Tanítsuk meg a gyermekeinket tisztelettudóan viselkedni

„HA LEVESZED a kalapod, mindenhová eljuthatsz” – mondja egy német közmondás. Sok kultúrában, ha egy férfi levette a kalapját, amikor belépett valakinek az otthonába, vagy amikor üdvözölt valakit, akkor elnyerte mások tiszteletét, és udvariasnak tartották. Vagyis a német közmondás azt jelenti, hogy az emberek általában jobban viszonyulnak azokhoz, akiknek jó a modoruk; kedvesebben bánnak velük.

Milyen jó látni, amikor a fiatalok udvariasak! Egy hondurasi körzetfelvigyázó, aki fiatal és idősebb hírnökökkel egyaránt szokott házról házra prédikálni, ezt mondta: „Már sokszor megfigyeltem, hogy egy jól nevelt gyerek tisztelettudó viselkedése nagyobb benyomást tesz a házigazdára, mint az, amit mondok.”

Napjainkban, amikor az emberek egyre tiszteletlenebbek egymással, nagyon is jó és hasznos, ha valaki tudja, hogyan kell viselkedni másokkal. De még ennél is fontosabb, hogy a Szentírás arra int minket, hogy ’a Krisztusról szóló jó hírhez méltón viselkedjünk’ (Fil 1:27; 2Tim 3:1–5). Ezért nem mulaszthatjuk el megtanítani a gyermekeinknek a mások iránti tiszteletet. De hogyan lehet megtanítani nekik, hogy őszintén tiszteljenek másokat, és ne csak felvegyenek egy udvarias viselkedési formát? *

A jó példa jóra nevel

A gyerekek leginkább úgy tanulnak, hogy utánoznak másokat. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők maguk is udvariasak legyenek másokkal, ha szeretnék, hogy a gyermekeiknek jó modoruk legyen (5Móz 6:6, 7). Arra is szükség van persze, hogy a szülők beszélgessenek a gyerekekkel az udvariasságról, de ez önmagában még nem elég. Az időnkénti emlékeztetők mellett a jó példa elengedhetetlenül fontos.

Vegyük például Paulát *, aki egy egyszülős keresztény családban nevelkedett. Paulának az egyénisége részévé vált, hogy mindenkivel tisztelettel bánjon. Miért? „Anya jó példájának köszönhetően teljesen természetes volt, hogy mi, gyerekek is tisztelettel bánunk másokkal” – mondja. Walter, egy másik keresztény megtanította a fiainak, hogy a nem hívő édesanyjukat is tisztelniük kell. Ő ezt mondja: „A saját példámmal igyekeztem megtanítani a gyerekeknek, hogy tiszteljék az édesanyjukat. Soha nem becsméreltem vagy kritizáltam  a feleségemet.” Walter kitartóan oktatta a gyermekeit Isten Szavának segítségével, és közben Jehovához imádkozott, hogy támogassa őt ebben. Az egyik fia ma Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában szolgál, a másik pedig úttörő. Mindketten szeretik és tisztelik mind az édesapjukat, mind az édesanyjukat.

A Biblia kijelenti: „Isten . . . nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé” (1Kor 14:33). Jehova minden tettére a rendezettség jellemző. A keresztényeknek meg kell próbálniuk utánozni Istennek ezt a tulajdonságát, és rendben kell tartaniuk az otthonukat. Néhány szülő megtanítja a gyermekeinek, hogy ágyazzanak be, mielőtt elmennek az iskolába, rakják el a ruháikat, és segítsenek a házimunkában. Ha a gyerekek azt látják, hogy a lakás többi része szépen rendben van tartva, és tiszta, akkor jobban hajlanak majd arra, hogy rendet tartsanak a saját szobájukban, és elrakják a holmijaikat.

Hogyan viszonyulnak a gyermekeid ahhoz, amit az iskolában tanulnak? Kifejezik a hálájukat azért, amit a tanáraik tesznek értük? És te mint szülő, megbecsülöd a tanárok munkáját? A gyerekeid valószínűleg úgy fognak gondolkodni a tanárokról és az iskolában kapott feladataikról, ahogyan te. Ösztönözhetnéd őket arra, hogy tegyék szokásukká, hogy megköszönik a tanáraiknak a fáradozásaikat. Ha valaki tesz értünk valamit – legyen az egy tanár, egy orvos, egy eladó vagy bárki más –, a köszönetünk és hálánk kifejezésével nagyszerűen kimutathatjuk, hogy tiszteljük őt (Luk 17:15, 16). Dicséretet érdemelnek azok a fiatal keresztények, akik kitűnnek az osztálytársaik közül azzal, hogy udvariasak és jól neveltek.

