Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Visszatekintve a kálvinizmus 500 évére

Visszatekintve a kálvinizmus 500 évére

Visszatekintve a kálvinizmus 500 évére

JEAN CALVIN (Kálvin János) 1509-ben született a franciaországi Noyon városában. Egy olyan vallási mozgalmat indított el, mely erőteljes hatást fejtett ki sok ember életére szerte Európában, Amerikában, Afrika déli részén, és másutt is. Úgy tartják, ő volt a nyugati világ történelmének egyik legnagyobb hitújítója.

Ma, mintegy 500 évvel Kálvin születése után, a kálvinizmus, vagyis a Kálvin által hirdetett eszmék és tanítások összessége, ilyen vagy olyan formában még mindig jelen van a protestáns egyházakban, egyebek közt a református, a presbiteriánus és a kongregacionalista egyházakban, továbbá a különböző, puritán eszméket valló csoportokban. A Református Egyházak Világszövetsége a tavaly szeptemberi adatok szerint 107 országban 75 millió hívet számlált.

Ellenséges érzülettel a katolicizmussal szemben

Kálvin édesapja jogtanácsosként és titkárként dolgozott a katolikus egyház kötelékében, Noyon-ban. Munkája során alighanem szemtanúja volt a papság széles körű züllöttségének. Nem tudjuk, hogy emiatt hangot adott-e felháborodásának, vagy hogy tiszteletlenül viselkedett-e, ám idővel őt is, és Kálvin bátyját is kiközösítették az egyházból. Az édesapja halála után Kálvin nagy nehézségekbe ütközött, amikor el akarta intézni, hogy apja egyházi temetést kapjon. Ez az eset vélhetően megrendítette a bizalmát a katolicizmusban.

Az életéről szóló művek többsége nagyon keveset ír a gyermekkoráról, mindössze annyit, hogy zárkózott és hallgatag jellem volt. Úgy tűnik, hogy a Párizsban, Orléans-ban és Bourges-ban töltött diákévei alatt is csupán néhány barátra tett szert. Azonban gyors észjárással és bámulatos memóriával volt megáldva. Ráadásul óriási volt a teherbírása, mindennap reggel öt órától éjfélig tanult. Ennek köszönhette, hogy még 23 éves sem volt, amikor jogi doktorátust szerzett. Héberül, görögül és latinul is tanult, hogy tanulmányozni tudja a Bibliát. Mindenekelőtt azonban arról ismerték, hogy komolyan és fegyelmezetten végezte el a rábízott feladatokat. Ezt a jellemvonást a mai napig sokan összekapcsolják a kálvinizmussal.

Eközben a határon túl, Németországban Martin Luther (Luther Márton) nyíltan bírálta a katolikus egyházat a romlottsága és Írás-ellenes tanításai miatt. 1517-ben vallási reformot sürgetve közzétette, a hagyomány szerint kiszögezte 95 tézisét egy wittenbergi templom kapujára. Sokan egyetértettek vele, és a reformáció gyorsan tért hódított szerte Európában. Ez érthető módon sokfelé heves ellenállást váltott ki. A reformáció hívei az életüket kockáztatták azzal, ha ragaszkodtak a nézeteikhez. 1533-ban Párizsban Kálvin barátja, Nicolas Cop tartott egy beszédet, melyben síkraszállt Luther tanai mellett, és mivel Kálvin segített neki a beszéde megírásában, mindkettőjüknek menekülni kellett. Kálvin soha nem költözött vissza Franciaországba.

1536-ban Kálvin kiadta a protestáns hitről készült átfogó művét A keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás címmel. Könyvét, melyet a francia protestánsok – későbbi nevükön hugenották – védelmében írt, I. Ferenc királynak címezte. Támadta benne a katolikus tanításokat, és megvédte hitének legfőbb pillérét, azaz Isten mindenhatóságát és világ feletti uralmát. E könyve nemcsak a vallási életre, hanem a francia nyelvre és irodalomra tett hatásáról is híressé vált. Kálvint az egyik legkiemelkedőbb reformátorként tisztelték. Végül a svájci Genfben telepedett le, és 1541-től ez a város lett munkásságának központja.

