„Most van a kiváltképp elfogadható idő”
„Most van a kiváltképp elfogadható idő”
„Íme! Most van a kiváltképp elfogadható idő. Íme! Most van a megmentés napja” (2KOR 6:2)
1. Miért fontos felismernünk, hogy melyik az a munka, amelyik mindig elsőbbséget élvez?
„MINDENNEK meghatározott ideje van, ideje van mindennek az ég alatt” (Préd 3:1). Salamon arról írt, mennyire fontos felismerni, hogy mikor a legalkalmasabb elvégezni egy-egy hasznos tevékenységet, legyen szó földművelésről, utazásról, üzleti ügyek intézéséről vagy a másokkal való gondolatcseréről. Mindazonáltal azt is fel kell ismernünk, hogy melyik az a munka, amelyik mindig elsőbbséget élvez. Más szóval, tisztán kell látnunk, hogy mi mennyire fontos az életünkben.
2. Honnan tudjuk, hogy amikor Jézus prédikált, teljes mértékben tisztában volt vele, hogy milyen időszakban él?
2 Amikor Jézus a földön volt, nagyon is tudatában volt annak, hogy milyen időszakban él, és hogy mit kell tennie. Sosem feledkezett meg arról, hogy mi a legfontosabb számára, és tudta, hogy eljött az ideje sok, régóta várt messiási prófécia beteljesedésének (1Pét 1:11; Jel 19:10). Az volt a feladata, hogy nyilvánvalóvá tegye, hogy ő a megígért Messiás. Alapos tanúskodást kellett végeznie a Királyságról, és össze kellett gyűjtenie azokat, akik vele együtt fognak uralkodni a Királyságban. Ezenkívül le kellett fektetnie a keresztény gyülekezet alapját, amely később a prédikáló- és tanítványképző munkát a föld legtávolabbi határáig kiterjesztette (Márk 1:15).
3. Hogyan befolyásolta Jézus tetteit az, hogy tudta, milyen időszakban él?
3 Az, hogy Jézus tisztában volt azzal, hogy milyen időszakban él, erős ösztönzést adott neki arra, hogy buzgón teljesítse az Atyja akaratát. A következőket mondta a tanítványainak: „Az aratnivaló bizony sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Luk 10:2; Mal 4:5, 6). Jézus kiválasztott a tanítványai közül először 12-t, majd 70-et. Miután konkrét utasításokat adott nekik, kiküldte őket, hogy a következő felvillanyozó üzenetet hirdessék: „Elközeledett az egek királysága.” Magáról Jézusról pedig ezt olvashatjuk: „Mikor . . . végzett azzal, hogy utasításokat adjon tizenkét tanítványának, útnak indult onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban” (Máté 10:5–7; 11:1; Luk 10:1).
4. Hogyan utánozta Pál Jézus Krisztust?
4 Jézus tökéletes példát mutatott minden követőjének abban, hogy buzgó és odaadó volt. Erre Pál apostol is rávilágított, amikor a következőkre ösztönözte a hittársait: „Legyetek az utánzóimmá, mint ahogy én is utánzója vagyok Krisztusnak” (1Kor 11:1). Hogyan utánozta Pál Krisztust? Legfőképpen úgy, hogy fáradságot nem kímélve prédikálta a jó hírt. A gyülekezeteknek írt leveleiben ilyen szavakkal buzdította a keresztényeket: „ne legyetek restek tennivalótokban”; „rabszolgaként szolgáljatok Jehovának”; „mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában”; „bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának” (Róma 12:11; 1Kor 15:58; Kol 3:23). Pál soha nem felejtette el, amikor a damaszkuszi úton megjelent neki az Úr Jézus Krisztus, és azokat a szavait sem, amelyeket Anániás tolmácsolt neki: „választott edényem ő, hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is” (Csel 9:15; Róma 1:1, 5; Gal 1:16).
