Hogyan lehetünk becsületesek egy becstelen világban?

A BECSTELENSÉG olyan, mint a levegő, melyet belélegzünk. Mindenhol ott van. Az emberek hazudnak, többet számolnak fel az ügyfeleknek és vásárlóknak, lopnak, nem fizetik ki az adósságaikat, és felvágnak arra, hogy tisztességtelen üzleti fogásokat alkalmaznak. Egy ilyen világban sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amely igencsak próbára teszi a becsületességünket. Mit tehetünk, hogy ne fertőzzön meg minket is az egyre nagyobb becstelenség? Vizsgáljuk meg azt a három nagyon fontos tulajdonságot, amely segíteni fog nekünk ebben: Jehova félelmét, a jó lelkiismeretet és az elégedettséget.

Az egészséges istenfélelem

„Jehova a Bíránk, Jehova a Törvényadónk, Jehova a Királyunk” – írta Ézsaiás próféta (Ézs 33:22). Ha elismerjük Jehova hatalmát, akkor kialakul bennünk az istenfélelem, és ez az, ami arra fog indítani minket, hogy ne engedjünk a becstelenségre való kísértésnek. A Példabeszédek 16:6 kijelenti: „Jehova félelmében távozik el az ember a rossztól.” Ez a fajta félelem nem beteges rettegés attól, hogy Isten megtorolja a rossz tetteinket, hanem egy egészséges érzés; az, hogy nem szeretnénk magunkra vonni égi Atyánk nemtetszését (1Pét 3:12).

Egy valós életből vett példa megmutatja, hogy ennek az egészséges félelemnek jó hatásai vannak. Ricardo * és a felesége, Fernanda 500 eurónak megfelelő összeget vettek ki a bankból. Fernanda meg sem számolta a pénzt, csak berakta a köteg bankjegyet a pénztárcájába. Amikor hazaértek, meglepődve látták, hogy bár időközben kifizettek néhány számlát, majdnem ugyanannyi pénz van Fernanda pénztárcájában, mint amennyit kivettek a bankból. „A bankpénztáros biztosan több pénzt fizetett ki” – gondolták. Először kísértést éreztek arra, hogy megtartsák a pénzt, mert még jó néhány csekket be kellett fizetniük. Ricardo elmondja, mit tettek: „Kértük Jehovát, hogy adjon erőt ahhoz, hogy vissza tudjuk vinni a pénzt. Annyira szerettünk volna Jehova kedvében járni – tudva, hogy mire kér minket a Példabeszédek 27:11-ben –, hogy vissza akartuk adni a pénzt.”

A Biblia által kiiskolázott lelkiismeret

Ha tanulmányozzuk a Bibliát, és aszerint is próbálunk élni, érzékenyebbé fog válni a lelkiismeretünk. Akkor nemcsak az eszünkkel fogjuk felfogni ’Isten szavát, amely élő, és erőt fejt ki’, hanem a szívünket is eléri. Ez arra késztet majd, hogy ’tisztességesen akarjunk viselkedni mindenben’ (Héb 4:12; 13:18).

Figyeljük meg, mi történt Joãóval. Hatalmas adósságot halmozott fel, 3600 eurónak megfelelő összeget. Aztán fogta magát, és anélkül hogy kifizette volna az adósságát, egy másik városba költözött. Nyolc évvel később megismerte az igazságot. A lelkiismerete, melyet ekkor már a Biblia formált, arra indította őt, hogy keresse fel a hitelezőjét, és fizesse vissza a tartozást. Arra való tekintettel, hogy Joãónak a kevés jövedelméből a feleségéről és négy gyermekéről is gondoskodnia kell, a hitelező beleegyezett, hogy havi részletekben törlessze a tartozását.

Az elégedettség

Pál apostol azt írta, hogy „az Isten iránti odaadás megelégedettséggel nagy nyereség eszköze”, és „ha van élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk, elégedettek leszünk ezekkel” (1Tim  6:6–8). Ha megszívleljük ezt a bölcs tanácsot, akkor el tudjuk kerülni, hogy a nagy haszon reményében kétes üzleti ügyekbe keveredjünk, és hogy behálózzanak minket gyors meggazdagodást ígérő, de minden realitást nélkülöző pénzkeresési lehetőségekkel (Péld 28:20). Pál tanácsának a követése abban is segítségünkre lesz, hogy első helyen tartsuk Isten Királyságát az életünkben, és hogy bízzunk abban, hogy mindenünk meglesz, amire valóban szükségünk van (Máté 6:25–34).

Azonban az is igaz, hogy ’a gazdagságnak megtévesztő hatalma van’, ezért sosem szabad alábecsülnünk annak veszélyét, hogy a kapzsiság vagy a mohóság felülkerekedhet rajtunk (Máté 13:22). Emlékezzünk csak Ákán esetére. Ez a férfi a saját szemével látta a csodát, ahogyan az izraeliták átmennek a Jordánon. Mégsem állt ellen a kísértésnek, hogy ezüstöt, aranyat és egy drága díszruhát lopjon el a zsákmányból Jerikóban, mivel úrrá lett rajta a mohóság. Az életével fizetett érte (Józs 7:1, 20–26). Így hát ne csodálkozzunk, hogy Jézus erre figyelmeztette a követőit évszázadokkal később: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól” (Luk 12:15).

