Mit mondana a gyermeked?

SZÜLŐK: A 2010. január 15-ei szám 16–20. oldalán olvashattatok arról, hogy mennyire hasznos, ha néhány helyzetet elgyakoroltok a gyermekeitekkel. Ez a cikk ötleteket próbál nektek adni, hogy fel tudjátok készíteni a gyermekeiteket az iskolában rájuk váró nehézségekre. Az itt leírtakat felhasználhatjátok a családi imádaton.

JEHOVA TANÚINAK a gyermekei sok nehézséggel találják szembe magukat. Az osztálytársaik gyakran faggatják őket, hogy miért nem vesznek részt bizonyos tevékenységekben, például miért nem éneklik a himnuszt, miért nem tartják meg a születésnapjukat, vagy miért nem vesznek részt az ünnepek előkészítésében. Ha a te gyermekednek is feltesznek ilyen kérdéseket, mit fog mondani?

Néhány keresztény fiatal talán egyszerűen ennyit mondana: „Én ezt nem tehetem, tiltja a vallásom.” Ők mindenképpen dicséretet érdemelnek, amiért szilárdan kiállnak az álláspontjuk mellett. A válaszukkal talán elejét veszik minden további kérdezősködésnek. Ám a Biblia arra buzdít minket, hogy ’mindig álljunk készen a hitünk védelmezésére, mindenki előtt’ (1Pét 3:15). Ha ezt tesszük, akkor nem elég annyit mondanunk, hogy én ezt nem tehetem. Még ha mások nem értenek is egyet velünk, néhányan kíváncsiak arra, hogy milyen okok állnak a döntésünk mögött.

Sok Tanú-fiatal mesél el bibliai történeteket az osztálytársainak, és közben felhasználja az olyan kiadványokat, mint például a Tanulj a nagy Tanítótól! című könyv. Ezek a történetek talán segítenek megmagyarázni valakinek, hogy a Tanú-gyermekek miért tesznek, vagy éppen miért nem tesznek meg valamit. Vannak diákok, akik feszülten figyelnek a bibliai történetekre. Már számos bibliatanulmányozás kezdődött ennek köszönhetően. Más diákoknak talán nem könnyű egy teljes bibliai történetet végighallgatniuk. Megfelelő magyarázat nélkül néhány bibliai beszámoló talán túl bonyolult nekik. A 11 éves Minhee ezt mondta a barátnőjének, amikor az meghívta őt a születésnapi bulijára: „A Biblia nem beszél arról, hogy meg kellene ünnepelnünk a születésnapokat. Egy bibliai szereplőt, Keresztelő Jánost például egy születésnapi ünnepségen végezték ki.” Minhee azonban elmondta, hogy úgy tűnt, a barátnője nem értette a válaszát.

Időnként segíthet, ha egy diáknak az egyik könyvünkből megmutatunk egy képet vagy egy történetet. De mi a helyzet akkor, ha az iskola vezetősége kifejezi, hogy nem örülne neki, ha a gyerekek vallásos kiadványokat adnának a társaiknak? Tanúskodhatnak a gyermekeink hatékonyan úgy is, ha nem lehet náluk semmilyen kiadvány? Hogyan segíthettek a gyermekeiteknek, hogy megvédjék az álláspontjukat?

Gyakoroljátok el a beszélgetést

Hasznos lehet, ha otthon elgyakoroljátok a gyermekeitekkel a beszélgetést, méghozzá úgy, hogy ti alakítjátok az osztálytársakat. Amint a gyermekek próbálják megvédeni a hitüket, dicsérjétek meg őket az erőfeszítésükért, és mutassatok rá, hogyan javíthatnak az érvelésükön, és hogy ez miért fontos. Például  javasolhatjátok nekik, hogy olyan szavakkal fejezzék ki magukat, amelyeket a velük egykorú társaik megértenek. Joshua, egy kilencéves kisfiú elmondta, hogy az osztálytársai nem értették az olyan szavakat, mint például a „lelkiismeret” vagy a „lojalitás”. Ezért, amikor érvelt nekik, egyszerűbb szavakat kellett használnia (1Kor 14:9).

Néhány diáknak könnyen alábbhagy az érdeklődése, ha a kérdésére hosszas választ kap. Ha a Tanú-fiatalok bevonják őket a beszélgetésbe, fenntarthatják az érdeklődésüket. Haneul, egy tízéves lány ezt mondja: „Az osztálytársaim nem szeretik, ha magyarázok nekik, azt viszont igen, ha beszélgetek velük.” Hogy beszélgetni tudj velük, tegyél fel kérdéseket, majd pedig figyelj oda, amikor kifejtik a véleményüket.

A következő párbeszédek megmutatják, hogy hogyan érvelhetnek a keresztény gyermekek az osztálytársaiknak. Ezeket a beszélgetéseket nem kell kívülről megtanulni, hiszen nincs két egyforma gyerek, és minden helyzet más reakciót kíván. Ezért az a fontos, hogy a Tanú-fiatal észben tartsa, hogy miről akar beszélni, fogalmazza meg a saját szavaival, majd pedig olyan módon adja  elő, ami megfelelő az adott körülmények között, és az osztálytársai is megértik. Ha vannak iskoláskorú gyermekeitek, próbáljátok meg eljátszani ezeket a helyzeteket.

