A Biblia képes megváltoztatni az életünket

HOGYAN tudott változtatni az életén egy nő, aki csapos volt, káromkodott, sokat ivott, és kábítószerezett? Miért lett egyházi szolga egy olyan férfi, aki korábban politikus volt, és ellenezte a vallást? Milyen nehézségeket kellett leküzdenie egy másik férfinak, aki az orosz rendőrségnél volt közelharcoktató, hogy Jehova Tanúja legyen? Hadd mondják el ők.

„Ma már bensőséges a kapcsolatom anyával” (NATALIE HAM).

SZÜLETÉSI ÉV: 1965

SZÜLETÉSI HELY: AUSZTRÁLIA

HÁTTÉR: KÁBÍTÓSZEREZETT

A MÚLTAM: Egy kisvárosban nőttem fel, a Dél-Ausztrália szövetségi államban található Robe-ban, ahol az emberek halászattal foglalkoznak. Az ilyen kisvárosokban a társasági élet központja a motel, ahol a szülők elég sok időt töltenek. Így a gyermekek azt látják, hogy az emberek sokat isznak, káromkodnak és dohányoznak.

12 éves koromban már én is dohányoztam, nagyon csúnyán beszéltem, és állandóan veszekedtem az anyukámmal. Aztán 15 éves koromban a szüleim szétköltöztek. Másfél évvel később én is elmentem otthonról. Sokat ittam, drogoztam, és erkölcstelenül éltem. Ingerlékeny voltam, és úgy éreztem, minden összekuszálódott az életemben. Miután öt évig harcművészetet tanultam, és női önvédelmi tanfolyamra jártam, úgy gondoltam, hogy már tudok vigyázni magamra. De a nyugodtabb pillanataimban, amikor egy kicsit elgondolkodtam a dolgokon, nagy szomorúság lett úrrá rajtam, és Istenhez imádkoztam segítségért. „Csak templomba ne kelljen mennem!” – kértem tőle.

Aztán kaptam egy Bibliát az egyik barátomtól, aki vallásos volt ugyan, de nem tartozott egyik egyházhoz sem. Bár a többi barátomhoz hasonlóan ő is füvezett, mégis őszintén hitt Istenben. Rábeszélt, hogy keresztelkedjek meg, ezért elmentünk egy közeli tóhoz, és megkeresztelt. Onnantól fogva úgy éreztem, hogy különleges kapcsolatban vagyok Istennel. Ám a Biblia olvasására sosem szakítottam időt.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Egy nap 1988-ban két Jehova Tanúja kopogtatott az ajtómon. Megkérdezték tőlem, hogy tudom-e, mi Isten neve. Aztán felolvasták a Bibliájukból a Zsoltárok 83:18-at, mely ezt írja: „Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Nagyon megdöbbentem. A beszélgetést követően autóba ültem, és egy 56 km-re lévő keresztény könyvesboltba mentem,  hogy más bibliafordításokban is megnézzem ezt a verset, és a szótárban is utánanéztem Isten nevének. Miután meggyőződtem róla, hogy Istent valóban Jehovának hívják, azon tűnődtem, hogy mi minden lehet még, amit nem tudok.

Anya korábban azt mondta Jehova Tanúiról, hogy nagyon furák. Nem sokat tudtam róluk, de abból, amit hallottam, úgy gondoltam, hogy túlságosan maradiak, és hogy sosem járnak szórakozni. Elhatároztam, hogy ha legközelebb jönnek, úgy teszek, mintha nem lennék otthon. De aztán meggondoltam magam. Amikor megint felkerestek, behívtam őket, és azonnal elkezdtem velük tanulmányozni a Bibliát.

Minden alkalom után elmeséltem a barátomnak, Craignek, hogy miről tanultam. Craig egy idő után annyira besokallt, hogy egyszer csak kikapta a könyvet a kezemből, és elkezdte olvasni. Három hét sem telt bele, és azt mondta, hogy végre megtudta az igazat Istenről. Craiggel leszoktunk a kábítószerről meg az alkoholról. A munkahelyemről is kiléptem, mert akkoriban csaposként dolgoztam. Hogy összhangba hozzuk az életünket a Biblia alapelveivel, úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Amikor elkezdtük tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, nagyon rossz volt a kapcsolatunk, és már majdnem szakítottunk. Craig ma remek férj, és van két csodálatos gyermekünk. Ezenkívül nagyszerű barátokat szereztünk, akikkel azonosak a hitnézeteink.

