Mi a jó hír?

„A királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják” (MÁTÉ 24:14).

A KERESZTÉNYEKNEK hirdetniük kell ’a királyság jó hírét’, vagyis beszélniük kell róla, és el kell magyarázniuk, hogy a Királyság az a kormányzat, mely igazságosan fog uralkodni a föld felett. Ám a „jó hír” máshoz is kapcsolódik a Bibliában. Olvashatunk benne a ’szabadítás jó híréről’ (Zsoltárok 96:2), ’Isten jó híréről’ (Róma 15:16) és ’a Jézus Krisztusról szóló jó hírről’ is (Márk 1:1).

Röviden szólva, a jó hír magában foglalja mindazokat az igazságokat, melyekről Jézus beszélt, és melyeket a tanítványai feljegyeztek. Jézus az égbe menetele előtt ezt mondta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Tehát az igaz keresztényeknek nemcsak át kell adniuk másoknak a Királyságról szóló üzenetet, hanem tanítványokat is kell képezniük.

Sikerül ezt az egyházaknak megvalósítaniuk? Ha nem értik, hogy mi a Királyság – és sokuk van így –, nem tudják pontosan elmagyarázni. Hogy növeljék a híveik számát, ügyelnek rá, hogy a prédikációikkal megnyugtassák őket, ezért főként a bűnök megbocsátásáról és a Jézusba vetett hitről beszélnek. Azzal is próbálnak híveket szerezni, hogy karitatív munkát végeznek, kórházakat, iskolákat és a szegényeknek házakat építenek. Bár így talán növekszik a templomba járók száma, nem segítenek a híveknek, hogy igaz keresztényekké váljanak, és őszintén törekedjenek arra, hogy összhangban éljenek Jézus tanításaival.

Egy teológus ezt írja: „Kevés tudós vagy vallásvezető tagadja a kereszténység egyházaiban, hogy tanítványokat kell képeznünk, és meg kell tanítanunk őket arra, hogy megtegyék mindazt, amit Jézus mondott . . . Végül is Jézus utasításai egyértelműek. Egyszerűen arról van szó, hogy nem tesszük azt, amit mondott. És úgy tűnik, nem is tudjuk, hogyan tegyük.”

Az Egyesült Államokban élő katolikusok körében végzett egyik felmérésből ugyanez derült ki. 95 százalékuk egyetértett azzal, hogy a hitük szerint hirdetniük kellene a jó hírt. De szinte mindegyikük úgy gondolta, hogy elsősorban nem beszélniük kell a jó hírről, hanem az életüknek kell példamutatónak lennie. Az egyikük ezt mondta: „Az evangelizáció nem azt jelenti, hogy beszélünk, beszélünk és beszélünk. Az életünkkel kell képviselnünk a Jó Hírt.” A felmérést végző U.S. Catholic című folyóirat szerint sokan azért vonakodnak megosztani a hitüket másokkal, mert „az egyház rossz hírnevet szerzett a nemrégiben kirobbant szexuális botrányokkal és a kérdéses tanításaival”.

Egy metodista püspök amiatt kesergett, hogy az egyházában megosztottság és zűrzavar uralkodik, a hívek nem elég bátrak, hogy teljesítsék a megbízatásukat, és az életmódjuk nem sokban tér el a legtöbb emberétől. Csalódottan ezt kérdezte: „Kik azok, akik lelkiismeretesen hirdetik az Isten országáról szóló jó hírt?”

A püspök nem adott választ a kérdésére. De van rá válasz. A következő cikkből megtudhatod, mi az.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

A jó hír Isten Királyságáról szól és arról, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit megmentést eredményez