Élet a bibliai időkben – A pénz

„Leült pedig a perselyekkel átellenben, és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe; és sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be. Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét” (MÁRK 12:41, 42)

A BIBLIA többször is említi a pénzt. Például az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézus különféle pénzérméket használt fel, hogy lényeges igazságokat tanítson. Az egyik ilyen esetben, melyet a fenti idézet említ, az özvegyasszony adományként bedobott ’két kis pénzérméjéből’ vont le fontos tanulságot. Egy másik esetben a dénárként ismert pénzérmével hangsúlyozta, hogyan kell viszonyulni a hatalmon lévő kormányzatokhoz (Máté 22:17–21). *

Miért találták fel a pénzt? Hogyan készítették az érméket a bibliai időkben? Hogyan használták őket? És mit tanulhatunk a Bibliából arról, hogyan gondolkodjunk a pénzről?

Az árucserétől a nemesfémekig

A pénz feltalálása előtt az emberek cserekereskedelmet folytattak. Azonos értékű árukat cseréltek, és azonos értékű szolgáltatásokat nyújtottak. De ennek a módszernek voltak hátrányai. A csere csak akkor jöhetett létre, ha az eladó olyasmit kínált, amire a vevőnek szüksége volt. Ráadásul a kereskedőknek nehéz árukat – például állatokat vagy gabonazsákokat – kellett szállítaniuk, és azok épségére is vigyázniuk kellett.

A kereskedők idővel felismerték, hogy szükség van egy olyan árucikkre, mellyel könnyen le lehet bonyolítani az adásvételt. Az értékes fémeket látták megoldásnak, az aranyat, az ezüstöt és a rezet. A lenti képen egy kereskedő éppen értékes fémekből készült ékszerekkel és rudakkal vásárol valamit. Mielőtt egy üzlet létrejött, pontos mérlegen kimérték a megfelelő mennyiségű  fémet. Ugyanígy járt el Ábrahám is, amikor ezüstért sírhelyet vásárolt szeretett feleségének, Sárának (1Mózes 23:14–16).

Abban az időben, amikor Jehova írásba foglalta a Törvényt az izraelitáknak, kapzsi kereskedők hamis mérlegekkel és súlyokkal becsapták a vásárlókat. Jehova Isten szemében a becstelenség utálatos, ezért ezt mondta az izraelita kereskedőknek: „Pontos mérlegeitek legyenek, pontos súlyaitok” (3Mózes 19:36; Példabeszédek 11:1). Jó, ha a kereskedelemben dolgozók észben tartják, hogy Jehova ma is elítéli a kapzsiságot és a becstelenséget (Malakiás 3:6; 1Korintusz 6:9, 10).

Hogyan készültek az első pénzérmék?

Az első érméket valószínűleg Lüdiában (ma Törökország) verték, valamivel az i. e. VII. század előtt. A kovácsok hamarosan más országokban is nagy mennyiségben készítettek pénzérméket. Így az érméket a Bibliában említett országokban is használni kezdték.

Hogyan készültek az érmék? 1. A kovács megolvasztotta a fémet, 2. majd formába öntötte, hogy elkészítse a mintázat nélküli érméket, vagyis a lapkákat. 3. A lapkákat fémrudak közé helyezte, melyek végébe minta volt vésve, 4. és kalapáccsal beleütötte a mintázatot a lapkákba. Mivel gyorsan kellett dolgoznia, időnként nem pont középre került a minta. 5. Végül az elkészült érméket osztályozta, ellenőrizte a súlyukat, és ha szükséges volt, levágta róluk a fölösleget.

Pénzváltók, adószedők és bankárok

Az I. századi Palesztinában több ország érméi is forgalomban voltak. Külföldi érméket hoztak magukkal például azok, akik idegen országokból érkeztek a jeruzsálemi templomhoz. De a templomi adót csak meghatározott érmékkel lehetett befizetni. A pénzváltók a templomban gyakran túl nagy összeget számoltak fel a külföldi pénzek átváltásáért. Jézus elítélte ezeket a kapzsi embereket. Miért? Azért, mert így Jehova házát „kereskedés házává” és „rablók barlangjává” tették (János 2:13–16; Máté 21:12, 13).

Palesztina lakói a világi hatóságoknak is adót fizettek. Az egyik ilyen adó a ’fejadó’ volt; erről kérdezték meg Jézust az ellenségei  (Máté 22:17). Fizettek még útadót is, illetve adóköteles volt az importált vagy exportált áru is. A hatóságok adószedői becstelenek voltak, ezért az emberek megvetették őket (Márk 2:16). Nagy vagyont halmoztak fel azzal, hogy több adót szedtek be az emberektől, és a többletet megtartották. De néhány adószedőre, mint például Zákeusra, hatással volt Jézus tanítása, megváltozott, és becsületes lett (Lukács 19:1–10). Krisztus követőinek ma is mindenben becsületesnek kell lenniük, így az üzleti ügyekben is (Héberek 13:18).

Pénzzel foglalkoztak még a bankárok is. A pénzváltás mellett kölcsönt adtak, és kamatot fizettek annak, aki náluk helyezte el vagy fektette be a pénzét. Ilyen bankárokról beszélt Jézus az egyik szemléltetésében, melyben a rabszolgák különböző mennyiségű pénzt kapnak, hogy kereskedjenek (Máté 25:26, 27).

Helyes szemlélet a pénzről

A legtöbb országban ma is pénzért tudjuk megvenni azt, amire szükségünk van. Az az állítás, hogy „a pénz . . . oltalom”, még ma is megállja a helyét, pedig Salamon évszázadokkal ezelőtt írta le Isten ihletésére. De hozzátette, hogy a bölcsesség sokkalta többet ér a pénznél, mert „életben tartja tulajdonosait” (Prédikátor 7:12). Ilyenfajta bölcsességre lelhetünk a Bibliában.

Jézus segíteni akart a követőinek, hogy megfelelő szemléletük legyen a pénzről, ezért ezt mondta nekik: „még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Lukács 12:15). Jézus első századi tanítványaihoz hasonlóan bölcsen tesszük, ha felelősséggel és becsületesen bánunk a pénzzel, és vigyázunk arra, nehogy megszeressük (1Timóteusz 6:9, 10).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/​képek a 26. oldalon]

 Érdekességek az érmékről

● Az egyik legkisebb értékű érme, mely forgalomban volt az I. századi Palesztinában, a fillérként is ismert rézlepton volt. Egy munkásnak mindössze 15 percet kellett dolgoznia 2 leptonért. Az özvegyasszony valószínűleg 2 ilyen leptont dobott a perselybe a templomban (Márk 12:42).

● Az ezüstdrachma görög pénzérme volt, és közel egynapi bérnek felelt meg (Lukács 15:8, 9). A zsidó férfiaknak évente 2 drachmát kellett fizetniük templomi adóként (Máté 17:24).

● Az ezüstdénár római pénzérme volt, a császár képmásával. Ezért a római megszállás idején helyénvalóan ezzel az érmével fizette be minden zsidó férfi „az illetéket” (Róma 13:7). A munkaadók 12 óra munkáért fizettek 1 dénárt (Máté 20:2–14).

● A Tíruszban készült tiszta ezüstsekel akkor volt forgalomban Palesztinában, amikor Jézus a földön élt. Tíruszi sekel lehetett az a ’harminc ezüst’ is, melyet a főpapok Iskariót Júdásnak fizettek Jézus elárulásáért (Máté 26:14–16).

Valós méretű érmék