Reformokra törekedve Genfben

Kálvin óriási hatással volt Genfre. Mivel nagyon fontosnak tartotta az erkölcsösséget, és erős igazságérzete volt, célul tűzte ki, hogy megváltoztatja ezt a várost. Egy enciklopédia megjegyzi, hogy Genfet „egy rossz hírben álló városból olyan várossá tette, melynek lakóit szigorú erkölcsi szabályok irányították” (Encyclopedia of Religion). De más is hozzájárult a változáshoz. Dr. Sabine Witt, a berlini Német Történeti Múzeum kurátora ezt mondja: „A Franciaországban dúló vallási háborúk miatt több ezer protestáns kényszerült menekülésre. A beáramlásukat követő néhány évben [Genf] lakossága megduplázódott.” A hugenották, akik Kálvinhoz hasonlóan nagyon szorgalmasak voltak, fellendítették Genf gazdaságát, a város így a nyomtatás és az órakészítés központja lett.

Más országokból is érkeztek menekültek. Sokan jöttek például Angliából, ahol I. Mária üldözte a protestánsokat. Mivel a kálvinisták többnyire menekültekből álló kisebbségi csoportokból tevődtek össze, teológiájukat egy vallásos folyóirat „az üldözöttek teológiájának” nevezi (Christ in der Gegenwart). A menekültek 1560-ban kiadták a Genfi Bibliát. Ez volt az első olyan angol nyelvű Biblia, amely számozott versekre volt felosztva. És mivel könnyen kézbe vehető volt, elősegítette Isten Szavának személyes tanulmányozását. A puritánok valószínűleg ezt a bibliafordítást vitték magukkal, amikor 1620-ban kivándoroltak Észak-Amerikába.

Csakhogy Genf nem nyújtott mindenkinek biztos menedéket. Miguel Serveto (Szervét Mihály) 1511-ben született Spanyolországban. Tanult görögül, latinul és héberül, és emellett még orvosi tanulmányokat is folytatott. Minden bizonnyal találkozott Kálvinnal, amikor mindketten diákok voltak Párizsban. Szervét Mihály a Biblia tanulmányozása során felismerte, hogy a háromság Írás-ellenes tanítás. Levélben megpróbált értekezni erről Kálvinnal, Kálvin azonban az ellenséget látta benne. Mivel Franciaországban Szervétet üldözték a katolikusok, Genfbe, Kálvin városába menekült. De a szívélyes fogadtatás helyett letartóztatták, eretnekség vádjával bíróság elé állították, és 1553-ban máglyán megégették. Friedrich Oehninger történész ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Szervét kivégzése örök szégyenfolt az élete és munkássága révén egyébként oly nagyra tartott Reformátor [Kálvin] becsületén.”

A reformok megvalósítása közben Kálvin rengeteg művet adott ki. Úgy tartják, több mint 100 összefoglaló művet és 1000 levelet írt, illetve mintegy 4000 prédikációt tartott Genfben. Ezekben nemcsak azt fejtette ki, hogy az ő álláspontja szerint milyennek kellene lennie a kereszténységnek, hanem megpróbálta rákényszeríteni az emberekre, hogy úgy éljenek, ahogy szerinte a keresztényeknek kell; különösen Genfben próbálta ezt megvalósítani, mert úgy tekintett erre a városra, mint Isten városára. *

De milyen eredménye lett Kálvin fáradhatatlan munkájának hosszú távon? A svájci Állami Statisztikai Hivatal szerint 2000-ben Genf lakosságának mindössze 16 százaléka tartozott a református egyházhoz, és a városban élő katolikusok száma meghaladja a kálvinizmust valló hívek számát.

Fokozódik a vallási széthúzás

A reformáció kirobbanása azt hozta magával, hogy önálló városok és államok kifejezésre juttatták, hogy elkötelezték magukat a katolicizmus, a lutheranizmus vagy a kálvinizmus mellett. Így Európa vallásilag nagyon megosztottá vált. Bár a reformáció hívei egységesen elítélték a katolikus egyházat, egymással nem mindenben értettek egyet. Dr. Witt, akit korábban már idéztünk, megjegyzi: „A protestánsok berkein belül is teológiai viták támadtak.” Abban ugyan mind egy véleményen voltak, hogy a Bibliát kell a keresztény hit alapjául venni, de a tanításaikat illetően komoly nézeteltérések alakultak ki közöttük. A vita eleinte az utolsó vacsora és Krisztus jelenléte körül folyt, később pedig megszületett a kálvinizmus egyik legvitatottabb tantétele, az eleve elrendelés.