Amikor anya megtudta, hogy tanulmányozom Jehova Tanúival, nagyon mérges lett. De aztán kiderült, hogy téves elképzelései vannak róluk, és a félelmei alaptalanok. Ma már bensőséges a kapcsolatom anyával. Végre az életemnek is van célja, és Istennel is jó a kapcsolatom (Máté 5:3).

„Sok meglepő dolgot tanultam a Bibliából” (ISAKALA PAENIU).

SZÜLETÉSI ÉV: 1939

SZÜLETÉSI HELY: TUVALU

HÁTTÉR: POLITIKUS VOLT

A MÚLTAM: A csendes-óceáni Nukulaelae-atollon születtem. Ez a gyönyörű atoll ma Tuvaluhoz tartozik. A szigeteket a Szamoán tanult lelkészek tartották irányításuk alatt. Az embereknek élelemmel kellett ellátni őket és a családjukat, szállást kellett biztosítani nekik, és mindig mindenből a legjobbat kapták. Az emberek akkor is kénytelenek voltak gondoskodni róluk, ha a saját családjuknak így nem jutott élelem.

A mi szigetünk lelkésze vezette a helyi iskolát. Hittant, matematikát és földrajzot tanított. Sosem fogom elfelejteni, hogy többször is véresre verte a gyerekeket. De senki nem mert ellenszegülni neki, még a szülők sem. Istenként tisztelték.

Tízéves koromban átmentem a térségben található egyetlen állami iskolába. Mivel ez egy másik szigeten volt, elköltöztem otthonról. Miután befejeztem az iskolát, köztisztviselő lettem. Akkoriban a  térség szigetei a Gilbert- és Ellice-szigeteknek nevezett brit gyarmathoz tartoztak. Több minisztériumban is dolgoztam, majd a kormányzati hetilap szerkesztője lettem. Minden jól ment, egészen addig, amíg meg nem jelentettem egy olvasói levelet, mely bírálta, milyen sok pénzt költ a kormány a walesi herceg látogatásának az előkészítésére. Az olvasó álnevet használt, a felettesem azonban követelte, hogy mondjam meg az igazi nevét, de én erre nem voltam hajlandó. Az esetnek hamar híre ment.

Nem sokkal ezután otthagytam a köztisztviselői állásomat, és politikus lettem. Nukulaelae-n megnyertem egy választást, és én lettem a kereskedelmi és a nemzeti erőforrásokért felelős miniszter. Abban az időszakban, amikor Kiribati (korábban Gilbert-szigetek) és Tuvalu (korábban Ellice-szigetek) lépéseket tett, hogy elszakadjon Nagy-Britanniától, a kormányzó felajánlotta nekem, hogy legyek a tuvalui kormány első embere. De én nem akartam, hogy az emberek azt gondolják rólam, hogy a gyarmati uralmat támogatom. Ezért visszautasítottam az ajánlatot, és a támogatása nélkül elindultam az általános választásokon a legmagasabb politikai posztért. Vesztettem. Ezután a feleségemmel visszatértünk a szigetre, ahol születtem, és eldöntöttük, hogy úgy fogunk élni, mint a többi ember.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? A szigeteken a vasárnap sabbatnak számított, és mindenki szentnek tekintette, kivéve én. Mindig ezen a napon mentem vitorlázni és halászni. Nem akartam, hogy vallásosnak tartsanak. Ezzel nagy csalódást okoztam édesapámnak, és másoknak is. De elhatároztam, hogy nem fogok az egyház befolyása alá kerülni.

Egyszer, amikor ellátogattam a Funafuti-atollra, ahol Tuvalu fővárosa található, az öcsém elhívott Jehova Tanúi összejövetelére. Később a Tanúk egyik misszionáriusától kaptam több Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratot is. Adott még egy könyvet is, mely leleplezte, hogy sok, úgynevezett keresztény egyháznak a tanításai pogány eredetűek. Többször is elolvastam ezt a könyvet. Sok meglepő dolgot tanultam a Bibliából, például azt, hogy a keresztényeknek nem kell megtartaniuk a hetenkénti sabbatot. * A feleségemmel is megosztottam, amit tanultam, és ő ennek hatására nem ment többé templomba.