A gyermekek oktatása időt és energiát követel. A keresztény szülők szeretnék belevésni a gyermekeik szívébe a bibliai alapelveket, és meggyőzni őket arról, hogy ezek szerint éljenek (5Móz 6:7; 2Tim 3:14).

A következő családi imádaton próbáljátok meg eljátszani a gyermekeitekkel az itt vázolt párbeszédeket. Tapasztalni fogjátok, hogy ez mennyire hasznos. Ne feledjétek: A cél nem az, hogy kívülről megtanuljanak bizonyos válaszokat vagy kifejezéseket. Egy-egy helyzetet többször is elpróbálhattok úgy, hogy mindig más választ adtok. Így láthatjátok, hogy hogyan tudnak a gyermekeitek alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Miközben megpróbálják elmagyarázni a hitnézeteik alapját, segítsetek nekik, hogy még ésszerűbbek és tapintatosabbak legyenek. Ha időt szántok rájuk, megtaníthatjátok nekik, hogyan védhetik meg a hitüket az osztálytársaik, a szomszédaik és a tanáraik előtt.

[Kiemelt rész/​képek a 4–5. oldalon]

SZÜLETÉSNAP

Vivien: Szia, Bence! Szeretnélek meghívni a bulimra.

Bence: Köszönöm, Vivien, rendes vagy, hogy gondoltál rám. Milyen buli lesz?

Vivien: Most lesz a szülinapom, és rendezek egy jó kis bulit.

Bence: Ne haragudj, de én nem fogok elmenni, mert nem ünneplek szülinapot.

Vivien: De hát miért nem? A bulik mindig jók szoktak lenni.

Bence: Én is szeretem a bulikat, de mi, Jehova Tanúi szeretnénk Jézust utánozni, és ő nem ünnepelte meg a születésnapját. Ezért én sem ünneplek ilyesmit.

Vivien: De a bulira akkor is eljöhetsz, nem? Nem kell ünnepelned, és ajándékot sem kell hoznod.

Bence: Nem, nem mehetek el. Tudod, nekem nagyon fontos, hogy azt tegyem, amit a Biblia ír. És a Biblia azt írja, hogy Jézus követői senkinek nem ünnepelték meg a születésnapját, és nem is mentek el ilyen ünnepségekre.

Vivien: Most arra célzol, hogy nekem sem kellene szülinapi bulit rendeznem?

Bence: Vivi, ez a te döntésed. Az én családom minden esetre nem ünnepli meg a szülinapokat.

Vivien: Szóval te nem is szoktál ajándékot kapni a szüleidtől?

Bence: Dehogynem. Sokszor kapok tőlük ajándékot, csak éppen nem a születésnapomon. Egyébként, nem vagy kíváncsi arra, hogy honnan ered a születésnapok megünneplése?

Vivien: Miért, te tudod?

Bence: Figyelj, holnap elmesélek majd neked egy érdekes történetet egy réges-régi születésnapról.

HIMNUSZ

Zsófi: Kriszti, te miért nem énekled az osztállyal a himnuszt?

Kriszti: Örülök, hogy megkérdezted. De mielőtt válaszolnék, megkérdezhetem, hogy te miért énekled?

Zsófi: Azért, mert büszke vagyok a hazámra.

Kriszti: Én is örülök, hogy itt élhetek, de szerintem egyik ország sem különb a többinél.

Zsófi: Én viszont határozottan úgy gondolom, hogy Magyarország a legjobb a világon.

Kriszti: Én próbálom mindig Isten szemszögéből nézni a dolgokat. És a Biblia azt írja, hogy Isten nem részrehajló. Ő minden embert egyformán szeret. Neki nem számít, hogy ki milyen nemzetiségű. Ezért én a nemzeti zászlót sem tenném ki az ablakba.

Zsófi: Szerintem egy kicsit eltúlzod ezt az egészet.

Kriszti: Nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolkodik. A Biblia beszél néhány fiatalról, akik szintén így gondolkodtak. Azt mondták nekik, hogy hódoljanak egy jelkép előtt, de ők ezt nem tették meg. Még annak ellenére sem, hogy halállal fenyegették őket.

Zsófi: Tényleg? Erről még sose hallottam.

Kriszti: Ha szeretnéd, a következő szünetben elmesélem a történetüket.

POLITIKA

Miki: Tomi, ha tehetnéd, te kire szavaznál?

Tamás: Senkire.

Miki: Hogyhogy?

Tamás: Én már letettem a voksomat.

Miki: De hát még nem is szavazhatsz!

Tamás: Képzeld, ez a választás nincs korhoz kötve. És én a létező legjobb kormányzatot választottam.

Miki: Miféle kormányzatot?

Tamás: Egy olyat, aminek az élén Jézus áll. Szerintem ő tökéletes erre a feladatra. Kíváncsi vagy rá, hogy miért?

Miki: Nem igazán.

Tamás: Ha egyszer mégis érdekelne, szívesen elmondom.

[Kép]

„Szia, Bence! Szeretnélek meghívni a bulimra”

[Kép a 3. oldalon]

„Te miért nem énekled az osztállyal a himnuszt?”