Az eleve elrendelés fogalma sok viszályt idézett elő. A kálvinisták egyik csoportja úgy vélte, hogy Isten előre – még mielőtt bárki bűnt követett volna el – kiválasztott néhányakat, hogy Krisztus által megmentésben részesüljenek, a többi embert pedig sorsára hagyta. Ezért ez a csoport azt vallotta, hogy a megmentés Isten rendeléséből van, és hogy nem minden ember egyenlő. Mások azonban úgy gondolták, hogy a megmentés lehetősége minden ember előtt nyitva áll, és hogy az egyénen múlik, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. Vagyis a megmentés attól függ, mit választ az ember szabad akaratából. Ezek a tanítások még hosszú idővel Kálvin halála után is sok fejtörést okoztak a kálvinizmus híveinek.

A kálvinizmus örökségének árnyoldala

A Dél-afrikai Köztársaságban a XX. században a holland református egyház az eleve elrendelés tanára hivatkozva pártolta a faji megkülönböztetést. A kormánynak a fehérek felsőbbrendűségét valló politikájáról Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke ezt mondta: „Ezt a politikát a holland református egyház támogatta, és tanításaival igazolta az apartheidet [a faji elkülönítési politikát], azt sugallva, hogy az afrikanderek [a dél-afrikai fehérek] Isten választott népe, a feketék pedig alacsonyabb rendűek. Az afrikanderek nézete szerint az apartheid és az egyház elválaszthatatlan volt egymástól.”

Az 1990-es években a holland református egyház nyilvánosan bocsánatot kért amiatt, hogy támogatta az apartheidet. Az egyházi vezetők egy hivatalos dokumentumban, a Rustenburgi nyilatkozatban elismerték: „Többen közülünk a Biblia helytelen értelmezésével tevékenyen támogatták az apartheidet, aminek következtében sokan arra a meggyőződésre jutottak, hogy Isten helyesli ezt a szemléletmódot.” Az évek során az egyház apartheiddel kapcsolatos álláspontja nemcsak ahhoz a sok szenvedéshez járult hozzá, melyet a faji előítélet váltott ki, hanem ahhoz is, hogy sokan Istent hibáztatták mindezért.

Kálvin János 1564-ben halt meg Genfben. Élete végén állítólag ezt mondta lelkésztársainak: „Nem tudom eléggé megköszönni nektek azt a kitüntető barátságot, amellyel irántam voltatok, jóllehet erre én semmi érdemet nem szereztem” (Theodor Béza: Kálvin János élete). Továbbá arra kérte őket, bocsássanak meg neki állandó türelmetlensége és haragos természete miatt. Bárhogy volt is, tagadhatatlan, hogy a protestáns munkamorál, melyet szorgalom, önfegyelem és kötelességtudat jellemez, visszatükrözi Kálvin János egyéniségét és az általa vallott értékeket.

[Lábjegyzet]

^ 13. bek. Még több információ végett lásd Az emberiség Isten keresése című könyv 321–325. oldalát; Jehova Tanúi kiadványa.

[Oldalidézet a 21. oldalon]

A reformáció kirobbanása azt hozta magával, hogy önálló városok és államok kifejezésre juttatták, hogy elkötelezték magukat a katolicizmus, a lutheranizmus vagy a kálvinizmus mellett. Így Európa vallásilag nagyon megosztottá vált

[Térkép a 18. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

SPANYOLORSZÁG

FRANCIAORSZÁG

PÁRIZS

Noyon

Orléans

Bourges

SVÁJC

GENF

[Kép a 19. oldalon]

Kálvin műve, „A keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás” (1536) a protestáns hit alapja lett

[Forrásjelzés]

© INTERFOTO/​Alamy

[Kép a 20. oldalon]

Szervét kivégzése örök szégyenfolt marad Kálvin becsületén

[Forrásjelzés]

© Mary Evans Picture Library

[Kép a 21. oldalon]

A „Genfi Biblia” (1560) az első angol nyelvű Biblia, amely számozott versekre van felosztva

[Forrásjelzés]

Courtesy American Bible Society

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

Francia város: © Mary Evans Picture Library