Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A döntéseink dicsőítsék Istent

A döntéseink dicsőítsék Istent

A döntéseink dicsőítsék Istent

„Az eszes meggondolja lépteit” (PÉLD 14:15)

1–2. a) Mi legyen az elsődleges célunk, amikor döntést hozunk? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?

VALÓSZÍNŰLEG nap mint nap számtalanszor szembenézünk velük. Némelyikük nincs maradandó hatással az életünkre, egyik-másik viszont annál inkább. Mik lehetnek ezek? A döntések. Függetlenül attól, hogy kisebb vagy nagyobb horderejű kérdésben kell döntenünk, az elsődleges célunk az, hogy Istent dicsőítsük. (Olvassátok fel: 1Korintusz 10:31.)

2 Könnyen hozol döntéseket, vagy nagy erőfeszítésedbe kerül? Ha szeretnénk egyre érettebb keresztényekké válni, akkor meg kell tanulnunk különbséget tenni a helyes és a helytelen között, és olyan döntéseket hozni, melyek a saját meggyőződésünkön alapulnak, és nem valaki másén (Róma 12:1, 2; Héb 5:14). Ezenkívül még miért fontos megtanulnunk jó döntéseket hozni? Néha miért olyan nehéz meghozni őket? És milyen lépéseket tehetünk azért, hogy a döntéseink dicsőítsék Istent?

Egyáltalán miért hozzunk döntéseket?

3. Minek nem szabad befolyásolnia minket, amikor döntést hozunk?

3 Ha határozatlanok vagyunk a bibliai irányadó mértékek követésében, az iskolatársaink vagy a munkatársaink azt gondolhatják, hogy nem elég erős a meggyőződésünk, és ezért könnyen befolyásolhatók vagyunk. Előfordulhat, hogy hazudnak, lopnak vagy csalnak, aztán pedig megpróbálnak rávenni, hogy csatlakozzunk hozzájuk, vagy legalábbis falazzunk nekik, vagyis ’kövessük a sokaságot’ (2Móz 23:2). Ám aki tudja, hogyan kell Istent dicsőítő döntéseket hozni, az nem fog a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretével ellentétesen cselekedni csupán azért, mert fél, vagy mert vágyik arra, hogy mások elfogadják (Róma 13:5).

4. Miért akarhatnak mások dönteni helyettünk?

4 Nem minden esetben akarnak rosszat nekünk azok, akik helyettünk szeretnének dönteni. A barátaink jó szándékkal megpróbálhatnak rávenni, hogy kövessük a tanácsukat. A családtagjaink is valószínűleg nagyon törődnek velünk, még akkor is, ha már elköltöztünk otthonról, és továbbra is késztetést érezhetnek arra, hogy megpróbálják befolyásolni a fontos kérdésekben hozandó döntéseinket. Gondoljunk például arra, amikor egy orvosi kezelésről kell döntenünk. A Biblia egyértelműen elítéli a vér helytelen felhasználását (Csel 15:28, 29). Azonban vannak olyan kérdések is, amelyek nem ennyire egyértelműek, és mindannyiunknak személyesen kell eldöntenünk, hogy melyik orvosi kezelést fogadjuk el, és melyiket utasítjuk vissza. * Lehet, hogy a szeretteinknek határozott véleményük van ezekben a kérdésekben. Ám az ilyen döntések meghozatalakor minden önátadott, megkeresztelt személy „a saját felelőssége terhét” hordozza (Gal 6:4, 5). Elsődleges célunk az, hogy Isten előtt őrizzük meg tisztának a lelkiismeretünket, nem pedig az emberek előtt (1Tim 1:5).

5. Hogyan kerülhetjük el, hogy hajótörést szenvedjünk a hitünkben?

5 Igen veszélyes helyzetbe kerülhetünk, ha határozatlanok vagyunk. Jakab tanítvány azt írta, hogy a határozatlan ember „minden útjában állhatatlan” (Jak 1:8). Az ilyen személyt ide-oda fogják sodorni a megbízhatatlan és állandóan változó emberi vélemények. Egy olyan emberhez hasonló, aki egy viharos tengeren hánykolódó csónakban ül, melyet nincs mivel irányítani. Milyen könnyen előfordulhat egy határozatlan személlyel, hogy hajótörést szenved a hitében, majd másokat okol a szomorú helyzetéért! (1Tim 1:19). Mit tehetünk, hogy ne járjunk így? ’Szilárddá kell válnunk a hitben.’ (Olvassátok fel: Kolosszé 2:6, 7.) Ahhoz, hogy szilárdak legyünk a hitben, meg kell tanulnunk olyan döntéseket hozni, amelyek visszatükrözik az Isten ihletett Szavába vetett hitünket (2Tim 3:14–17). De vajon mi akadályozhat meg bennünket abban, hogy jó döntéseket hozzunk?