Ám még mindig nem akartam, hogy bármi közöm is legyen a valláshoz. Azonban közel két év után sem tudtam elfelejteni a tanultakat. Végül megírtam a Funafuti-atollon élő misszionáriusnak, hogy kész vagyok változtatni az életemen. Ő felszállt a legközelebb induló hajóra, és segített, hogy még jobban megismerjem a Bibliát. Édesapám forrt a dühtől, amikor megtudta, hogy Jehova Tanúja akarok lenni. De mondtam neki, hogy nagyon sokat tanultam a Tanúktól a Bibliáról, és a döntésem végleges.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? 1986-ban megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem. Egy évvel később a feleségem is megkeresztelkedett. A két lányunk is tanulmányozni kezdte a Bibliát, és ők is úgy döntöttek, hogy Jehova Tanúi lesznek.

Boldog vagyok, hogy olyan valláshoz tartozhatom, melyben nincs külön papi és laikus osztály, ahogy az első századi keresztényeknél sem volt (Máté 23:8–12). A tagjai alázatosan követik Jézus példáját, és prédikálnak Isten Királyságáról (Máté 4:17). Nagyon hálás vagyok Jehova Istennek, hogy megismerhettem őt és a népét.

 „A Tanúk nem mondták meg, miben higgyek” (ALEKSZANDR SZOSZKOV).

SZÜLETÉSI ÉV: 1971

SZÜLETÉSI HELY: OROSZORSZÁG

HÁTTÉR: KÖZELHARCOKTATÓ VOLT

A MÚLTAM: Moszkvában születtem, mely akkoriban a Szovjetunió fővárosa volt. A családunk egy nagy bérházban lakott, és a házunkból sokan ugyanabban a gyárban dolgoztak. Emlékszem, hogy a szomszédaink sokszor panaszkodtak amiatt, mennyire nyughatatlan gyerek vagyok, és azt mondták, ha így folytatom, vagy fiatalon meghalok, vagy a börtönben kötök ki. Igazuk lett, mert a rendőrségnek már akkor meggyűlt velem a baja, amikor még csak tízéves voltam.

18 éves koromban besoroztak katonának, és határőr lettem. Két év múlva tértem haza. Egy gyárban kezdtem dolgozni, de a munka nagyon untatott. Ezért beléptem a moszkvai rohamrendőrséghez, és közelharcoktató lettem. Az volt a feladatom, hogy segítsek őrizetbe venni a bűnözőket Moszkvában. Ezenkívül sok olyan helyre is kiküldtek az országban, ahol zavargások voltak. Mindig nagyon feszült voltam. Ezért megesett, hogy a bevetések után inkább külön aludtunk a feleségemmel, mert attól féltem, hogy álmomban kárt teszek benne.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Miután elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, felismertem, hogy az erőszakos életmódom nem egyeztethető össze a bibliai alapelvekkel. Azt is megértettem, hogy abba kell hagynom a dohányzást, és nem szabad olyan sokat innom. De azzal érveltem magamnak, hogy mivel nem értek máshoz, nem találnék olyan munkát, amivel el tudnám tartani a családomat. Ráadásul úgy éreztem, hogy sohasem lennék képes prédikálni, mint a Tanúk.

Időközben azonban teljesen meggyőződtem arról, hogy a Biblia hiteles. Az Ezékiel 18:21, 22 pedig erőt öntött belém. Itt az áll, hogy ha a gonosz megtér minden bűnéből, amit elkövetett, nem marad emlékezetben őellene egyetlen törvényszegése sem.

Tetszett, hogy a Tanúk nem mondták meg, miben higgyek, hanem segítettek, hogy meggyőződjek arról, amit tanulunk. Egyszer kaptam tőlük legalább 40 folyóiratot, és három héten belül mindet elolvastam. Rájöttem, hogy ez az igaz vallás.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Mielőtt elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, már majdnem elváltunk a feleségemmel. De azóta megerősödött a házasságunk. Mindketten tanulmányozni kezdtük a Bibliát, és elhatároztuk, hogy együtt fogjuk szolgálni Jehovát. Ma már sokkal boldogabb az életünk. Sikerült olyan munkát találnom, mely összeegyeztethető a bibliai alapelvekkel.

Amikor először mentem házról házra prédikálni, nagyon feszült voltam. Olyan érzéseim támadtak, mint annak idején a bevetéseken. Ma már akkor is nyugodt tudok maradni, ha valaki megpróbál kötekedni velem. Megtanultam, hogyan lehetek türelmes az emberekkel. Sajnálom, hogy oly sok évet hagytam kárba veszni. De most végre van értelme az életemnek, és boldog vagyok, hogy az energiámat arra használhatom, hogy Jehova Istent szolgáljam, és hogy segítsek másoknak.

[Lábjegyzet]