NAGYON fájdalmas, amikor látjuk, hogy egy szeretett hozzátartozónk szenved, majd meghal. Természetes, hogy ez mélységesen megvisel minket. Ám vigasztaló tudni, hogy a Teremtőnk, Jehova Isten tudja, min megyünk keresztül. Sőt, vágyik rá, hogy mindenható erejét felhasználva életre keltse a halottakat. Figyeld meg, hogyan támasztják ezt alá Jób szavai, melyek a Jób 14:13–15-ben lettek feljegyezve.

Mi vezet oda, hogy Jób ezeket a szavakat mondja? Jób, akinek rendkívüli a hite, számos megpróbáltatást szenved el. Például elveszti az anyagi javait, szeretett gyermekeit, és súlyosan megbetegszik. A szörnyű csapások közepette Istenhez kiált: „Ó, bárcsak elrejtenél a seolban [az emberiség közös sírjában]” (13. vers). Jób úgy gondolja, hogy a seolban véget ér a szenvedése. Isten egy kincshez hasonlóan elrejti őt a seolban, és nem éri több nehézség és fájdalom. *

Vajon Jób végleg a seolban marad? Ő úgy gondolja, hogy nem, hiszen így folytatja az imáját: „Ó, bárcsak . . . időt szabnál nekem, és megemlékeznél rólam!” Szilárdan bízik abban, hogy csak átmenetileg kell a seolban maradnia, és hogy Jehova nem fog elfeledkezni róla. ’Kényszerű szolgálatnak’ nevezi azt az időt, melyet a seolban fog tölteni, vagyis egy olyan időszakhoz hasonlítja, amikor kénytelen várakozni. Meddig lesz ott? „Míg el nem jön szabadulásom” – mondja (14. vers). Ez azt jelenti, hogy nem kell tovább a seolban maradnia, azaz fel lesz támasztva.

Miért biztos benne Jób, hogy eljön a szabadulása? Mert tudja, hogyan érez szerető Teremtőnk a hűséges imádói iránt, akik meghaltak. Ezt mondja: „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után” (15. vers). Jób tudja, hogy Isten teremtette őt. Az Életadó, aki megformálta az anyaméhben, kétségkívül arra is képes, hogy feltámassza őt a halálból (Jób 10:8, 9; 31:15).

Jób szavai megható dolgot tanítanak Jehováról: ragaszkodik azokhoz, akik Jóbhoz hasonlóan engedik, hogy olyan emberekké formálja őket, akik kívánatosak a szemében (Ézsaiás 64:8). Jehova nagy becsben tartja hűséges imádóit. ’Vágyakozik’ azon szolgái után, akik meghaltak. Egy tudós szerint az eredeti héber szó „kétségtelenül az egyik legerőteljesebb kifejezés arra, hogy valaki erősen vágyakozik valami vagy valaki után”. Igen, Jehova nemcsak megemlékezik az imádóiról, de vágyik is rá, hogy feltámassza őket.

Hálásak lehetünk, hogy Jób könyvében – mely az egyik legkorábban megírt bibliai könyv – Jehova feltárta azt a szándékát, hogy fel fogja támasztani a halottakat. * Azt szeretné, hogy újra együtt lehess elhunyt szeretteiddel. Ez segíthet, hogy könnyebb legyen elviselni a veszteséget. Buzdítunk rá, hogy ismerd meg jobban szerető Istenünket, és azt, mit kell tenned azért, hogy formálhasson téged, és így olyan személlyé válj, aki meglátja a szándéka beteljesedését.