A keresztény gyülekezet tagjainak példát kell mutatniuk az udvariasságban és jó modorban. Milyen jó érzés hallani, amikor a keresztény gyülekezetben a fiatalok kedvesen és udvariasan azt mondják, hogy „légy szíves” vagy „köszönöm”! Ha a felnőttek tiszteletet tanúsítanak Jehova iránt azzal, hogy odafigyelnek a Királyság-teremben folyó oktatásra, az arra fogja ösztönözni a fiatalokat, hogy ők is figyeljenek. Ha a gyerekek a Királyság-teremben tiszteletteljes, udvarias embereket látnak, az segít nekik, hogy megtanulják tisztelni az embertársaikat. Például Andrew még csak négyéves, de már tudja, hogy amikor megelőz vagy kikerül egy felnőttet, azt kell mondani, hogy „elnézést” vagy „bocsánat”.

A példájuk mellett még mivel tudják a szülők megtanítani a gyermekeiknek, hogy hogyan kell viselkedni? Azzal, ha időt szánnak arra, hogy beszélgessenek a gyerekekkel arról a sok jó és rossz példáról, melyek Isten Szavában olvashatók (Róma 15:4).

Tanulságos bibliai példák

Nagyon valószínű, hogy Sámuelnek megtanította az édesanyja, hogy meg kell hajolnia Éli főpap előtt. Amikor elvitte Sámuelt a hajlékba, a kisfiú még csak úgy három-négy éves lehetett (1Sám 1:28). Ha vannak kisgyermekeid, akkor ti is gyakorolhatnátok otthon, hogy hogyan kell mondani, hogy „jó napot”, „csókolom”, „szervusz”, vagy ahogyan felétek szokás köszönni. Így a te gyermekeid is ’szeretetre méltóak lehetnek mind Jehova, mind az  emberek szemében’, amilyen a kis Sámuel is volt (1Sám 2:26).

A bibliai történetek segítségével érzékeltetni tudod a különbséget a tisztelet és a tiszteletlenség között. Például, amikor Izrael hűtlen királya, Aházia látni akarta Illés prófétát, „elküldött hozzá egy ötven fölé rendelt elöljárót ötven emberével”. A tisztségviselő követelte, hogy a próféta menjen vele. Természetesen így nem lehet beszélni egy olyan személlyel, aki Istent képviseli! Mit válaszolt Illés? „Nos, ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon le tűz az egekből, és emésszen meg téged és ötven emberedet” – mondta. És pontosan ez történt. „Tűz jött le az egekből, és megemésztette őt és ötven emberét” (2Kir 1:9, 10).

A király egy másik, ötven fölé rendelt elöljárót is elküldött Illésért. Ő is megparancsolta Illésnek, hogy menjen vele. Ismét tűz szállt le az égből. Ekkor egy harmadik, ötven fölé rendelt elöljáró ment Illéshez. Ez a férfi tudta, mi a tisztelet. Ő nem parancsokat osztogatott meg követelődzött, hanem térdre ereszkedett Illés előtt, és így könyörgött neki: „Igaz Isten embere, kérlek, legyen drága szemedben a lelkem és ennek az ötven szolgádnak a lelke! Íme, tűz szállt le az egekből, és megemésztette a két előző, ötven fölé rendelt elöljárót, és ötven-ötven emberüket. Most azonban legyen drága szemedben a lelkem!” Vajon most mit fog csinálni Isten prófétája? Tüzet küld erre a parancsnokra is, aki még ha félelemből is, de ekkora tisztelettel beszélt vele? Mi sem állt volna távolabb Illéstől! Sőt, elment az elöljáróval, ahogy Jehova angyala mondta neki (2Kir 1:11–15). Ugye, mennyire fontos a tisztelet?

Amikor Pál apostolt őrizetbe vették a római katonák a templomnál, nem vette magától értetődőnek, hogy joga van beszélni. Ehelyett tisztelettel megkérdezte a parancsnokot: „Szabad valamit mondanom neked?” Így Pál lehetőséget kapott arra, hogy megvédje az álláspontját (Csel 21:37–40).

Vagy ott van Jézus, akit a tárgyalásakor arcon ütöttek. Jézus tudta, hogyan kell hangot adnia annak, ha nem ért egyet valamivel: „Ha helytelenül szóltam, tanúskodj, hogy mi volt helytelen, de ha helyesen, akkor miért ütsz engem?” Senki nem találhatott semmi kivetnivalót abban, ahogyan Jézus beszélt (Ján 18:22, 23).

Isten Szava azt is megmutatja, hogy hogyan reagáljunk, ha komolyan helyreigazítanak bennünket, és hogy hogyan kell tisztelettel elismerni egy korábban elkövetett hibát vagy mulasztást (1Móz 41:9–13; Csel 8:20–24). Például Abigail bocsánatot kért Dávidtól, amiért a férje, Nábál arcátlanul viselkedett vele. A bocsánatkérés mellett rengeteg élelmet is adott Dávidnak ajándékba. Dávidnak annyira tetszett, ahogyan Abigail viselkedett, hogy Nábál halála után feleségül vette őt (1Sám 25:23–41).

Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy hogyan kell viselkedni és tisztelettel bánni másokkal, legyen szó akár egy nehéz helyzetről, akár a hétköznapokról. Ha a tiszteletteljes magatartásunkkal ’engedjük fényleni világosságunkat az emberek előtt’, akkor ’dicsőséget fognak adni égi Atyánknak’ (Máté 5:16).

[Lábjegyzetek]