiek? És milyen hatással volt az életére, hogy már fiatalon megtanulta az ácsmesterséget?
Családi vállalkozás. A lenti képen egy apa épp azt tanítja a legnagyobb fiának, hogyan kell ügyesen és biztonságosan használni az íjfúrót. De a kisebbik fiú is feszülten figyel.
A fiúkat általában 12-15 éves koruk körül kezdték kitanítani a szakmára. Rendszerint az apjuk oktatta őket, és a képzésük évekig is eltarthatott. A fiúknak szorgalmasnak kellett lenniük, hogy mindent megtanuljanak, amihez egy ácsmesternek értenie kellett. Képzeld csak el, milyen élvezetes lehetett az a sok-sok óra, melyet József és Jézus együtt töltöttek a műhelyben. Miközben dolgoztak és József átadta a tudását, biztosan sokat beszélgettek. József alighanem büszkén figyelte, amint Jézus elsajátítja a mesterség csínját-bínját.
A szakértelem, az erőnlét és a jártasság fontossága. Egy ácsnak ismernie kellett a különféle fák tulajdonságait. Többnyire olyan fákkal dolgozott, melyek azon a vidéken voltak honosak, például ciprussal, tölggyel, cédrussal, szikomorfával és olajfával. Csakhogy az első században nem voltak fatelepek vagy barkácsboltok, ahol méretre vágott faanyagot tudott volna beszerezni, hanem el kellett mennie az erdőbe, ott kiválasztotta a megfelelő fát, kivágta, majd pedig hazaszállította a nehéz farönköket a műhelyéhez.
Mit készített a faanyagból? Olykor építkezéseken dolgozott. Gerendákat vágott méretre a tetőhöz, lépcsőket épített a házakba, ajtókat, ablakokat készített, és tartószerkezeteket ácsolt a falakhoz.
Bútorokat is készített. A jobb oldali képen láthatunk néhányat ezek közül. Készített például fiókos szekrényeket, polcokat, tároló szekrényeket (1.); zsámolyokat (2.), székeket (3.), különböző méretű és formájú asztalokat (4.) és bölcsőket. A bútorokat esetenként szép berakásokkal díszítette, melyek aprólékosan kidolgozott motívumokat ábrázoltak. A bútorokat méhviasszal vagy valamilyen olajjal kente be, hogy még szebbek legyenek, és hogy ne legyenek olyan sérülékenyek.
Mindenféle eszközt is készített a helyi földműveseknek, például keményfából igákat (5.), valamint villákat, gereblyéket és lapátokat (6.). Jó erős ekéket (7.) kellett készítenie, hiszen az ekével, melynek egyes részei vasból voltak, a földműveseknek sziklás talajt kellett felszántaniuk. Kocsikat (8.) és szekereket is csinált, tömör vagy küllős kerekekkel. A munkájához az is hozzátartozott, hogy karbantartsa és megjavítsa az általa készített bútorokat, szerszámokat és járműveket.
Mit gondolsz, meglátszott Jézus külsején, hogy ács volt? Mivel a Közel-Keleten élt, biztosan napbarnított volt a bőre, a sok éven át végzett fizikai munka alighanem megedzette az izmait, a keze pedig valószínűleg megkeményedett az érdes fáktól, valamint a fejsze, kalapács és fűrész használatától.
Szemléltetések forrása. Jézus mesterien értett ahhoz, hogyan lehet egyszerű, jól ismert tárgyakra utalva mély igazságokat megtanítani. Vajon a szemléltetéseihez merített ötleteket az ácsként szerzett tapasztalataiból? Nézzünk meg egy-két példát. Egyszer, amikor egy sokasághoz beszélt, ezt kérdezte: „Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe?” Ácsként biztosan jól tudta, hogy milyen nagy egy gerenda (Máté 7:3). Egy másik alkalommal, amikor szintén egy nagyobb csoporthoz beszélt, ezt mondta: „Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz.” Minden bizonnyal ő is sok ekét készített (Lukács 9:62). És az egyik legkedvesebb meghívásában egy olyan eszközről tesz említést, melyet szintén ácsok készítettek. Így szólt: „Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem . . . az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:29, 30). Kétségtelenül tudta, hogyan kell olyan igát készíteni, mely nem okoz fájdalmat, hanem „kellemes”, azaz kényelmes.
Jézus ellenségei nyilvánvalóan a megvetésüket fejezték ki, amikor azt mondták rá, hogy „az ács fia”. A keresztények azonban az első századi társaikhoz hasonlóan megtiszteltetésnek tartják, hogy a követői lehetnek ennek az alázatos személynek, az egykori ácsnak.
[Lábjegyzet]
^ 4. bek. A bibliai időkben az ács egy általános megnevezés volt, mely fával foglalkozó személyre vonatkozott, aki házakat, bútorokat és más fatárgyakat is készített.
[Kiemelt rész/képek a 26. oldalon]
Mi volt egy ács szerszámosládájában?
Egy első századi ácsnak, így Jézusnak is tudnia kellett, hogyan bánjon az itt ábrázolt szerszámokkal. A fűrész (1.) egy fakeretbe foglalt recés vaspenge volt, mellyel akkor tudott vágni, amikor maga felé húzta. A tervek készítésénél derékszöget (2.) használt, a függőónnal (3.) pedig a függőleges irányt határozta meg. A szerszámosládájában volt még egy vízszintező (4.), egy mérőrúd (5.), és egy gyalu (6.) éles, állítható vaspengével, mellyel a durva felületű fát simára tudta egyengetni, valamint egy fejsze (7.), melyet a favágáshoz használt.
Az íjesztergával (8.) és a homorú vésővel (9.) orsókat készített. A szerszámosláda tetején látható fakalapáccsal (10.) verte be a faszegeket, és ütögette a vésőt. Volt még kézifűrésze (11.) is, meg hántolókése (12.), melyet szintén a fa alakításához használt, és természetesen szögeket (13.) is tartott a ládában. A szerszámosláda előtt egy kalapács (14.) és egy ácsbárd (15.) van, melyeket a fa durva megmunkálásához használt. A láda tetején egy kést (16.) és különböző méretű vésőket (17.) láthatunk, a láda oldalának pedig egy íjfúró (18.) van nekitámasztva.