Mi nehezítheti meg a döntést?

6. Hogyan hathat ránk a félelem?

6 A félelem bénítólag hathat ránk. Félhetünk attól, hogy rosszul döntünk, kudarcot vallunk, vagy ostobának fogunk tűnni. Érthetőek is ezek az aggodalmak, hiszen senki sem szeretne rosszul dönteni, bajba kerülni, esetleg megszégyenülni. Ám az Isten és a Szava iránt érzett szeretetünk csökkenteni tudja a félelmeinket. Hogyan? Az Isten iránti szeretetünk arra indít minket, hogy mielőtt fontos döntéseket hoznánk, mindig a Szavához és a Biblián alapuló kiadványokhoz forduljunk útmutatásért. Így a lehető legkevesebb hibát fogjuk elkövetni, a Biblia ugyanis képes arra, „hogy a tapasztalatlanoknak eszességet adjon, az ifjúnak pedig ismeretet és gondolkodóképességet” (Péld 1:4).

7. Mit tanulhatunk Dávid király példájából?

7 Vajon mindig jól fogunk dönteni? Természetesen nem. Mindannyian követünk el hibákat (Róma 3:23). Például Dávid király bölcs és hithű ember volt, időnként mégis olyan döntéseket hozott, melyek neki is, és másoknak is szenvedést okoztak (2Sám 12:9–12). Ennek ellenére Dávid továbbra is tudott olyan döntéseket hozni, melyekkel elnyerte Isten tetszését (1Kir 15:4, 5). Nekünk sem kell döntésképtelenné válnunk azért, mert a múltban hibákat követtünk el, ha Dávidhoz hasonlóan emlékezetben tartjuk, hogy Jehova nem rója fel nekünk a vétkeinket, és megbocsátja a bűneinket. Ő nem hagyja el azokat, akik szeretik őt, és engedelmeskednek neki (Zsolt 51:1–4, 7–10).

8. Mit tanulhatunk abból, amit Pál apostol a házasságról mondott?

8 Csökkenthetjük a döntéshozatallal járó aggodalmainkat. Hogyan fog ez sikerülni? Úgy, ha tudatosítjuk magunkban, hogy időnként több jó megoldás is létezik. Figyeljük meg, hogyan érvelt Pál apostol a házassággal kapcsolatban. Ihletés alatt ezt írta: „ha valaki úgy gondolja, hogy helytelenül jár el a szüzességével szemben – ha az túl van már a fiatalkor virágzásán, és így kell történnie –, tegye meg, amit akar, nem vétkezik. Kössenek házasságot. Ám ha valaki biztosan áll szívében, és nem érez szükséget, hanem van hatalma a saját akarata fölött, és azt a döntést hozta szívében, hogy megőrzi a maga szüzességét, jól fogja tenni” (1Kor 7:36–38). Pál javaslata szerint jobb egyedülállónak maradni, de azt nem mondta, hogy ez az egyetlen jó döntés.

9. Törődnünk kell-e azzal, hogy mások mit gondolnak a döntéseinkről? Magyarázd meg!

9 Vajon törődnünk kell azzal, hogy mások mit gondolnak a döntéseinkről? Bizonyos fokig igen. Nézzük csak, mit mondott Pál az olyan ételek fogyasztásáról, melyekkel kapcsolatban felmerülhetett az, hogy korábban bálványoknak lettek feláldozva. Elismerte, hogy még ha egy döntés önmagában nem is rossz, kárt tehet egy olyan személy hitében, akinek gyenge a lelkiismerete. Hogyan döntött Pál? Ezt írta: „ha eledel botránkoztatja meg a testvéremet, nem eszem húst soha többé, nehogy megbotránkoztassam a testvéremet” (1Kor 8:4–13). Nekünk is figyelnünk kell arra, hogy a döntéseink milyen hatással lesznek mások lelkiismeretére. De természetesen az a legfontosabb számunkra, hogy a döntéseink milyen hatással lesznek a Jehovával ápolt barátságunkra. (Olvassátok fel: Róma 14:1–4.) Milyen bibliai alapelvek segítenek Istent dicsőítő döntéseket hozni?

Hat lépés a jó döntéshez

10–11. a) Hogyan kerülhetjük az elbizakodottságot a családban? b) Mit tartsanak észben a vének, amikor döntéseket hoznak a gyülekezetben?

10 Kerüljük az elbizakodottságot. Mielőtt bármit tennénk, kérdezzük meg magunktól, hogy dönthetünk-e mi ebben a kérdésben. Salamon király ezt írta: „Elbizakodottság jött? Akkor gyalázat jön; de a szerényeknél bölcsesség van” (Péld 11:2).

