AMIKOR erről a kérdésről van szó, a vallásos szokások többnyire a formaságokra összpontosítanak, például az ima szövegére, vagy arra, hogy milyen testhelyzetben, illetve milyen szertartások keretében kell imádkozni. A Biblia azonban segít felismernünk, hogy ezeknél sokkal fontosabb szempontokat is figyelembe kell vennünk.

A Bibliából megtudhatjuk, hogy Isten hűséges szolgái más-más körülmények között, és különféle testhelyzetekben imádkoztak. Volt, hogy magukban, és volt, hogy fennhangon, mindig a helyzettől függően. Volt, aki ima közben az égre tekintett, és volt, aki meghajolt. Az imádkozáshoz nem volt szükségük képekre, rózsafüzérre vagy imakönyvre, egyszerűen csak kiöntötték a szívüket Istennek, és a saját szavaikkal szóltak hozzá. Vajon miért találtak meghallgatásra az imáik?

Ahogy az előző cikkben már láttuk, egyetlen Istenhez, Jehovához intézték az imáikat. Egy másik fontos szempontról pedig az 1János 5:14 ír. Itt ezt olvashatjuk: „azzal a bizalommal vagyunk iránta, hogy bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket.” Az imáinknak tehát összhangban kell lenniük Isten akaratával. De mit is foglal ez magában?

Hogy Isten akaratával összhangban tudjunk imádkozni, tisztában kell lennünk azzal, mi az akarata. Ezért a Biblia tanulmányozása elengedhetetlen ahhoz, hogy az imáink meghallgatásra találjanak. Vajon ez azt jelenti, hogy bibliatudósnak kell lennünk? Nem, egyáltalán nem. Azt azonban elvárja tőlünk, hogy szerezzünk ismeretet az akaratáról, hogy törekedjünk megérteni azt, és igyekezzünk alkalmazni, amit már tudunk (Máté 7:21–23). Az imáinknak összhangban kell lenniük azzal, amit megtanultunk.

Minél többet tanulunk Jehováról és az akaratáról, annál erősebb lesz a hitünk. A hitnek pedig szintén kulcsszerepe van az imában. Jézus ezt mondta: „mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok” (Máté 21:22). A hit nem egyenlő a hiszékenységgel. A hit azt jelenti, hogy hiszünk valamiben, amit bár nem látunk, szilárd bizonyítékok támasztanak alá (Héberek 11:1). A Bibliában bőven találhatunk bizonyítékokat arra, hogy Jehova, akit nem láthatunk, valóságos, megbízható személy, és készséggel válaszol azoknak az imáira, akik hisznek benne. Ráadásul, mindig imádkozhatunk hozzá azért, hogy legyen erősebb a hitünk, és ő szívesen megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van ehhez (Lukács 17:5; Jakab 1:17).

És van még egy fontos szempont, melyet figyelembe kell vennünk. Jézus ezt mondta: „Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Tehát Jézus által tudunk közeledni az Atyához, Jehovához.  Ezért mondta Jézus a követőinek, hogy az ő nevében imádkozzanak (János 14:13; 15:16). Ez nem jelenti azt, hogy Jézushoz kellene imádkoznunk. Jézus nevében imádkozni inkább azt jelenti, hogy mindig elménkben tartjuk, hogy nélküle nem közeledhetünk tökéletes és szent Atyánkhoz.

Jézus legközelebbi barátai egyszer ezt kérték tőle: „Uram, taníts meg minket imádkozni” (Lukács 11:1). Nyilvánvalóan nem olyan alapvető dolgokra voltak kíváncsiak, melyekről most beszéltünk. Tulajdonképp azt szerették volna megtudni, hogy mit foglaljanak az imájukba.