„A kiváltképp elfogadható idő”
5. Mi indította Pált arra, hogy buzgón végezze a szolgálatát?
5 A Cselekedetek könyvéből egyértelműen kitűnik, hogy Pál bátran és buzgón végezte a szolgálatát (Csel 13:9, 10; 17:16, 17; 18:5). Felismerte, milyen rendkívüli időszakban él. Ezt írta: „Íme! Most van a kiváltképp elfogadható idő. Íme! Most van a megmentés napja” (2Kor 6:2). I. e. 537-ben elfogadható ideje volt annak, hogy a zsidók hazatérjenek a babiloni fogságból (Ézs 49:8, 9). De mire utalt ebben a versben Pál? A szövegkörnyezet segít fényt deríteni erre.
6–7. Milyen megtisztelő feladatuk van a felkenteknek, és kik támogatják őket?
6 Pál korábban a levelében arról a nagy megtiszteltetésről beszélt, amelyben ő és a többi felkent keresztény részesült. (Olvassátok fel: 2Korintusz 5:18–20.) Elmagyarázta, hogy Isten elhívta őket, hogy különleges megbízatást adjon nekik, mégpedig „a békéltetés szolgálatát”, vagyis hogy kérve kérjék az embereket, hogy ’engedjék magukat megbékéltetni Istennel’. Ez azt jelenti, hogy újra Isten barátai lesznek, és harmonikus lesz vele a kapcsolatuk.
7 Az édeni lázadás óta az emberiség elidegenedett Jehovától (Róma 3:10, 23). Emiatt általánosságban véve az emberek szellemi sötétségben vannak, ez pedig szenvedéshez és halálhoz vezet. Pál ezt írta: „tudjuk, hogy az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig” (Róma 8:22). Ám Isten megbízta Pált és a többi felkent keresztényt az első században azzal a szolgálattal, hogy ösztönözzék, sőt ’kérve kérjék’ az embereket, hogy térjenek vissza hozzá, és békéljenek meg vele. Az „elfogadható idő” a ’megmentés napját’ jelenthette azoknak, akik Jézusba vetették a hitüket. Napjainkban a felkent keresztények és társaik, a ’más juhok’ együtt munkálkodnak, és meghívják az embereket, hogy fordítsák hasznukra az ’elfogadható időt’ (Ján 10:16).
8. Miért rendkívüli az a felszólítás, hogy az emberek békéljenek meg Istennel?
8 Miért rendkívüli az a felszólítás, hogy az emberek békéljenek meg Istennel? Azért, mert bár egyedül az emberek hibáztathatók, hogy az édeni lázadáskor tönkrement a kapcsolatuk Jehovával, mégis maga Jehova tette meg az első lépést, hogy rendeződjön a helyzet (1Ján 4:10, 19). Mit tett Jehova? Pál megadja a választ: „Isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát” (2Kor 5:19; Ézs 55:6).
9. Hogyan mutatta ki Pál, hogy értékeli Isten irgalmát?
9 Jehova a váltságáldozat által lehetővé tette, hogy azoknak, akik hitet gyakorolnak a váltságáldozatban, megbocsássa a bűneit, és azt is, hogy a barátai legyenek, vagyis harmonikus legyen vele a kapcsolatuk. Ezenkívül a küldötteit felhasználva mindenhol arra ösztönzi az embereket, hogy békéljenek meg vele, amíg van rá lehetőségük. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 2:3–6.) Pál fáradhatatlanul végezte „a békéltetés szolgálatát”, hiszen felismerte, mi Isten akarata, és hogy milyen időszakban él. Jehovának még mindig ugyanaz az akarata. Még ma is kész megbékéltetni magával az elidegenedett embereket. Napjainkra is érvényes az, amit Pál mondott, hogy „most van a kiváltképp elfogadható idő”, és hogy „most van a megmentés napja”. Mennyire irgalmas és könyörületes Isten Jehova! (2Móz 34:6, 7).
