A Biblia képes megváltoztatni az életünket

MI INDÍTOTT arra egy punkot, aki kerülte az embereket, hogy megszeresse őket, és igyekezzen segíteni nekik? Mi késztetett arra egy mexikói férfit, hogy felhagyjon az erkölcstelen életmódjával? Miért hagyta abba a versenyzést Japán egyik legjobb kerékpárversenyzője, hogy Istent szolgálhassa? Hadd mondják el ők!

„Durva, öntelt és agresszív voltam” (DENNIS O’BEIRNE).

SZÜLETÉSI ÉV: 1958

SZÜLETÉSI HELY: ANGLIA

HÁTTÉR: PUNK VOLT, ÉS KERÜLTE AZ EMBEREKET

A MÚLTAM: Édesapám ír származású, ezért ír katolikusként nevelkedtem. De általában egyedül kellett templomba mennem, és nem szívesen jártam oda. Ugyanakkor szerettem volna még többet tudni Istenről. Rendszeresen elmondtam a miatyánkot, és emlékszem, hogy éjjelente azon gondolkodtam, mit is jelenthet. Szakaszokra osztottam, és megpróbáltam kitalálni, mit jelenthetnek.

Tizenöt éves lehettem, mikor megismerkedtem a rasztafáriánus mozgalommal. Nagyon érdekeltek az olyan politikai mozgalmak is, mint a Náciellenes Liga. Ám leginkább a punk mozgalom lázadó szelleme volt rám hatással. Szinte mindennap kábítószereztem, főként marihuánát szívtam. Semmivel nem törődtem, ezért sokat ittam, és nem számított, mi lesz velem vagy másokkal. Kerültem az embereket, nem beszéltem senkivel, csak akkor, ha úgy éreztem, van értelme a beszélgetésnek. Azt sem engedtem, hogy lefényképezzenek. Ha most visszagondolok erre az időre, látom, milyen durva, öntelt és agresszív voltam. Csak azokhoz voltam kedves és nagylelkű, akik közel álltak hozzám.

Körülbelül 20 éves koromban érdekelni kezdett a Biblia. Egy barátom, aki kábítószer-kereskedő volt, elkezdte olvasni a Bibliát a börtönben. Egyszer hosszasan elbeszélgettünk a vallásról, az egyházakról, és arról, milyen szerepe van Sátánnak a világban. Vettem egy Bibliát, hogy saját magam is megvizsgáljam. A barátommal elolvastunk egy-egy részt a Bibliából, majd összejöttünk, hogy megbeszéljük az olvasottakat. Ez hónapokig ment így.

Egyebek közt arra jutottunk, hogy ennek a világnak az utolsó napjaiban élünk, hogy a keresztényeknek prédikálniuk kell Isten Királyságának a jó hírét, nem folyhatnak bele a világ ügyeibe, így a politikába sem, és hogy a Biblia megbízható erkölcsi vezetést nyújt. Világosan láttuk, hogy a Biblia igaz, és hogy kell lennie egy igaz vallásnak. „De melyik lehet az?” – tűnődtünk. Beszélgettünk a nagy egyházakról, és megállapítottuk, hogy nagyon távol állnak attól, amit Jézus tanított, mivel formaság és fényűzés jellemzi őket, és belefolynak a politikába.  Tudtuk, hogy Isten nem támogatja őket, ezért úgy döntöttünk, megvizsgálunk néhány kevésbé ismert vallást is.

Felkerestük az ilyen egyházak tagjait, és rengeteg kérdést tettünk fel nekik. Tudtuk, hogy a Biblia milyen választ ad ezekre, ezért könnyen eldönthettük, hogy a válaszaik összhangban vannak-e Isten Szavával. A beszélgetések után így imádkoztam Istenhez: „Ha ezek az emberek képviselik az igaz vallást, kérlek, add, hogy újra találkozni akarjak velük.” Ám több hónap után sem találtam olyan csoportot, mely a Bibliából adott volna választ a kérdéseinkre, és vágyat sem éreztem arra, hogy újra elmenjek hozzájuk.

Végül találkoztunk Jehova Tanúival, és nekik is feltettük a kérdéseinket. Ők végre a Bibliából adtak választ. Amit mondtak, tökéletesen összhangban volt azzal, amit már tudtunk. Ezért további kérdéseket tettünk föl nekik, melyekre addig még nem találtuk meg a választ a Bibliában. Például arról kérdeztük őket, hogy mi Isten nézőpontja a dohányzásról és a kábítószerezésről. Ők ismét Isten Szavából adtak választ. Meghívtak az összejövetelükre a Királyság-terembe, és mi beleegyeztünk, hogy elmegyünk.