11 A szülők megadhatják a gyermekeiknek azt a lehetőséget, hogy néhány dologban maguk döntsenek, ám a gyerekeknek nem szabad azt feltételezniük, hogy a szüleik engedélye nélkül is joguk lenne dönteni (Kol 3:20). A feleségeknek, illetve anyáknak van némi hatalmuk a családban, de fontos, hogy elismerjék a férjük főségét (Péld 1:8; 31:10–18; Ef 5:23). Hasonlóképp a férjeknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy korlátozott a hatalmuk, és hogy alá vannak rendelve Krisztusnak (1Kor 11:3). A vének döntései hatással vannak a gyülekezetre. Ezért vigyáznak, hogy ’ne menjenek túl azokon’, amik Isten Szavában vannak leírva (1Kor 4:6). Ezenkívül szorosan követik a hű rabszolgától jövő irányítást (Máté 24:45–47). Sok aggodalomtól és bánattól óvhatjuk meg magunkat is, és másokat is, ha szerények vagyunk, és csak akkor döntünk, amikor ezt jogunkban áll megtenni.

12. a) Miért végezzünk kutatást? b) Hogyan lehet kutatást végezni?

12 Végezzünk kutatást. Salamon ezt írta: „A szorgalmasnak tervei biztosan hasznot hoznak, aki viszont hirtelenkedik, szükségre jut” (Péld 21:5). Például fontolgatsz egy üzleti ajánlatot? Ne hagyd, hogy az érzelmeid irányítsanak a döntésben. Gyűjts össze minden lényeges információt, kérj tanácsot olyanoktól, akik jártasak az adott területen, és állapítsd meg, hogy mely bibliai alapelvek segíthetnek a döntésben (Péld 20:18). A kutatás során megszerzett információkat rendszerezd úgy, hogy készítesz két listát: az egyik az előnyöket tartalmazza, a másik a kötelezettségeket. Mielőtt döntenél, ’számítsd ki a költségeket’ (Luk 14:28). Ne csak azt vedd figyelembe, hogy a döntésed hogyan érinti majd az anyagi helyzetedet, hanem arra is gondolj, hogy milyen hatása lesz a szellemiségedre. A kutatás időt és erőfeszítést igényel. De így nem fogsz elhamarkodott döntést hozni, ami szükségtelen aggodalomhoz vezethet.

13. a) Miről biztosít minket a Jakab 1:5? b) Hogyan segíthet az, ha bölcsességért imádkozunk?

13 Imádkozzunk bölcsességért. A döntéseink csak akkor fognak dicsőséget szerezni Istennek, ha a meghozataluk előtt kérjük az ő segítségét. Jakab tanítvány ezt írta: „Ha . . . valamelyikőtök híján van a bölcsességnek, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki” (Jak 1:5). Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha belátjuk, hogy rá vagyunk utalva Isten bölcsességére a döntéshozatalban (Péld 3:5, 6). Végtére is, ha csak a saját értelmünkre támaszkodunk, az könnyen félrevezethet minket. Amikor bölcsességért imádkozunk és bibliai alapelvek után kutatunk Isten Szavában, akkor valójában engedjük, hogy a szent szellem segítsen nekünk meglátni a valódi indítékainkat, vagyis hogy miért akarunk megtenni valamit (Héb 4:12; olvassátok fel: Jakab 1:22–25).

14. Miért kerüljük a halogatást?

14 Hozzuk meg a döntést. De ne kapkodjuk el azzal, hogy kihagyjuk a kutatást és a bölcsességért mondott imát. Egy bölcs személy időt fordít arra, hogy „meggondolja lépteit” (Péld 14:15). Ugyanakkor halogatni sem jó a döntést. Az, aki halogat valamit, furcsa kifogásokkal állhat elő, hogy miért nem cselekszik (Péld 22:13). De valójában az ilyen személy is dönt: megengedi másoknak, hogy irányítsák az életét.

15–16. Hogyan lehet megvalósítani egy döntést?

15 Valósítsuk meg a döntésünket. A jó döntés érdekében hozott erőfeszítéseink kárba veszhetnek, ha nem valósítjuk meg a döntésünket, és nem teszünk meg mindent a sikeréért. „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből” – írta Salamon (Préd 9:10). Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, a döntések végrehajtásához szükséges időnket és erőforrásainkat jól kell beosztanunk. Tegyük fel, hogy egy gyülekezeti hírnök szeretne úttörőként szolgálni. Meg tudja ezt valósítani? Valószínűleg igen, ha csak annyi munkát vállal és annyi kikapcsolódást enged meg magának, amennyi még nem szívja ki az erejét, és nem rabolja el azt az időt, melyet a szolgálatra kell fordítania.

16 A legjobb döntések ritkán tartoznak a legkönnyebben megvalósíthatók közé. Miért van ez így? Azért, mert „az egész világ a gonosz hatalmában van”, és harcot kell folytatnunk a „sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (1Ján 5:19; Ef 6:12). Mind Pál apostol, mind Júdás tanítvány rámutatott, hogy akik úgy döntenek, hogy Istent dicsőítik, azoknak harcot kell vívniuk (1Tim 6:12; Júd 3).