Ne ’tévesszük el a célját’
10. Mit jelentett és jelent a felkent keresztények számára „a megmentés napja”?
10 Elsőként azok merítettek hasznot Isten ki nem érdemelt kedvességéből, akik ’egységben voltak Krisztussal’ (2Kor 5:17, 18). Számukra i. sz. 33 pünkösdjén kezdődött el „a megmentés napja”. Attól kezdve azzal lettek megbízva, hogy hirdessék „a békéltetés szavát”. Ma a felkent keresztények maradéka még mindig végzi „a békéltetés szolgálatát”. Tudják, hogy a négy angyal, akiket János apostol egy prófétai látomásban látott, „szorosan tartja a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre”. Ezért napjainkban még mindig igaz, hogy most van „a megmentés napja” és „a kiváltképp elfogadható idő” (Jel 7:1–3). Éppen ezért a XX. század kezdetétől a felkent maradék buzgón ’a békéltetés szolgálatának’ szenteli magát a föld legtávolabbi részén is.
11–12. Hogyan bizonyították a felkent keresztények a XX. század elején, hogy tudják, milyen időszakban élnek? (Nézd meg a képet a 15. oldalon.)
11 Például, ahogyan arról a Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői című könyvben olvashatunk, a XX. század fordulóján „C. T. Russell és társai szilárdan hittek abban, hogy aratási időszakban élnek, és hogy az embereknek hallaniuk kell a megszabadító igazságról”. Mit tettek ezzel összhangban? Felismerve, hogy az aratás idején, vagyis ’kiváltképp elfogadható időben’ élnek, ezek a testvérek nem elégedtek meg azzal, hogy egyszerűen meghívják az embereket valamiféle vallásos szertartásra. A kereszténység papsága már régóta ezt tette. A felkent keresztények inkább keresték, hogy milyen más módokon tudják hatékonyan hirdetni a jó hírt. A többi közt jó hasznát vették a munkájukban a legújabb technikai vívmányoknak.
12 Hogy hirdesse a Királyság jó hírét, ez a buzgó szolgákból álló kis csoport traktátusokat, füzeteket, folyóiratokat és könyveket terjesztett. Ezenkívül több ezer újságban egyszerre jelentettek meg bizonyos prédikációkat és cikkeket. Országos és nemzetközi rádiócsatornákon Szentíráson alapuló programokat sugároztak. Továbbá mozgóképet kombináltak hangfelvételekkel, mindezt akkor, amikor még a filmipar nem készített a nagyközönségnek hangosfilmeket. Mi lett az eredménye ennek a töretlen buzgalomnak? Ma mintegy hétmillióan vannak, akik kedvezően reagáltak arra az üzenetre, hogy „engedjétek magatokat megbékéltetni az Istennel”, és maguk is csatlakoztak annak hirdetéséhez. Igen, Jehova régen élt szolgái a korlátozott körülményeik ellenére kiváló példát mutattak a buzgalomban.
13. Istennek mely céljáról nem szabad megfeledkeznünk?
13 Még mindig érvényesek Pál azon szavai, hogy „most van a kiváltképp elfogadható idő”. Mi, akik már megízleltük Jehova ki nem érdemelt kedvességét, hálásak vagyunk, hogy megismerhettük és elfogadhattuk a megbékéltetés üzenetét. Ahelyett, hogy önelégültek lennénk, megszívleljük Pál következő szavait: „kérlelünk . . . benneteket, ne úgy fogadjátok az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltévesztitek a célját” (2Kor 6:1). Isten ki nem érdemelt kedvességének az a célja, hogy Krisztus által ’megbékéltessen magával egy világot’ (2Kor 5:19).
14. Mire van lehetőség sok országban?
14 Az emberiség nagy részét megvakította Sátán, és még a mai napig is el van idegenedve Istentől, nem érdekli Isten ki nem érdemelt kedvességének a célja (2Kor 4:3, 4; 1Ján 5:19). Ám a világ egyre romló állapota miatt sokan kedvezően reagálnak az üzenetre, amikor felismerik, hogy a gonoszság és a szenvedés oka az, hogy az emberek elidegenedtek Istentől. Még olyan országokban is, ahol a legtöbben közömbösek voltak a jó hír iránt, később sokan elfogadták azt, és lépéseket tettek, hogy megbékéljenek Istennel. Vajon mi is megértettük, hogy most van itt az ideje még buzgóbban hirdetni azt az üzenetet, hogy „engedjétek magatokat megbékéltetni az Istennel”?