Nagyon feszélyezve éreztem magam az összejövetelen. Mivel kerültem az embereket, nem tetszett, hogy ezek a barátságos, jól öltözött emberek mind odajönnek hozzám. Néhányaknak rossz indítékot tulajdonítottam, ezért nem akartam újra elmenni az összejövetelre. De most is Istenhez imádkoztam, és kértem, hogyha valóban övék az igaz vallás, vágyjak arra, hogy újra találkozzam velük. Ezután csillapíthatatlan vágyat éreztem arra, hogy tanulmányozzam a Bibliát a Tanúkkal.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Tudtam, hogy abba kell hagynom a kábítószerezést, és ez könnyen is ment. A cigarettával azonban más volt a helyzet. Többször is megpróbáltam leszokni róla, de nem sikerült. Amikor hallottam, hogy néhányan csak úgy letették a cigarettát, Jehovához imádkoztam. Ezután Jehova segítségével le tudtam szokni a dohányzásról. Megerősödött bennem, hogy mennyire fontos mindig őszintén és nyíltan imádkozni Jehovához.

A megjelenésemen is nagymértékben változtatnom kellett. Amikor először vettem részt az összejövetelen a Királyság-teremben, tüsi hajam volt, pávakék csíkkal. Később rikító narancssárgára festettem. Farmert hordtam és olyan bőrdzsekit, melyen feliratok voltak. Nem éreztem úgy, hogy változtatnom kellene, bár a Tanúk kedvesen próbáltak meggyőzni az ellenkezőjéről. De végül elgondolkodtam az 1János 2:15–17 szavain: „Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete”. Rájöttem, hogy a megjelenésem a világ szeretetét tükrözi, és ha valóban szeretem Istent, változtatnom kell rajta. Meg is tettem.

Idővel megértettem, hogy nem csak a Tanúk szeretnék, hogy eljárjak az összejövetelekre. A Héberek 10:24, 25 alapján felismertem, hogy Isten várja ezt el tőlem. Miután elkezdtem járni minden összejövetelre, és jobban megismertem a Tanúkat, úgy döntöttem, hogy Jehovának szeretnék élni, ezért megkeresztelkedtem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Nagyon hálás vagyok Jehovának, hogy bensőséges kapcsolatot ápolhatok vele. A könyörülete és a törődése arra ösztönöz, hogy utánozzam őt, és kövessem Fiának, Jézus Krisztusnak a példáját (1Péter 2:21). Megértettem, hogy miközben igyekszem elsajátítani a keresztény tulajdonságokat, megőrizhetem az egyéniségemet is. Próbálok szeretettel bánni az emberekkel, és törődni velük. Törekszem rá, hogy keresztényhez illően bánjak a feleségemmel és a fiammal. Őszintén törődök a keresztény testvéreimmel is. Mivel Krisztust követem, nagyobb lett az önbecsülésem, és képes vagyok szeretni másokat.

 „Tisztelettel bántak velem” (GUADALUPE VILLARREAL).

SZÜLETÉSI ÉV: 1964

SZÜLETÉSI HELY: MEXIKÓ

HÁTTÉR: ERKÖLCSTELENÜL ÉLT

A MÚLTAM: Hat testvéremmel a mexikói Hermosillóban (Sonora államban) nőttem fel. Ezen a területen nagy a szegénység. Édesapám meghalt, mikor még kicsi voltam, ezért édesanyámnak dolgoznia kellett, hogy gondoskodjon rólunk. Általában mezítláb jártam, mivel nem volt pénzünk cipőre. Már egészen fiatalon dolgozni kezdtem, hogy segítsek fedezni a családunk kiadásait. Sok más családhoz hasonlóan mi is zsúfoltan laktunk.

Édesanyám a nap nagy részében távol volt, ezért nem tudott figyelni ránk. Hatéves koromban egy 15 éves fiú szexuálisan zaklatni kezdett, és ez hosszú időn át tartott. Összezavarodtam. Úgy gondoltam, normális dolog, hogy a férfiakhoz vonzódom. Orvoshoz és paphoz is fordultam segítségért, de megnyugtattak, hogy semmi gond nincs velem, az érzéseim normálisak.

Amikor 14 éves lettem, eldöntöttem, nyíltan felvállalom, hogy homoszexuális vagyok. A következő 11 év alatt több férfival is együtt éltem. Elvégeztem egy fodrászképző tanfolyamot, és nyitottam egy szépségszalont. De nem voltam boldog. Másról sem szólt az életem, mint csalódásokról, hazugságokról és hűtlenségről. Éreztem, hogy nem helyes, amit teszek. Azon gondolkodtam, vannak-e egyáltalán jó szándékú, erkölcsös emberek.

