HA IGEN, az további kérdést vet fel: mégpedig azt, hogy hatással van-e Istenre a viselkedésünk, vagyis szerezhetünk-e örömet vagy okozhatunk-e fájdalmat neki a tetteinkkel. Néhány ókori filozófus azt állította, hogy egyik sem lehetséges. Úgy érveltek, hogy Istent senki sem befolyásolhatja, tehát neki nincsenek érzései. A Biblia azonban máshogy festi le Jehovát. Azt tanítja, hogy gyengéd érzései vannak, és mélységesen foglalkoztatja, mit teszünk. Vizsgáljuk meg ezzel kapcsolatban a 78. zsoltár 40. és 41. versét.

A 78. zsoltár feleleveníti, hogyan bánt Isten az ókori Izraellel. Miután Jehova kiszabadította a népet az egyiptomi rabszolgaságból, felajánlotta nekik, hogy különleges kapcsolatba kerülhetnek vele. Megígérte, hogy ha engedelmeskednek a törvényeinek, különleges tulajdonává lesznek, és egyedülálló szerepet kapnak a szándéka megvalósításában. A nép elfogadta ezt a lehetőséget, és megkötötte a törvényszövetséget Istennel. De vajon teljesítették, amit vállaltak? (2Mózes 19:3–8).

A zsoltáríró ezt mondja róluk: „Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában” (40. vers). A következő versben pedig hozzáfűzi: „Újra meg újra próbára tették Istent” (41. vers). Tehát a nép folyton fellázadt. Ez a tiszteletlen viselkedés igen hamar megmutatkozott náluk. Röviddel azután, hogy kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból, zúgolódni kezdtek Isten ellen a pusztában, és kétségbe vonták, hogy képes és kész-e gondoskodni róluk (4Mózes 14:1–4). Egy bibliafordítóknak készült kézikönyv szerint a „lázongtak ellene” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „a szívük szembeszállt Istennel”, vagy hogy „hátat fordítottak Istennek”. Ám ha a nép megbánást tanúsított, Jehova könyörületesen megbocsátott nekik. Később azonban minden kezdődött elölről. Az izraeliták visszatértek a korábbi viselkedésükhöz, és ismét fellázadtak Isten ellen (Zsoltárok 78:10–19, 38).

Milyen hatással volt Jehovára, hogy állhatatlan népe újból és újból fellázadt? A 40. vers szerint a lázadásukkal megbántották őt. Egy másik fordítás úgy fogalmaz, hogy „szomorúságot okoztak neki”. Egy bibliai forrásmű ezt írja: „A zsidók viselkedése keserűséget okozott Istennek, éppúgy, ahogy egy engedetlen és lázadó gyermek viselkedése keserűséget okoz a szüleinek.” Miként egy engedetlen gyermek nagy szívfájdalmat okoz a szüleinek, a lázadó izraeliták is „fájdalmat okoztak Izrael Szentjének” (41. vers).

Mit tanulhatunk ebből a zsoltárból? Jó érzés tudni, hogy Jehova ragaszkodik a szolgáihoz, és nem mond le róluk egykönnyen. Ne feledjük hát, hogy Jehovának igenis vannak érzései, és a viselkedésünk hatással van rá. Mire indít ez téged? Arra, hogy helyesen cselekedj?

Ha bűnös életet élünk, megszomorítjuk Jehova szívét. Ám ha úgy döntünk, hogy követjük az irányadó mértékeit, örömet szerzünk neki. Ő pontosan ezt kéri a szolgáitól. Ezt mondja nekünk: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet” (Példabeszédek 27:11). A legértékesebb, amit Jehovának adhatunk az, hogy az életmódunkkal örömet szerzünk neki.