15. Ahelyett, hogy egy közérzetjavító üzenetet hirdetnénk, mit szeretnénk tudatosítani az emberekben?
15 A feladatunk nem az, hogy elmondjuk az embereknek, hogy ha Istenhez fordulnak, ő segíteni fog nekik megoldani a gondjaikat, és jobban fogják érezni magukat. Sokan csupán erre vágynak, amikor elmennek a templomba, az egyházak pedig előszeretettel építenek erre a vágyra (2Tim 4:3, 4). A mi szolgálatunknak nem ez a célja. A jó hír, melyet prédikálunk, arról szól, hogy Jehova szeretettől indíttatva Krisztus által kész megbocsátani a vétkeinket. Így az egyének megbékélhetnek Istennel, nem lesznek többé elidegenedve tőle (Róma 5:10; 8:32). „A kiváltképp elfogadható idő” azonban rohamosan közeledik a végéhez.
„Izzatok a szellemtől”
16. Mi segített Pálnak, hogy bátor és buzgó legyen?
16 De hogyan lehetünk és maradhatunk buzgók az igaz imádatban? Néhányan a természetüknél fogva félénkek vagy visszahúzódóak, és talán nehezen barátkoznak vagy mutatják ki az érzéseiket. Ám jó, ha észben tartjuk, hogy a buzgalom nem pusztán az érzelmek és a lelkesedés külső megnyilvánulása; és attól sem függ, hogy kinek milyen az egyénisége. Pál rávilágított, hogy mi a buzgalom kulcsa. Így buzdította a keresztényeket: „Izzatok a szellemtől” (Róma 12:11). Jehova szelleme óriási szerepet játszott abban, hogy az apostol bátran, kitartóan tudja végezni a prédikálómunkát. Attól kezdve, hogy Jézus elhívta őt, egészen az utolsó bebörtönzéséig és mártírhaláláig, vagyis 30 éven át, soha nem hagyott alább a buzgalma. Mindig Istenre támaszkodott, aki a szellem által megadta neki a szükséges erőt. „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” – mondta (Fil 4:13). Igazán a hasznunkra válik, ha tanulunk a példájából.
17. Hogyan tudunk ’izzani a szellemtől’?
17 Az „izzik” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’forr’ (Sorközi fordítás). Ahhoz, hogy egy edényben forrjon a víz, folyamatosan hőre van szükség. Ugyanígy ahhoz, hogy ’izzunk a szellemtől’, folyamatosan szükségünk van Isten szellemére. Hogyan kaphatjuk ezt meg? Úgy, ha élünk mindennel, amiről Jehova annak érdekében gondoskodik, hogy megerősítsen minket szellemileg. Ebbe beletartozik, hogy komolyan vesszük a családi imádatot és a gyülekezeti imádatot, vagyis rendszeresen van személyes és családi tanulmányozásunk, rendszeresen imádkozunk és összegyűlünk a keresztény társainkkal. Ez segít majd, hogy legyen bennünk tűz, ami folyamatosan „forrásponton” tart minket, és így ’izzunk a szellemtől’. (Olvassátok fel: Cselekedetek 4:20; 18:25.)
18. Önátadott keresztényekként mire kell összpontosítanunk?
18 Aki egy bizonyos dolognak szenteli az életét, teljes mértékben arra összpontosít, és nem lehet egykönnyen elterelni a figyelmét róla, vagy elvenni a kedvét tőle. Önátadott keresztényekként mi annak szenteljük az életünket, arra összpontosítunk, hogy mindent megtegyünk, amire Jehova kér minket, éppen úgy, ahogyan Jézus tette (Héb 10:7). Napjainkban az Jehova akarata, hogy a lehető legtöbben megbékéljenek vele. Ezért Jézust és Pált utánozva legyünk buzgók, odaadóak a szolgálatban, amely ma a legfontosabb, igen a legsürgősebb munka.
Emlékszel?
• Mi volt ’a békéltetés szolgálata’, mely Pálra és a többi felkent keresztényre lett bízva?
• Hogyan használja fel jól a felkent maradék ’a kiváltképp elfogadható időt’?
• Hogyan tudnak a keresztény szolgák ’izzani a szellemtől’?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 12. oldalon]
Pál soha nem felejtette el, amikor az Úr Jézus Krisztus megjelent neki