17. Mit vár el tőlünk Jehova a döntéseinkkel kapcsolatban?

17 Gondoljuk át újra a döntést, és ha kell, módosítsuk. Nem biztos, hogy mindig minden pontosan úgy alakul, ahogy elterveztük. Mindannyiunk életében történhetnek „előre nem látható események” (Préd 9:11). Viszont Jehova elvárja, hogy egyes döntéseinken még akkor se változtassunk, ha próbákkal kell szembenéznünk. A Jehovának tett önátadás vagy a házassági fogadalom olyan döntések, melyek nem változtathatók meg. Isten elvárja tőlünk, hogy kitartsunk ezek mellett a döntéseink mellett. (Olvassátok fel: Zsoltárok 15:1, 2, 4.) De a legtöbb döntés kisebb horderejű. Egy bölcs személy időről időre újra átgondolja a döntéseit, és ha szükséges változtatni, nem engedi, hogy a büszkeség vagy a makacsság meggátolja abban, hogy módosítsa vagy akár teljesen megváltoztassa a döntését (Péld 16:18). Minden másnál jobban érdekli az, hogy az életvitele továbbra is dicsőséget szerezzen Istennek.

Taníts meg másokat olyan döntéseket hozni, amelyek dicsőítik Istent

18. Hogyan taníthatják meg a szülők a gyermekeiket arra, hogy jó döntéseket hozzanak?

18 A szülők sokat tehetnek azért, hogy a gyermekeik megtanulják, hogyan hozzanak olyan döntéseket, melyek dicsőítik Istent. A jó példa az egyik legjobb tanító (Luk 6:40). Amikor a szülők helyénvalónak tartják, beszélhetnek a gyermekeiknek arról, hogy ők maguk hogyan hoztak meg egy-egy döntést. A szülők úgy is segíthetnek, hogy megengedik a gyermekeiknek, hogy saját maguk döntsenek néhány dologban, és megdicsérik őket, ha sikerrel járnak. De mi van akkor, ha egy gyerek rossz döntést hoz? Talán egy szülő ösztönösen úgy érzi, hogy meg kell védenie a gyermekét a következményektől, de ez nem mindig a legjobb a gyereknek. Például, néhány szülő megengedi a gyermekének, hogy jogosítványt szerezzen. Egy alkalommal a gyerek megsért egy közlekedési szabályt, és ezért megbírságolják. A szülő kifizethetné a bírságot. Ám, ha a gyereknek dolgoznia kell, hogy legyen pénze a bírság kifizetésére, akkor sokkal inkább megtanulja, hogy felelősséggel tartozik a tetteiért (Róma 13:4).

19. Mit kell megtanítanunk a bibliatanulmányozóinknak, és hogyan tegyük?

19 Jézus azt mondta a követőinek, hogy tanítsanak másokat (Máté 28:20). Az az egyik legfontosabb dolog, amit megtaníthatunk a bibliatanulmányozóknak, hogy hogyan hozhatnak jó döntéseket. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, le kell győznünk magunkban a késztetést, hogy megmondjuk nekik, mit csináljanak. Sokkal jobb, ha megtanítjuk nekik, hogy hogyan gondolják át a bibliai alapelveket, hogy maguk dönthessék el, mit tesznek. Végtére is „mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek” (Róma 14:12). Ezért mindenkinek nyomós oka van arra, hogy olyan döntéseket hozzon, melyekkel dicsőséget szerez Istennek.

[Lábjegyzet]

^ 4. bek. Ebben a témakörben lásd a Királyság-szolgálatunk 2006. novemberi számának a 3–6. oldalán található „Hogyan döntsek a vérfrakciókról és a saját vérem felhasználását magukban foglaló orvosi eljárásokról?” című mellékletet.

Hogyan válaszolnál?

• Miért kell megtanulnunk, hogy hogyan kell döntéseket hozni?

• Hogyan hathat ránk a félelem, és hogyan kerekedhetünk felül rajta?

• Melyik az a hat lépés, melynek segítségével olyan döntéseket tudunk hozni, amelyek dicsőítik Istent?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/​kép a 16. oldalon]

A jó döntéshez vezető lépések

1. Kerüld az elbizakodottságot.

2. Végezz kutatást.

3. Imádkozz bölcsességért.

4. Hozd meg a döntést.

5. Valósítsd meg a döntést.

6. Gondold át újra, és ha kell, módosíts.

[Kép a 15. oldalon]

Aki határozatlan, az egy olyan emberhez hasonló, aki egy viharos tengeren hánykolódó csónakban ül, melyet nincs mivel irányítani