Legyünk becsületesek a munkahelyünkön

Vizsgáljunk meg most néhány helyzetet, melyek felszínre hozhatják, hogy mennyire erős az elhatározásunk, hogy mindenben becsületesek kívánunk lenni. A becsületesség a munkahelyen azt is jelenti, hogy ’nem lopunk’, még akkor sem, ha ez bevált szokás azon a helyen (Tit 2:9, 10). Jurandir egy kormányhivatalban dolgozik, és mindig becsületesen számolta el az útiköltségeit. A munkatársai azonban rendszeresen több költségtérítést igényeltek, mint amennyi pénzt valójában elköltöttek. Megtehették, mivel a hivatalvezető hagyta, hogy tisztességtelenül járjanak el a beosztottai. Ráadásul még le is szidta Jurandirt a becsületességéért, és egy idő után nem küldte többet üzleti utakra. Idővel azonban felülvizsgálták a hivatal könyvelését. Jurandir ekkor elismerést kapott a becsületességéért, és előléptették.

Andrét, aki üzletkötő volt, arra utasította a főnöke, hogy duplán számolja fel a szolgáltatási díjat az ügyfeleknek. Testvérünk imában bátorságot kért Jehovától, hogy alkalmazni tudja a bibliai alapelveket (Zsolt 145:18–20). A munkaadójának pedig megpróbálta elmagyarázni, hogy miért nem követi az utasítását. De nem járt eredménnyel. Ezért André úgy döntött, hogy otthagyja ezt a jól fizető állást. Egy évvel később azonban a volt főnöke visszahívta, hogy dolgozzon újra nála, és megnyugtatta, hogy már nem számláznak duplán az ügyfeleknek. Andrét végül kinevezték igazgatónak.

 Fizessük vissza az adósságainkat

„Senkinek semmivel ne tartozzatok” – intette Pál apostol a keresztényeket (Róma 13:8). Előfordulhat, hogy megpróbáljuk megmagyarázni magunknak, hogy miért nem fizetjük vissza a tartozásunkat. Például azzal érvelhetünk, hogy a hitelezőnk elég jól áll anyagilag, nincs is szüksége erre a pénzre. A Biblia viszont így figyelmeztet: „Kölcsönkér a gonosz, és nem adja meg” (Zsolt 37:21).

Mi legyen akkor, ha közbejön valami, egy ’előre nem látható esemény’, ami miatt nem tudjuk megadni a tartozásunkat? (Préd 9:11). Francisco 5000 eurónak megfelelő összeget kért kölcsön Alfredótól, hogy visszafizethesse a lakáskölcsönét. Mivel nem jól alakultak az üzleti ügyei, képtelen volt visszafizetni a pénzt arra az időpontra, melyben megállapodtak. Ezért felkereste Alfredót, hogy megbeszélje vele a helyzetet. Végül megegyeztek, hogy részletekben törlesztheti az adósságát.

Ne tévesszünk meg másokat

Jusson eszünkbe Anániás és Szafira, egy első századi keresztény házaspár rossz példája. Ők, miután eladtak egy földet, a pénznek csak egy részét adták oda az apostoloknak, de azt állították, hogy ennyit kaptak érte. Jó benyomást akartak tenni másokra a rendkívüli nagylelkűségükkel. Péter apostol azonban, Isten szent szellemétől indíttatva, leleplezte a mesterkedésüket, és Jehova halállal sújtotta őket (Csel 5:1–11).

Anániással és Szafirával ellentétben a Biblia írói őszinték és becsületesek voltak. Mózes becsületesen bevallotta, hogy azért nem léphetett be az Ígéret földjére, mert egy alkalommal elvesztette az önuralmát (4Móz 20:7–13). Vagy gondoljunk Jónásra, aki azelőtt is követett el hibát, mielőtt prédikált volna a niniveieknek, meg utána is. De nem takargatta a hibáit, sőt még le is jegyezte azokat (Jón 1:1–3; 4:1–3).

Természetesen bátorság kell ahhoz, hogy még akkor is elmondjuk az igazat, ha annak kellemetlen következményei lesznek számunkra. Erre egy jó példa az, ami a tizennégy éves Nathaliával történt az iskolában. Amikor Nathalia átnézte a dolgozatát, észrevette, hogy az egyik válaszát a tanár kipipálta, pedig az valójában hibás volt. Szólt is a tanárnak emiatt, noha tisztában volt vele, hogy így rosszabb jegyet fog kapni. Ez mégsem tartotta vissza attól, hogy szóljon. „A szüleim mindig arra tanítottak, hogy ha örömet akarok szerezni Jehovának, akkor becsületesnek kell lennem. A lelkiismeretem nem hagyott volna nyugodni, ha nem beszélek a tanárommal” – meséli. A tanár méltányolta Nathalia becsületességét.

A becsületesség dicsőíti Jehovát

Egy tizenhét éves lány, Giselle talált egy pénztárcát, melyben iratok voltak, valamint 25 eurónak megfelelő összeg. Bement az igazgatói irodába, és odaadta a tárcát, hogy vissza tudják juttatni a tulajdonosának. Egy hónappal később az iskola igazgatóhelyettese felolvasott egy levelet az egész osztálynak, melyben megdicsérték Giselle-t a becsületességéért, és a családját is azért, hogy ilyen jól nevelik a gyermeküket, és hogy ebben a vallást is fontosnak tartják. A ’jó cselekedetei’ dicsőséget hoztak Istennek (Máté 5:14–16).

Nem könnyű becsületesnek lenni olyan emberek között, akik ’önmagukat szeretők, pénzszeretők, önteltek, gőgösek és illojálisak’ (2Tim 3:2). De az egészséges istenfélelem, a Biblia által formált lelkiismeret és az elégedettség segíteni fog becsületesnek maradnunk egy becstelen világban. És egyre meghittebb lesz a barátságunk Jehovával, aki „igazságos [és] szereti az igazságos tetteket” (Zsolt 11:7).

[Lábjegyzet]

[Képek a 7. oldalon]

Az egészséges istenfélelem erőt ad ahhoz, hogy mindig becsületesek legyünk

[Kép a 8. oldalon]

A becsületességünk dicsőséget szerez Jehovának