Eszembe jutott a nővérem. Ő elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és idővel megkeresztelkedett. Mindig elmesélte, amit tanult, de én nem figyeltem rá. A házasságát és azt, ahogyan él viszont csodáltam. Láttam, hogy a férjével igazán szeretik és tisztelik egymást, és kedvesek egymáshoz. Később egy Tanú elkezdte tanulmányozni velem a Bibliát. Eleinte nem voltam valami lelkes, de idővel megváltozott a helyzet.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? A Tanúk meghívtak az összejövetelükre, és én el is mentem. Ez különleges élmény volt a számomra, mert az emberek általában kigúnyoltak, a Tanúk viszont kedvesen fogadtak, és tisztelettel bántak velem. Ez nagyon jólesett.

Még jobb véleményem lett róluk, amikor részt vettem az egyik kongresszusukon. Láttam, hogy a többi Tanú is őszinte, akárcsak a nővérem. Elgondolkodtam, hogy talán ők azok a jó szándékú és erkölcsös emberek, akiket már oly régóta keresek. Lenyűgözött a köztük lévő szeretet és egység, valamint az, hogy minden kérdésre a Bibliából válaszolnak. Felismertem, hogy a Biblia indítja őket arra, hogy jobb emberré váljanak. De azt is láttam, hogy sokat kell változnom ahhoz, hogy közéjük tartozhassak.

Ami azt illeti, teljes átalakuláson kellett átesnem, mivel addig úgy éltem, mint egy nő. A beszédemen, a viselkedésemen, a ruházatomon, a hajviseletemen és a baráti körömön is mind változtatnom kellett. A korábbi barátaim így piszkáltak: „Minek csinálod ezt? Úgy vagy jó, ahogy vagy. Ne foglalkozz a Bibliával. Mindened megvan.” De a legnehezebb az volt, hogy felhagyjak az erkölcstelen életmódommal.

 Ám tudtam, hogy nem lehetetlen megváltozni, mivel az 1Korintusz 6:9–11 ezt írja: „Micsoda?! Nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem fogják örökölni Isten királyságát? Ne vezessenek félre titeket. Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célokra tartott férfiak, sem férfiakkal háló férfiak . . . nem fogják örökölni Isten királyságát. Pedig ilyenek voltak némelyek közületek. De tisztára mostak . . . benneteket”. Ezek a szavak megérintették a szívemet. Jehova a múltban segített az embereknek megváltozni. Nekem is erőt adott ahhoz, hogy megváltozzak, bár ez hosszú évekbe telt, és komoly erőfeszítéseket kellett tennem. De a Tanúk tanácsai és szeretete rengeteget segített.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Ma már normális életet élek. Megházasodtam, és a feleségemmel a bibliai alapelvek szerint neveljük a fiunkat. A korábbi életem már rég a múlté, és sok áldásban és kiváltságban lehet részem. Felvigyázóként szolgálok a gyülekezetben, és segíthetek másoknak, hogy megismerjék Isten Szavát. Édesanyám annyira boldog volt, hogy megváltoztam, hogy elfogadta a bibliatanulmányozást és megkeresztelkedett. Az egyik húgom, aki korábban erkölcstelenül élt, szintén Tanú lett.

Még a korábbi ismerőseim közül is elismerik néhányan, hogy mennyivel jobb ember lettem. Tudom, hogy minek köszönhető ez a változás. A múltban hiába kértem segítséget, csak rossz tanácsot kaptam. Ám Jehova valóban segített. Értéktelennek éreztem ugyan magam, de ő odafigyelt rám, szeretettel és türelmesen bánt velem. Azért voltam képes megváltozni, mert tudtam, hogy egy csodálatos, bölcs és szerető Isten törődik velem, és jót akar nekem.

„Elégedetlen, magányos és boldogtalan voltam” (KUNIMOCSI KADZUHIRO).

SZÜLETÉSI ÉV: 1951

SZÜLETÉSI HELY: JAPÁN

HÁTTÉR: BECSVÁGYÓ KERÉKPÁRVERSENYZŐ VOLT

A MÚLTAM: Egy csendes japán kikötővárosban nőttem fel, Shizuoka prefektúrában. Nyolctagú családunk egy kis házban élt. Édesapámnak kerékpárboltja volt, és kiskoromtól elvitt kerékpárversenyekre. Így megkedveltem ezt a sportot. Édesapám azt tervezgette, hogy hivatásos versenyző leszek. Már felső tagozatos koromban edzeni kezdett engem. A középiskola alatt három egymást követő évben is megnyertem az országos versenyt. Felvettek egy egyetemre, de inkább úgy döntöttem, hogy egy versenykerékpáros iskolában tanulok tovább. 19 évesen hivatásos versenyző lettem.

Az volt a célom, hogy Japán legjobb kerékpárversenyzője legyek. Rengeteg pénzt akartam keresni, hogy jó anyagi hátteret biztosítsak a családomnak. Mindent beleadtam az edzésekbe. Ha egy kemény edzés során vagy a verseny egy nehéz szakaszában  úgy éreztem, nem bírom tovább, azt mondogattam magamnak, hogy én kerékpárversenyzőnek születtem, és nem adhatom fel. A kemény munkámnak meglett az eredménye. Az első évben első lettem az új versenyzők között, a második évtől pedig indulhattam azon a versenyen, melynek győztese elnyeri a Japán legjobb kerékpárversenyzője címet. Ezen a versenyen hatszor is második lettem.

Mivel folyamatosan a legjobb versenyzők között voltam, a Tókainak nevezett japán terület után a „Tókai erős lába” címet kaptam. Becsvágyó voltam. Rettegtek tőlem, mivel kíméletlen voltam a versenyeken. Egyre többet kerestem, és bármit megvehettem, ami megtetszett. Vettem egy házat, melyben volt egy edzőterem, a legjobb gépekkel felszerelve. Vásároltam egy nagyon drága autót, mely majdnem annyiba került, mint egy ház. A pénzemet ingatlanba és értékpapírokba fektettem.

Mégis elégedetlen, magányos és boldogtalan voltam. Akkoriban már volt feleségem és gyermekeim, de gyakran türelmetlenül viselkedtem velük. Apróságokkal is ki tudtak hozni a sodromból. Rettegve figyelték, hogy éppen milyen hangulatban vagyok.

Idővel a feleségem elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, ami sok mindent megváltoztatott. Részt akart venni a Tanúk összejövetelein, ezért úgy döntöttem, hogy az egész családunk elkíséri őt. Még mindig emlékszem arra az estére, amikor az egyik felvigyázó meglátogatott, és elkezdte velem tanulmányozni a Bibliát. Nagy hatással volt rám, amit tanultam.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Sosem fogom elfelejteni, mit éreztem, amikor az Efézus 5:5-öt olvastam, mely ezt írja: „egyetlen paráznának vagy tisztátalannak vagy kapzsinak – azaz bálványimádónak – sincs semmi öröksége a Krisztus és az Isten királyságában.” Felismertem, hogy a kerékpárverseny összefonódik a szerencsejátékkal, és kapzsiságra sarkall. Furdalni kezdett a lelkiismeret. Éreztem, hogy ha szeretnék örömet szerezni Jehova Istennek, fel kell hagynom a versenyzéssel. De ez nagyon nehéz volt.

A legjobb évemen voltam túl, és még több sikerre vágytam. A Biblia tanulmányozásának köszönhetően azonban békésebb és nyugodtabb lettem, éppen az ellenkezője annak, mint ami a győzelemhez kell. Miután elkezdtem tanulmányozni, csak három versenyen vettem részt, de a szívem mélyén még mindig nem tudtam felhagyni vele. Amiatt is aggódtam, hogyan fogom eltartani a családomat. Nem tudtam, mitévő legyek. A rokonaim állandóan megjegyzéseket tettek az új hitemre. Édesapám rendkívül csalódott volt. Ez a helyzet felőrölt, és a sok feszültségtől gyomorfekélyem lett.

Az segített át ezen az időszakon, hogy továbbra is tanulmányoztam a Bibliát, és eljártam az összejövetelekre. A hitem egyre erősebb lett. Kértem Jehovát, hogy hallgassa meg az imáimat, és segítsen felismernem, hogy ezt meg is teszi. Még inkább megnyugodtam, amikor a feleségem biztosított arról, hogy nem kell ilyen nagy házban élnünk ahhoz, hogy boldog legyen. Lassanként sikerült túljutnom az akadályokon.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Megtanultam, mennyire igazak Jézus szavai, melyek a Máté 6:33-ban vannak feljegyezve: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként.” Sohasem kellett nélkülöznünk ’az egyéb dolgokat’, melyekre Jézus utalt, vagyis mindazt, ami az élethez alapvetően szükséges. Bár régen mintegy harmincszor annyit kerestem, az elmúlt 20 évben semmiben sem szenvedtünk hiányt.

És ami még fontosabb, amikor a hittársaimmal vallási tevékenységekben veszek részt, olyan boldogságot és megelégedettséget érzek, mint amilyet soha azelőtt. A napok csak úgy repülnek. A családunk is sokkal boldogabb. Mindhárom fiam, a feleségükkel együtt, Jehova hűséges szolgája.